Uniós intrikák és nagyvilági lejáratás – nincs könnyű hete az AfD-nek

Uniós intrikák és nagyvilági lejáratás – nincs könnyű hete az AfD-nek

Sokakra ráijeszthetett az Alternatíva Németországnak (AfD) látványos erősödése. A szélsőjobboldaliként aposztrofált párt kiemelkedően jó eredményre számíthat a holnapi német tartományi választásokon, és ez láthatóan böki az európai politika és a világsajtó csőrét.

Uniós frakcióharc

Az offenzíva egy komoly politikai csapással indult, szerdán ugyanis az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciója kizárta soraiból az AfD-t, miután nyilvánosságra került, hogy a párt még februárban együttműködési megállapodást és szövetséget kötött az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ).

A Düsseldorfban tető alá hozott, úgynevezett “kék koalíció” lényegében a két párt alapelveinek összehangolását jelentette, valamint hatalomra jutásuk esetére határozott meg különböző intézkedéseket.

Ezek az országhatárok kölcsönös lezárását, a bevándorlást motiváló anyagi juttatások rendszerének drasztikus megnyirbálását, és a menedékjog alapvető jogként való kezelésének eltörlését foglalják magukba.

Nyilván az egyik kipaterolt képviselő, Beatrix Von Storch korábbi szavai is megkönnyítették az ECR döntéshozóinak dolgát. Ő volt az, akinek a tavalyi, migránsokkal szembeni határrendészeti fegyverhasználattal kapcsolatos kijelentése miatt a fél világ nekiesett az AfD-nek (a képvisel őasszony úgy vélte, adott esetben a nőkkel és a gyerekekkel szemben is jogos lehet a tűzparancs, bár később finomított az álláspontján – a szerk.).

A szintén szélsőségesnek tartott, Heinz-Christian Strache vezette FPÖ-vel való együttműködés már csak azért is tabunak számít az ERC részéről, mert a párt a Marine Le Pen által gründolt és vezetett Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) frakció tagja, akik több kérdésben is élesen szemben állnak a konzervatív reformerekkel (akik között egyébként olyan, euszkeptikusként, vagy radikálisként aposztrofált pártok is találhatók, mint a lengyel Jog és Igazságosság, vagy a Finnek Pártja (régen Igaz Finnek), bár a fő irányt nyilván az olyan tömörülések diktálják, mint a brit konzervatívok, vagy a Dán Néppárt képvisselői).

Van azonban egy másik szempont, ami sokkal többet nyomhat a latba, ez pedig, hogy a párt, az FPÖ-vel együtt, konzekvensen követeli az Oroszország ellen hozott, értelmetlen uniós szankciók eltörlését, ami sem az angol, sem a lengyel politikusok körében nem aratott osztatlan sikert.

Pellengéren

A vasárnapi választásoknak szép reményekkel nekiinduló pártot ezek után az amerikai sajtó próbálta az európai nemzeti mozgalmakkal szemben már megszokott metódussal lejáratni.

A Washington Post terjedelmes cikkben bizonygatta, mennyire a náci múlt feltámasztója is tulajdonképpen Frauke Petry pártja, hiába, hogy még az orgánum által citált szlogenek és szóróanyagok, vagy a megszólaltatott szakértők sem támasztják ezt alá.

A fő kritika a tartományi voksolásra készült reklámfilm egyik jelenetének szólt, melyben egy fiatal hölgy egy sötét aluljáróban, aggódva tekint a kamerába, majd a következőket mondja: “Gondtalanul és biztonságban akarom érezni maga, ha kimozdulok.” Ami egyértelműen a kölni tömeges molesztálásokra való utalás.

Ezek után a narrátor közli, hogy

az AfD a bűnöző migránsok kitoloncolását szeretné elérni,

amiért a Washington Post egyből a nyakukba is varr egy szép, kerek Trump-párhuzamot.

Az ilyen, belpolitikában kiváló ziccereket jelentő, külső piszkálódásoknál talán semmi sem mutatja jobban, mennyire kezd nőni az AfD valódi súlya, és bizonyos politikai érdekkörök mennyire nem szeretnék, hogy a formáció sikerrel vegye a holnapi akadályt, illetve, hogy a német politika meghatározó szereplője legyen.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »