A Harrach Pétert megnevező jelentés belső célokra készült, a benne foglalt összes információ elvileg ellenőrzött (adott esetben többszörösen), más iratokkal összekapcsolható így nincs okunk kételkedni annak valóságtartalmában
– szögezte le kérdésünkre Ungváry Krisztián történész. Az Alfahír tegnap hozott nyilvánosságra egy olyan 1972-ben készült III/III-as jelentést, amelyben azt írták, hogy a KDNP jelenlegi országgyűlési képviselőjének, Harrach Péternek az esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben homoszexuális ügye volt.
Az egyházi elhárítással foglalkozó osztály katolikus egyházzal foglalkozó alosztályának munkatársa értékelése szerint:
„Harrach Péter kiszorításában hálózati úton, közvetve mi is részt vettünk. Az elmúlt év őszén az esztergomi szemináriumból került a központiba, tanulmányai továbbfolytatására. Esztergomban homoszexuális problémák voltak vele. Ezt mi a központiba való bekerülése után hálózati úton szellőztettük. Homoszexuális évfolyamtársa Esztergomban otthagyta a közelmúltban a szemináriumot. S most végül ő is követte példáját.”
Természetesen megszólaltattuk Harrach Pétert is, a KDNP-s politikus politikus elmondta, ő nem kérte a róla szóló rendszerváltás előtt készült kartotékokat, meglepte az egész történet, ugyanakkor tagadta, hogy homoszexuális ügybe keveredett volna. Mint mondta, ő nem hallott ilyen híresztelésről a teológiai tanulmányai során. Egyébként a budapesti Hittudományi Akadémia elvégzése után Harrach Péter még abban az évben megházasodott, majd három gyermeke lett.
„Az állambiztonsági iratok kikérése vagy ki nem kérése magánügy. Sem jogilag, sem morálisan nem köteles valaki ezeket magáról kikérni, több oka is lehet arra, ha ezt nem teszi”
– reagált Ungváry Krisztián arra a felvetésünkre, hogy egy rendszerváltó politikus esetén mennyire elfogadható, ha nem kéri ki a róla készülhetett állambiztonsági iratokat a Történelmi Levéltárból.
A történész szerint viszont ettől külön kell választani az iratok esetleges zsarolási potenciálját. Alapvetően azokkal az iratokkal lehet valakit zsarolni, amelyek hozzáférhetősége csak kevesek számára adott. Azok az iratok, amelyek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában vannak és kutathatóak, a zsarolásra már nemigen alkalmasak, hiszen a zsaroló nem tud semmilyen garanciát adni arra, hogy harmadik személy is rábukkan ezekre az iratokra és nyilvánosságra hozza – magyarázta, hozzátéve: külön kutatást érdemelne a jelenleg aktív országgyűlési képviselők 1989 előtti megfigyelése, ugyanis pillanatnyilag erről nem lehet még csak megközelítő számokat sem mondani.
De térjünk vissza Harrach Péter ügyéhez!
„A konkrét esetben nem az iratok képezhetnék elsősorban zsarolás alapját, hanem az, ha valaki az érintett életvezetésével kapcsolatosan rendelkezne olyan információkkal, amelyek az érintett hirdetett elveivel gyökeresen szemben állnak”
– hangsúlyozta Ungváry Krisztián.
Ahogy arra korábbi cikkünkben is rávilágítottunk a KDNP-nek több homofób kijelentése is volt, például
maga a párt elnöke, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyilatkozta azt, hogy „a megvalósult homoszexualitás bűn”.
A katolikus egyház elhárítása és a homoszexuális probléma
A III/III-1-a alosztály a katolikus egyházi elhárítással foglalkozott és nemzetközi összehasonlításban is igen eredményes volt abban az értelemben, hogy a magyar egyházi vezetést és az egyházi intézményeket szinte teljes kontroll alatt tudta tartani. Mindennek a hatása jóval túlmutat a rendszerváltáson – magyarázta a történész.
Az alosztály alapvetően hálózati eszközökkel, tehát beszervezett ügynökökkel érte el eredményeit, de jelentős szerepe volt ebben a különféle technikai eszközöknek is (szoba- és telefonlehallgatás). Nem hangsúlyozható eléggé, hogy az említett alosztály számos más szervezeti egységgel kooperálva dolgozott, munkáját ezekkel összehangolva végezte. Elsősorban a hírszerzés III/I-7 (aktív intézkedések) osztályát érdemes említeni, de igen fontos szerep jutott az Állami Egyházügyi Hivatalnak valamint az MSZMP különböző osztályainak is – mutatta be a történelmi hátteret Ungváry Krisztián.
De vajon mit jelentett a homoszexualitás vádja/megnevezése ezekben az iratokban?
„Homoszexuális probléma” alatt az érintett nemi irányultságát értették és ezt azért tudták zavartkeltésre használni, mert a papképzés során eleve feltétel volt a cölibátus, a homoszexualitás viszont a megsértés minősített esetének számított és végképp nem volt tolerálható, már csak azért sem, mert szemben a heteroszexuális kapcsolattal, amikor a másik fél nem lehetett a papképzés részvevője, a homoszexuális partner sokszor ugyanazt a kört érinthette – válaszolta meg kérdésünket a szakértő.
Ungváry Krisztián ugyanakkor figyelmeztetett:
„Az ilyen típusú ügyek híresztelése azonban csak akkor működött sikeresen, ha volt tényalapja,
mert végső soron nem az állambiztonság, hanem az egyházi vezetés döntött a szükséges intézkedésekről. Az egyházi elhárításon belül sajnos a különböző szexuális információkkal való visszaélés és zsarolás teljesen bevett, rendszeres módszernek számított”.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
