Unalmas propagandakiállítás az idei ARC is

Unalmas propagandakiállítás az idei ARC is

De azért idén is belefért egy kis címergyalázás. Bár ez is unalmas és kiszámítható volt. Ez itt az igazi liberális vég: már a provokálás sem a régi.

De ez miért vicces, vagy mit akar üzenni? – kérdeztem magamtól jó sokszor az idei ARC-kiállításon, ahol nagyon-nagyon társadalomkritikusnak beállított plakátok között legalább olyan ócska propaganda ömlik szerteszéjjel, mint a kormány jól bevált kék hátterű üzenetein.

Emlékeznek még a kabaréra, amikor három öreg – Markos, Nádas és Boncz – vicceket mesél egymásnak, de hol nem értik egymást, hol csak simán elrontják azokat? Nos, pontosan így sikerült az idei ARC is.

Nagy adag propaganda, női princípium-kritika, tömény Paks, leheletnyi nemzeti szimbólum gyalázás, és nyomokban némi humor, de azért csak finoman, nehogy elvonja a figyelmet a szent célról, hitvallásról, kinyilatkozásról. Vagy én lettem karót nyelt begyöpösödött vénember, vagy csak nem értem a modern humort, ami jelen esetben – mint általában az ARC-ok esetén – egyet jelent a jobboldalinak gondolt, mondott értékek egyre kényszeredettebb kigúnyolásában. Ami persze önmagában nem is baj, csak hát a másik edényke, mondhatni plakát, telis-teli a kikezdhetetlen, kőbe vésetett liberális és baloldali értékek kritikájával már nagyon is beszédes módon: üres. Évről-évre. Magyarul: ezúttal sem sikerült a saját kényelmi zónájukat elhagyni és megkérdőjelezhetetlennek hitt igazuk legalább leheletnyi önkritikáját a plakátokra pingálni. Semmi. De tényleg semmi.

Szájbarágás, hogy mindenki értse: kommunista blokk = bevándorlási válság

Sebaj, ettől még lehetne jó a kiállítás, csakhogy nem az. Szájbarágós, unalmas, propagandisztikus elemeket sem nélkülöző, a paksi tematika helyenként hisztériakeltő, egy, a magyar címert idéző plakát pedig konkrétan sértő. Persze ez utóbbi sohasem volt akadály az ARC esetén, láthatóan idén is igyekeztek legalább egy, úgynevezett könnyed, vicces fricskát a büdös lábú mucsai parasztok arcába tolni, hátha majd ettől sokkal toleránsabbak, nyitottabbak és európaiabbak lesznek ezek a keletre vágyó félnomádok. Ugye.

Ez ilyen vicces plakát

Szegény Arany János műve is hirtelen új értelmezést nyert a liberális világképben. A nagy mű címe: a női princípium


“A független nemzetállamiságra törekvő büszke európai nemzetek nemzeti érzelmű zászlaja” című alkotás

Tényleg megéri kimenni az ARC-ra, ha másért nem, hát röhögni, no nem a plakátokon, hanem azon az izzadságszagú igyekezeten, aminek célja, hogy én, vagy ön, mint a tökéletes anticélközönség felhúzzam magam.

Én nem tettem. Csak roppantul kellemetlenül éreztem magam, mint általában akkor, amikor valaki mondd egy gyenge viccet, az erőmből pedig csak egy kínos mosolyra futja.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »