Újraértelmezik a gumipunkot

Újraértelmezik a gumipunkot

Ha valaha bejött az Amerikai pite-életérzés, akkor a SheepSkin zenéje tuti tetszeni fog. A gyáli csapat új kislemezével szépen újraértelmezi a kilencvenes évek végi elpoposodó punkzenét.

Három dal, amely visszahozza az amerikai kertvárosokban az 1990-es évek második felében, végén kirügyező gumipunk-életérzést. Nagyjából így lehetne összefoglalni a gyáli SheepSkin zenekar nálunk bemutatkozó új kislemezét, amelynek még a címe – Hey Honey (Heló, édes) – is ezt sugallja.

A Pardi Ferenc (dob), Ákontz-Kiss Ambrus (basszusgitár), Karvalics Márton (gitár, vokál), Szalagyi Áron (gitár, vokál) és Hekkel Bence (ének) fémjelezte csapatról korábban már írtunk egy szösszenetet, s tavaly ősszel is azt emeltem ki, hogy valahogy újraértelmezni látszanak ezt a Green Dayjel és Weezerrel, no meg jó adag The Offspringgel megfűszerezett kertvárosi punkromantikát. A gumipunkot nem negatív felhanggal írom. Jó látni, hogy a két évvel ezelőtti anyagukhoz képest ezúttal sokkal sterilebb, letisztultabb, olykor picit talán túlságosan megszűrt hangzással rukkoltak elő a srácok. Ez persze ugyancsak nem para, sőt. Amerikai pite-rajongók most előnyben, hiszen az új kislemez épp ezt a mai szemmel már lágy erotikának sem nevezhető tinibohóckodást idézi.

Nincs is értelme tovább fokozni a dolgokat, jöjjön hát az amúgy a tagok által nagyon lelkesen befuttatott kislemez. Érdemes andalogva végighallgatni jó sokszor. Miközben minden lelkes Ígéretes titánok-fanatikus ezt teszi, érdemes hajtani is egyet, mert a premier alkalmából alaposan kifaggattam Áront a fentebb említett hangulatmorzsákról.

https://youtu.be/videoseries

– A két évvel ezelőtti anyagotokhoz képest ez a mostani kislemez lényegesen sterilebb, akkurátusan letisztított anyag. Látszik, nagyon odafigyeltetek arra, hogy pöpec legyen a hangzás. A stúdiózás alatt mennyire volt ez tudatos? Így is terveztétek az egészet?
– Teljesen tudatosan terveztünk az első dal első másodpercétől a záró szám utolsó hangjáig mindent. Épp azért, hogy az első kislemezünk tipikus hibáit ne kövessük el újra. Folyamatosan egyeztettünk, alakítgattuk a dalokat, volt, amin a keverés alatt is változtattunk. Ebben remek partner volt Schmoll Norbert hangtechnikus, akinél az anyagot felvettük az Újpest Próbateremben. A dalokat már tavaly óta játsszuk a közönségnek, ezért valóban nagyon összerakott és kiérlelt anyag készülhetett, de még így is rengeteg ötlet a felvételek közben született meg, elsősorban a vokálokban és a basszusgitár frontján.

– Az új dalok hangzása visszaröpíti az embert az 1990-es évek indusztriálispunk-világába, amikor ez az egész szubkultúra valahogy elindult a pop irányába. Nálatok ez a kettősség mennyire zsigeri, illetve kell-e ügyeskednetek azon, hogy így alakuljon ki az összhangzás?
– Teljes mértékben ez a cél, vagyis hogy a fiatalok bulizhassanak, az idősebbek pedig újra tinik lehessenek. Ez a mi stílusunk, ezt szeretjük: az életérzést, hogy semmi nem számít, csak hogy érezzük jól magunkat. Igazából ha egyikünk hoz egy dalötletet, amelyben jelen vannak súlyosabb témák, általában a végére mindig belevisszük a lazaságot, és könnyedebb lesz a végeredmény.

– Ezen a vonalon maradva, a Let’s Go című számotok tisztára olyan, mintha az 1999-es Amerikai pite egyik betétdala lenne. Ez nekem azért külön mókás, mert épp abban az évben érettségiztem, és a dal visszahozza ezt a lázas késői tinikort a maga weezerös hangulatával. A kérdés az, hogy nektek feltűnt-e ez a párhuzam, illetve hogy milyen viszonyt ápoltok ezzel a szűk húsz éve virágkorát élő urbánus-deszkás-prehipszter punkkal.
– Persze, hogy feltűnt, éppen ez a célunk. Egy lendületes, vicces, laza hangulatú koncerten megmutatni, hogy ez a stílus örök, csak modernebb ruhába bújtatták. Megvoltak a kor megmondóbandái, a NOFX, a The Offspring, a Pennywise vagy épp a Green Day, illetve azok, amelyek csak szórakoztatni akartak, vagy belső gondolatokat közölni, például a Good Charlotte, a Sum41 vagy a Blink 182, és mi mindet szeretjük. Talán az a zenekar igazi titka, hogy öten sokféle zenét hallgatunk és viszünk bele a próbákba. Mind hallgatunk könnyedebb és durvább dolgokat, és ebből az elegyből szűrünk le egy kivonatot, amely megadja végül a SheepSkin alaphangját.

Pardi Ferenc, Szalagyi Áron , Hekkel Bence „Heky”, Ákontz-Kiss Ambrus „Ambi” és Karvalics Márton Fotó: SheepSkin

– Ha pedig itt tartunk, szerintetek ennek a zenei vonalnak ma mennyire van keletje? Honnan, milyen szubkultúrából, életkori szórásból érkeznek a rajongóitok?
– Tetszik vagy sem, a mai zenei élet borzasztóan telített, így azok képesek érvényesülni, akik egyediséggel vagy épp trendiséggel tudnak kitűnni a mezőnyből, akár előadásmódban, akár egyedi hangszereléssel – ma például elengedhetetlen az elektromos vagy midihangeszközök használata. Illetve inkább azok az előadók érvényesülnek, akik nem egy stílust képviselnek, hanem egy vázra ráépítenek különböző stílusjegyeket. Ha úgy tetszik, ez a sokszínű alter éli ma azt, amit a poppunk az 1990-es évektől úgy 2005 tájékáig. Vannak a mi stílusunkban közel mozgó bandák, de kimondottan deszkás, vicces kaliforniai poppunkot játszó csapat nem igazán van országos szinten. Ezt a hézagot szeretnénk mi kitölteni. Azt vettük észre, hogy minden korosztályt megmozgatunk, a 12-13 évesektől a 50-60-as korosztályig. Jóleső érzés, mikor egy csapat középkorú ember odajön, és megköszöni, hogy visszaadtuk a tiniéveiket. Sok dolog mellett ezért is csináljuk ezt.

– Milyen kifutást terveztek az új ep-nek? Merre futtatjátok meg az anyagot? Merre láthatnak benneteket a közeljövőben?
– A megjelenést követően elkezdjük a rádiós lehetőségeket kiaknázni, illetve igyekszünk minden elérhető felületen megjelenni. Vannak lehetőségeink, ki tudnunk kell használni őket. A nyáron három fesztiválon kaphatnak el minket: augusztus 11-én Kecskeméten a KÉZ Feszten 20 órától, augusztus 13-án a hevesi Dinnyetörő Fesztiválon 19.30-tól, és a nyarat mondhatni hagyományosan a szegedi SZIN fesztiválon zárjuk augusztus 26-án 16.30-tól. Jó lenne egy kiadóval is leszerződni, és ősszel terveznénk egy Amerikai pite-mintás klipet is.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »