Újabb dokumentumfilmen dolgoznak a Nyugati fogságban alkotói

Újabb dokumentumfilmen dolgoznak a Nyugati fogságban alkotói

Lezárult a sikeres vetítéssorozat, mely novembertől márciusig közel 30 helyszínen mutatta be a Nyugati fogságban című dokumentumfilmet. A Fórum Intézet alkotását legutóbb Nagyszarván és Pozsonyeperjesen láthatta a nagyközönség március 23-án. A második világháború után nyugati hadifogságba került leventék sorsáról szóló film rendezőjével, Laczkó Sándorral beszélgettünk a nézői visszhangról és az alkotók további filmjéről.

A Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Laczkó Sándor elmondta, hogy a 2017. november 21-i komáromi ősbemutatót követően közel 30 helyszínen vetítették a Nyugati fogságban című dokumentumfilmet, Lévától Pozsonyig. A vetítések 90 %-a teltházas volt, ami 50-150 embert jelent alkalmanként. Pereden csaknem 300-an nézték meg.

„Mi úgy vettük észre, hogy nagyon pozitívan reagálnak a nézők. Egyrészt azért, mert hiánypótló dologról van szó, mivel nagyon kevesen térképezték föl ezt a problematikát. Másrészt pedig nagyon sok olyan ember jött el a vetítésre, aki vagy maga is részt vett az eseményekben, vagy a családja érintett volt. Apja, nagyapja, testvére került leventeként nyugati fogságba. A megélt vagy hallott emlékek mindig nagyon részletesen előjöttek a film bemutatása után, és buzdítottuk is a nézőket, hogy meséljék el azokat. A vetítések során hosszú beszélgetések alakultak ki, az emberek elmondták saját élményeiket vagy a családban keringő történeteket” – mondta el a rendező.

Míg Laczkó Sándor inkább a film hátteréről tudott érdekes információkkal szolgálni a nézőknek, a történelmi eseményekről Kőrös Zoltán történész, a dokumentumfilm szerkesztője beszélt.

A beszélgetések legalább annyi ideig tartottak, mint maga a film, viszont ezeket nagyon fontosnak tartották az alkotók. Igyekeztek mindenkit meghallgatni, egyúttal arra buzdították a nézőket, hogy emlékeiket rögzítsék és az esetleges tárgyi emlékeikkel együtt bocsássák a Fórum Intézet rendelkezésére, hiszen azok a következő kutatások, tanulmányok alapját képezhetik. Ilyen módon már sok olyan naplót kaptak, amelyeket vagy a hadifogság végén írtak meg, vagy a fogságban. Az utóbbiakból sokkal kevesebb van, mert ott nem állt a rendelkezésükre sem papír, sem toll. Onnan inkább rövidebb írások, képeslapok kerültek elő.

A Fórum Kisebbségkutató intézet honlapján a következőket olvashatjuk: „A film a második világháború után amerikai, angol és francia hadifogságba került leventék és magyar honvédek történetét dolgozza fel hatvan percben. A kilenc visszaemlékező mellett az alkotók olyan neves történészeket szólaltatnak meg, mint Illésfalvi Péter (Hadtörténeti Intézet és Múzeum), Stark Tamás (Magyar Tudományos Akadémia) és Simon Attila (Fórum Kisebbségkutató Intézet).“

A lebilincselő dokumentumfilm rendezője Laczkó Sándor, szerkesztője az azonos című könyv írója, Kőrös Zoltán, a dramaturg Varga Emese volt.

A vetítéssorozat ugyan véget ért, de a film továbbra is megtekinthető néhány regionális televízióban, mint például a köbölkútiban és nemsokára a Gúta TV-ben, ahol május környékén kerül adásba. Ezenkívül hamarosan felkerül a világhálóra, így minden érdeklődő számára hozzáférhetővé válik, valamint a Fórum Intézet könyváruházában bárki megvásárolhatja a DVD-t.

A Muszkaföldön és a Nyugati fogságban című filmek után új alkotáson dolgoznak éppen a Fórum Intézet munkatársai. Az új film címe: Az elfelejtett forradalom. „Az 1956-os forradalomról fog szólni, de nem a magyarországi, hanem a csehszlovákiai eseményekről. Ugyanis nagyon komoly dolgok történtek itt is, melyekről sok anyag került elő. Elég egy több mint egyórás filmhez. Szeretnénk a forradalom évfordulójára, októberre befejezni és bemutatni” – tájékoztatott Laczkó Sándor. Az utolsó vetítések napján is javában forgattak, ezért Pozsonyeperjesre, sajnos, nem tudtak személyesen eljönni. Ide a filmet a Mátyusföld Magyar Összefogás polgári társulás tagjai hozták el, akik a vetítés előtt felolvasták az alkotók bevezetőjét:

„A magyarországi leventemozgalom gyakorlatilag azt a célt szolgálta, hogy egyfajta katonai kiképzésben részesítsék a 12-18 év közti fiatalokat. Ez nem csak katonai kiképzést jelentett, hanem valamilyen nemzeti-hazafias szellemű nevelést is. Nos, ezeket a fiatal fiúkat szedték össze 1944 utolsó heteiben és 1945 elején a nyilas parancsnokok, majd kiszolgáltatták őket Németországnak. Általában tehervagonokban vitték ki őket, s odakinn, az egyes helyszíneken különböző helyzetekbe kerültek. A visszaemlékezők bombázásokon, éhezésen, nagy hidegen és sok szenvedésen mentek keresztül…“ 

„Ők igazi hősök, akik itt élnek köztünk! Sajnos, már csak nagyon kevesen vannak.“ 


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »