Új versek 17 – Emlékeim

Emlékeim drága Kincsek,

Lelkem csodás Díszei,

Mind e lélek Kincstárának

Reményt adó Ékei,

Ők kísérnek útjaimra,

Mint hűséges társaim,

S Ő hozzájuk menekűlök,

Hogyha szürkék napjaim.

.

Ők lehetnek támaszom csak,

Hogyha fájna egyedül,

S Ők derítnek vidámságra,

Mikor rajtam kétely ül,

Ők, kik jobbá teszik lelkem,

Ők, kik reményt nyújtanak,

Ők, kik este, hogyha szükség,

Kiszínezik napomat.

.

Ők építnek s nyújtnak erőt,

 Csalva mosolyt arcomra,

Akkoron is, jelenemet

Mikor kétely kínozza,

S ők, kik velem elhitetik

Minden napon, hogyha kell,

Minden kétely ellenére

Létem telve Értékkel.

.

És mert ennyi áldást nyújt át

Sok-sok szelíd Emlékem,

Tudom: teljes akkor leszek,

Ha itt lesznek ők velem.

S ezért fontos szívem összes

Édes álom-emléke,

Merthogy, miként meleg tűzhely,

Fénnyel lengik lelkem be.

.

S emlékeim közül páran

Még drágábbak énnekem,

Hiszen Hozzá fűznek, ki most

Nem lehet már itt velem,

És mit valóm nem enged meg,

Szívem újra átéli:

Emlékeim által újra,

Újra

Őt szeretheti.

..

.

Kerepesi Igor

 


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »