Új versek 16 – Hazudhatok

Hazudhatok minduntalan,

Sok Szerepet játszva el,

Ám ez Út a mélybe taszít,

S nem az Égbe, Föl, emel.

S becsaphatom magamat is,

Mint megtettem sokszor már,

Még akkor is, hogyha tudtam:

Büntetés, mi ezért jár.

.

S elhihetem: Más vagyok én,

S elhihetik mások is

Azt gondolván, jól ismernek,

Ám a szívem Korcs, Hamis.

S várhatok, míg végül egyszer

Lehull rólam a Lepel,

S Hazugságim zord örvénye

Szörnyként nyel akkoron el.

.

Mert helyét már nem állja meg

Hazug, pozőr ál-valóm,

S lefeslik e fojtogató

Kín, hazugság – takaróm,

Mert a világ Valót áhít,

Eredetit, Újat vágy,

S nem bujkáló, füllentő,

Önmeglopó banditát.

.

Mert mi volt, már nem érdekes,

Amit láttak, nem kell már!

Új Csodákra várnak mind

S új Kincsre az Ős Kincstár.

Mert míg lopok, s létem álarc,

A legtöbbet én bukok,

Hisz értéket a világnak

Csak Önmagamként adhatok.

..

.

Kerepesi Igor

 


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »