Szépen felújított, viszont óriási épület a kézdivásárhelyi Minorita Rendház, amelyet jó lenne élettel megtölteni. Erre vonatkozó próbálkozás zajlott pénteken: háromszéki és Hargita megyei résztvevők, politikusok, üzletemberek és a civil szféra szereplői többórás megbeszélésen azt vették górcső alá, hogy milyen esélye van a turisztikai szakképzés beindításának a céhes városban. Úgy tűnik, a megbeszéléssel az első lépést is megtették ebbe az irányba.
Az előzmények
Hárommillió euróra becsülték, de immár a négymilliót is elérte az az összeg, amelyből megújult a kantai Minorita Rendház. Nem kis ingatlanról van szó, hiszen a beépített területe közel ötezer négyzetméter, ezt élettel megtölteni nem kisebb vállalkozás, mint maga a restaurálás volt: rengeteg terem áll rendelkezésre, és a feltételek is adottak, hogy be lehessen lakni a patinás épületet.
A dévai Szent Ferenc Alapítvány ügykezelésében álló ingatlan élettel való megtöltése kezdetben egyszerű „mutatványnak” tűnt, ugyanis röviddel a főjavítás befejezése után akadt egy svájci vállalkozó, aki érdeklődött az épület iránt. Dirk Wallenberg 2021. június 19-én meg is jelent azon a nyílt napon, amelyet az épületfelújítás befejezésének örömére szerveztek, és bejelentette: nemzetközi viszonylatban is hangsúlyosan fontos szakképző iskola alapjait rakhatja le Kézdivásárhelyen. Igen ám, csakhogy 2021 augusztusában Wallenberg visszakozott, így az érintettek a fejtöréssel maradtak: mi legyen az épületből? Ugyan Böjte Csaba atya nem mondott le akkoriban a szakképzés lehetőségéről, viszont ő is rájött: az épület még számára is túl nagy falat, minden szempontból meghaladja alapítványa kapacitását. Ezért tovább zajlott a puhatolózás, és így jutottak el végül Veszprémbe.
Séfiskola Kézdivásárhelyen?
A királynék városában, Veszprémben az igencsak nagy sikernek örvendő Séfiskola alapítóját és vezetőségét keresték meg. Az alapító Mayer Gyula hosszú évek óta ápol kapcsolatot háromszékiekkel, többek között a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával, így mondhatni, hogy a pénteki megbeszélésre is félig-meddig hazatért, és konkrét ötleteket is hozott magával.
A megbeszélés kezdetén Nagy Zoltán megyei tanácstag, a rendezvény moderátora mutatta be a jelenlévőket: Gáj Nándort, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola igazgatóját, Berszány Tibort, a Bertis Kft. tulajdonosát, Albert Zoltánt, a Zabola Estate képviselőjét, Petrovits Ágnest, az Izabella Boutique Hotel tulajdonosát, Szabó Károlyt, a Visit Hargita vezetőjét, László Endrét, a Székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment Klaszter elnökét, valamint a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnökét, Gazdag Balázst, a sepsiszentgyörgyi Park Hotel képviselőjét és Deák Gyöngyvért, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület elnökét. A főasztalnál Fejér László Ödön szenátor, Mayer Gyula, a veszprémi Séfiskola alapítója, Németh Katalin, az iskola igazgatója, Bokor Tibor polgármester és Böjte Csaba ferences testvér foglalt helyet.
Elsőként Bokor Tibor polgármester köszöntötte a jelenlévőket, felelevenítve a rendház felújítására tett első lépéseket, azt is hangsúlyozva, hogy próbálkoztak és próbálkoznak élettel megtölteni, és garanciát vállalt arra, hogy a törekvésekhez az önkormányzat partnerként társul.
Fejér László Ödön szenátor – a rendház felújításának egyik fő szorgalmazója – arról beszélt, hogy miként vette fel Böjte Csaba testvérrel a kapcsolatot, és tették meg a konkrét lépéseket, hogy az épület megújuljon, hogyan alapították meg a Gyerekkéz Baráti Társaságot, amely összegyűjtötte azt a pénzt, amely a tervek elkészítéséhez kellett. „Már az építkezés közben láttuk, az igazi nehézség az lesz, hogy az épületet hasznossá tegyük, így már akkor elkezdődött az ötletelés” – elevenítette fel a szenátor.
Németh Katalin az általa 2004 óta aligazgatóként, később igazgatóként vezetett Veszprémi SZC „SÉF” Vendéglátás-Turizmus Technikum és Szakképző Iskolát mutatta be, illetve arról is szót ejtett, hogy miként ismerkedett meg a rendházzal. „Csodaként értelmezem azt a találkozást, amikor a Szent László Program révén meghívást kaptam a közszolgálati egyetem rektori hivatalába, ahol elsőként beszélhettünk a Minorita Rendház jövőjéről. Én ezt követően jobban utánanéztem ennek, és köszönöm a szenátor úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta A kézdivásárhelyi Minorita Rendház című kiadványt, ebben olvastam, hogy eredetileg is ez egy iskola volt. Semmi nem véletlen, az sem, hogy így találkoztunk, amint a Séfiskola létrehozása és állami intézménnyé való nyilvánítása sem. Remélem, hogy megvalósítás esetén az iskolánk kistestvére lesz a kézdivásárhelyi” (a szójáték az Ordo Fratrum Minorum, kisebb testvérek rendje, a ferences rend latin elnevezésére utal – a szerk.) – mondotta.
A veszprémi iskola vezetője elmondta: egy átgondoltabb szakemberképzőben látnák a jövőt. „Amikor eljöttek hozzánk, az alapfelvetés arról szólt, hogy oktatási célú hasznosításon, szakképzés bevezetésén, továbbképzések szervezésén van a hangsúly, de ez természetesen bővülő kör, ugyanis egy többszereplős fejlesztési stratégiát kell kidolgozni, amelyben a térségben lévő összes turisztikai cég részt tudna vállalni” – magyarázta Németh Katalin, aki szerint áthidaló megoldásban kell gondolkodni, amely révén a román és a magyar jogszabályokat össze lehet hangolni. „Intenzív képzésről lehet szó, ez nyolc hónapos lenne, a teljes vendéglátói palettát fel tudnánk kínálni, de első körben a panziós-fogadós képzést látnánk észszerűnek, majd lépésekben építkeznénk” – hangsúlyozta, azt is elmondva, hogy széles körben elismert oklevelet kapnának a hallgatók. Egy másik elképzelésük hároméves duális szakképzés lenne, amely kiegészülne egy további kétéves magyarországi továbbképzéssel.
Mayer Gyula – aki a projekt lebonyolításának oroszlánrészét felvállalta – elsősorban a szakmai kompetenciákat hangsúlyozta, Böjte Csaba pedig azon reményének adott hangot, hogy egy szép kezdeményezés fog megvalósulni.
Túl sok a diplomás?
A kötetlen megbeszélésen több érdekes megjegyzés elhangzott. Mindenki egyetértett azzal, hogy jó pár évvel ezelőtt Ecaterina Andronescu tanügyminiszter „sikeresen” szétverte a romániai szakoktatást, azóta a cégek zöme nem kap megfelelően képzett embert, legyen szó villanyszerelőről vagy éppen szakácsról. Egy másik problémát az jelenti, hogy mindenki egyetemre kívánkozik, jóllehet mára egyértelmű: néhány kivétellel ezek diplomagyárak szintjére süllyedtek, a fiatalok zöme de facto végigbulizik pár évet, kap egy papírt, majd rájön, hogy nem tud a szakterületén elhelyezkedni, így jobb híján elmegy Nyugatra mosogatni vagy hagymát szedni. „Sok embernek annyi papírja van, hogy ha egymásra rakja és asztalként használja, akár ebédelhet is róla, de egyébre nem jó, hiányzik a megfelelő tudás” – mondotta az egyik hozzászóló.
Erre orvoslatot az jelentene, ha ismét „normális” szakképzésben vehetnének részt a fiatalok, ha gyerekek és szülők egyaránt rájönnének: a kétkezi munka után is tisztességesen meg lehet élni, sokan keresik és jól meg is fizetik a szakképzett pincért vagy szakácsot, és a sikerélmény megfelelő motivációval bír. Aggályként az is felmerült, hogy az egyetemi városok vonzása miatt kerülne-e elég diák a tervezett iskolába. Mayer Gyula meggyőződését fejezte ki: amennyiben egy jól átgondolt projektet ültetnek gyakorlatba, nem kell aggódni a diáklétszám miatt.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
