Miközben Európa lázasan készül a téli elsötétítésre, a hideg radiátorok csodájára, a sosem látott villany- és gázhiányra, s Bécstől Berlinig folyik a gyakorlatozás, Brüsszelben megszületett a korszakos döntés: szabad sáskát enni. Lesz energia, nem lesz, működik-e a Nord Stream 2 vagy sem, olezanc. Sáskát fogunk enni. Meg lisztkukacot, s talán megérjük azt a boldogságot, hogy előbb-utóbb exkrementumot is, bár erre nem vennék mérget. Pedig Murphy szerint: együnk sza…t, hiszen százmillió légy nem tévedhet!
Volt már itt minden, eszementnél eszementebb ötletek a világ sokszínűségének a fokozására, a kulturált emberi individuumok boldogsághormon-növelésére, a jövő generációk parttalan boldogulására, de ez a hír elviszi a pálmát, és joggal töltheti el végtelen megnyugvással a kontinens lakóit. Végre, annyi Kharübdisz közti hánykolódás után fellélegezhet az európai polgár, mégis csak jó kezekben van az európai görög-latin-zsidó-keresztény kultúra és hit öröksége. Az utódok méltónak bizonyulnak, mert – Berzsenyi Dániel szavaival élve – „a vadon tájék kiderűlt virány lesz”.
Eddig a hír, amely mögött persze ott a lényeg, mert minden mögött van valami mögöttes, ami leginkább a bizniszről szól. Egy fehérje előállításával foglalkozó holland vállalat ugyanis már 2018 végén szorgalmazta e kulináris gyönyörnek ezt a lehetőségét. Akkor még csak rágcsálnivalóként, aztán, mert evés közben jön meg az étvágy, élelmiszer-alapanyagként álmodták meg a hollandusok a sáskaevést.
Valóban, miért is ne? Ha már egyes forgalmazók évekkel ezelőtt azért lobbiztak, hogy vágjuk ki az akácfát, mert úgymond nem őshonos Európában, és felejtsük el az akácmézet (majd hozzák a kínaiak az olcsó műmézet, amit vélhetően az akácirtók forgalmaztak volna), vagy irtsuk ki a levendulát, mert túl hatékony és más gyógyszereket szorít ki a piacról, teljesen logikus a tömegigény a sáskaevésre. S erre rá is bólintott az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) a minap. Miután a lisztkukacevést már korábban engedélyezték.
Kerülném az olcsó poénkodást, hogy éppen elég nagy a sáskajárás Európa felé az utóbbi években, amelyet szintén támogat az újkommunista és a mélyzöld liberális vonulat, mert azért van ebben némi ráció.
Gondoljunk csak bele, mennyi káros anyagot bocsát ki egy-egy tehéncsorda a legelészés közbeni szellentéssel, hány ezer tonna tehéntől származó végbélszél kereng a légkörben nap mint nap! Hátha ellensúlyozni tudná ezt a Belső-Afrikából importált vándorsáska?!
Hiszen néhány nagyon progresszív és nagyon zöldagyú természetvédő szerint
a gyermekszüléssel is ideje lenne felhagyni Európában, mert az a sok csecsemő iszonyú ökológiai lábnyomot jelent!
Ráadásul ezek a fehér utódok az egykori rabszolgatartó fehér, keresztény (ergo náci) populációt növelik, amely végveszélybe sodorja a világot. Helyettük felnőtt, életerős migránsok seregeit kell beáramoltatni erre a boldogtalan vidékre, mert azoknak nincsen lábnyomuk. Mert a fekete lábnyom, az ökologische produkt.
Azért ha jobban belegondolok, elég vaskos kérdésként fogalmazódik meg, vajon hány millió vándorsáska váltja ki mondjuk egy négymázsás szimentáli marha húsából sütött flekkenek tömegét az európai étlapon? Hány picike ökológiai lábnyommal rendelkező tankhajó fogja ezt szállítani Belső-Afrikából a rotterdami kikötőbe?
Mindenesetre már látom lelki szemeim előtt a holland vagy a német polgárt, ahogy ott kuporog a fűtetlen nappaliban, és migráns gyökerű szomszédjával Goethétől az Ifjú Werther keserveit, esetleg Huizingától A középkor alkonyát olvasva mártogatja valamilyen szószba a sáskát és a lisztkukacot, miközben imába foglalja Von der Leyenék nevét.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
