„Ügynöklista”, ami nem szigorúan titkos

Az ügynöklisták körüli viták és állviták, pró és kontra, lassan érdektelenné válnak, mert a jelentések nagy része meg lett semmisítve az úgynevezett rendszerváltás kezdetén, és az érintettek legtöbbje már nincs az élők sorában. Azonban van egy lista, ami nem titkos, mert a nevek mindig megjelentek a hivatalos közlönyben. Ugyanis a Kádár-rendszer éveiben nagy dicsőségnek számított a „Munkás, Paraszt Hatalomért” érdemérem tulajdonosának lenni!

Magyar Menedék - Tepe

Az elmúlt 26 évben a különböző, nemzeti elkötelezettségű ellenzéki szervezetek folyamatosan, jogosan követelték az „ügynöklisták” nyilvánosságra hozását, amit a mindenkori kormányok nem tartottak lehetségesnek. Mielőtt továbbmennénk, nézzük meg, kik is voltak ezek az „ügynökök”?

Ezeket két határozottan elkülöníthető csoportba sorolhatjuk:

Kényszerügynökök:

Tegyük fel, hogy egy TSZCS főkönyvelője sikkasztott. vagy valakinél találtak egy rozsdás, II. világháborús pisztolyt, a Vizsgálati Főosztály egyik nyomozója, vagy osztályvezetője elmondta, hogy ezért a bűncselekményért öt év börtönt is kaphat. Azonban, ha vállalkozik arra, hogy rendszeresen jelentéseket ír arról, hogy a TSZ-ben vagy a munkahelyén ki mit mond, vagy tesz a rendszer ellen, akkor megússza 1-2 évi felfüggesztett büntetéssel.

Tegye a szívére mindenki a kezét és gondolj bele, Mit tennél az ő helyükben? Nyilván aláírnál és „ügynök” lennél. (Az hogy milyen jelentéseket írnál, és ártottál-e valakinek, az más kérdés!)

Tudatos, fizetett ügynökök:

Azok az öntudatos, a rendszernek elkötelezett kommunisták, akik meggyőződésből vállalták, hogy munkahelyükön figyelik és keresik az ellenséges elemeket és megnyilatkozásokat és ezt rendszeresen jelentik a „tartótiszteknek”. Ha kellett provokáltak is egy kicsit, hogy találjanak jelenteni valót, hogy szorgalmukat, fontosságukat bizonyítsák. Működésük során sok ártatlan és vétlen „bűnös” került a megtorló gépezet fogaskerekei közé.

Tehát láthatjuk, hogy a kétfajta „ügynök” között ég és föld különbség volt! A remélt rendszerváltás után ezek az Ügynöklisták szigorúan titkos minősítést kaptak, hogy földi halandó meg ne tudja, ki, kit, mikor és miért jelentett.

Ez két szempontból volt jó a bukott, kommunista nomenklatúra tagjainak. Egyrészt fenyegethették az ellenzék aktív tagjait, hogy nyilvánosságra hozhatják „ügynöki múltjukat”. Másrészt titokban maradhatott a tudatos ügynökök piszkos munkája.

Arról a lényeges és fontos, alapvető kérdésről pedig szó sem esett, hogy kik voltak a tartótisztek, akiknek az ügynökök jelentettek és kik voltak azok, akik ezekből a jelentésekből pereket, ha kellett koncepciós pereket készítettek elő a bíróságok számára?

Az ügynöklisták körüli viták és állviták, pró és kontra, lassan érdektelenné válnak, mert a jelentések nagy része meg lett semmisítve az úgynevezett rendszerváltás kezdetén, és az érintettek legtöbbje már nincs az élők sorában. Azonban van egy lista, ami nem titkos, mert a nevek mindig megjelentek a hivatalos közlönyben. Ugyanis a Kádár-rendszer éveiben nagy dicsőségnek számított a „Munkás, Paraszt Hatalomért” érdemérem tulajdonosának lenni!

Ezt a kitüntetést azok az elvtársak kapták meg, akik legtöbbet tettek a forradalom vérbetiprása után, a visszatérő kommunista rendszer megszilárdításáért. Pufajkások, munkásőrök, volt ÁVH-sok, vezető pártmunkások és kollaboránsok. 22 ezer elvtárs kapa meg ezt a „megtisztelő” kitüntetést! Ez szinte elképzelhetetlen erkölcsi és anyagi előnyt jelentett az érem tulajdonosának és családjának.

Ezek voltak az igazi, az ügynököknél százszor bűnösebb ügynökök! Ezek fegyverrel biztosították a szovjetek által hatalomba emelt kollaboránsok uralmát. Ezek tartották rettegésben, lelki és fizikai elnyomásban az egész nemzetet. Ezek voltak a legelszántabb ellenségei minden nemzeti gondolatnak. Ezek, és ezek valódi és eszmei utódai szabotálták el az igazi rendszerváltást!

Miért nem tudhatjuk meg, hogy ki volt ez a 22 ezer ember?

Valószínűleg azért, mert az elmúlt 26 év rendszerváltó (?) hangadóinak és haszonélvezőinek sorában nagyon sok azonos névvel találkoznánk.

Addig nem beszélhetünk igazi rendszerváltásról, míg a forradalom leverőinek, a bosszúállás kitervelőinek és végrehajtóinak, a Kádár-rendszer 34 évének bűnösei nincsenek legalább megnevezve! Mert a felelősségre vonásra és számonkérésre már valószínűleg nem kerül sor, nem csak azért, mert a természet kérlelhetetlen törvényei szerint ezt már nem élik meg a bűnösök, hanem azért sem, mert az elmúlt 26 év egyetlen kormányának sem volt célja az igazság napfényre kerülése.

Talán lesz egyszer egy olyan kormány és lesznek olyan fiatal történészek, akik helyreteszik a történelmi igazságot!

(A szerző 56-os harcos)


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »