Udvardy György veszprémi érsek interjút adott a 777blog-nak, amelyben Márfi Gyuláról, a székesegyház felújításáról, a hívekkel való párbeszédről, az Egyház egységéről – és az ő személyes megítéléséről is – kérdezték. Az interjúból részleteket közlünk.
– Mikor beszélt utoljára Márfi Gyula atyával?
– Az elköltözésekor.
– Miért kellett távoznia?
– Van egy régi szokás az Egyházban, hogy a vezető, amikor leköszön a hivataláról, akkor eltávozik, távolságot vesz, mivel ő korábban legjobb tudása szerint mindent megtett már. Ez nem feltétlen azt jelenti, hogy az egyházmegyéből is távozik, hanem hogy hátrább lép. Azt gondolom, hogy ez egy bölcs szokás.
– De itt az Ön részéről történt egy kérés, hogy ez a hátrébb lépés történjen meg. Miért?
– Bölcs szokás, az egyházmegye java ezt kívánta meg. Gyula atya jóindulata köztudomású volt, és az is, hogy ezzel nem volt nehéz visszaélni, főleg ahogy egyre inkább idősödik.
– Az egyik lehetséges pont, amelyben mást gondolnak, az a Szent Mihály-székesegyház felújításának módja. Februárban került a nyilvánosság elé egy fotó, amelyen a felújított székesegyház látványterve látható. Nyilván Ön pontosan ismeri ezt a felvételt; most, szeptember elején is még az a terv, ami ezen a képen szerepel?
Nem, és ez ott is elhangzott, és azóta is folyamatosan kommunikáljuk, hogy ez egy tervezésközi munkaanyag, senki nem mondta, hogy pontosan ilyen lesz. Ez egy fotó, amelyet egy kisebbség rosszindulatból, többen pedig jószándékú tévedésből kész tényként terjesztenek azóta is, miközben számtalanszor elmondtuk, hogy nem végleges. Azóta is folynak kutatások, vannak változások. Felmerül, hogy akkor miért nem mutatjuk meg az újabb verziót? Azért, mert ez egy tervezési folyamat, és amíg egy végleges döntésig el nem jutunk, addig nem érdemes egy következő változatot bemutatni.
– Tehát ezek szerint Ön már látott egy másik változatot?
– Persze, hiszen folyamatosan mennek a kutatások, legyen szó akár fal-, régészeti, vagy művészettörténeti kutatásról. Ezek szükségesek voltak az engedélyekhez, ezek lezárultak.
Természetesen nem az volt a szándékom sem nekem, sem a munkatársaimnak, hogy bemegyünk és másnapra lemeszeljük fehérre az egész templomot, és az üvegablakokat kidobjuk. Egy kutatási folyamatról van szó.
Amikor például azzal keresnek meg minket különböző indokokkal, hogy őrizzük meg a színes üvegablakokat, akkor látni kell, hogy csak ezekből az ablakokból öt különböző van. Eltérő korból, eltérő minőségben. Melyiket őrizzük meg? Ezenkívül két üvegablakról kiderült, hogy utólag pótolva lettek, amelyek így nem művészeti alkotások. Ezt a kérdést szakembereknek, művészettörténészeknek kell rendezniük, de most már kezdünk a végéhez érni a kutatásoknak.
A fal esetében művészettörténészek sem jelezték, hogy tudomásuk lenne arról, hogy 1974 és 1976 között egy teljes átalakítása és festése volt a székesegyháznak. Ez nincsen dokumentálva, nem állnak rendelkezésünkre anyagok, de látszik, hogy az 1910-es festést majdnem teljesen megsemmisítve valamilyen okból új festés került a falra. Melyiket is őrizzük meg? Az 1910-est megőrizni nem tudjuk, csak rekonstruálni, az 1974-76-os esetén pedig még azt sem, mert nem olyan minőségű. Nem beszélve arról, hogy nagyon komoly vizesedés van a székesegyházban, a lábazattól felfelé 2-2,5 méter magasságig, illetve a beázások következtében fent is. Emellett olyan szennyeződés-kicsapódás is van, amely károsítja a felületet, nem javítható. Ezek azok a szakmai kérdések, amelyek azt kívánják, hogy a vizesedést és a károsodást meg kell szüntetni. A legmodernebb képalkotási technikával rögzítettük a festményeket, dokumentálva vannak, annak érdekében, hogy teljeskörűen járjunk el. Erre még a szakhatóságok sem köteleztek bennünket, de szerettük volna megőrizni az utókor számára.
– Tehát, ha jól értem, akkor meglenne az elvi lehetőség arra, hogy az 1910-es állapotot teljeskörűen rekonstruálják, de úgy döntött, hogy nem így lesz?
Rekonstruálásra van lehetőség, de ez nyilvánvalóan rengeteg időt kíván és más anyagi forrást. A támogatási szerződésben arra vállalkozhattunk, hogy 2023-ban a székesegyház látogatható lesz. Ennek feltétele, hogy látogathatóvá tudjuk tenni. Ez egy olyan állapot, amely használhatóvá teszi a székesegyházat a liturgikus és ünnepi eseményekre, és a későbbiekben nem zár ki semmilyen lehetőséget.
– Egy köztes állapot lesz?
– Nem valamilyen állapotot szeretnénk elérni, hanem azt szeretnénk, hogy a székesegyház méltó és elegáns legyen. Ugyanakkor nem zárja ki a lehetőségét, hogy később – ha erre lesz szándék, forrás és tudás – rekonstruálva legyen.
Mi most színes üvegablakokról és falról beszélgetünk, de szeretném világossá tenni, hogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy Veszprémben dokumentálhatóan 867 óta a kereszténység jelen van – akkor a térítő bencés szerzeteseknek valamiféle egyházszervezetéről lehetett szó. Az a tény, hogy a mostani Szent György-kápolna helyén az ezredfordulót megelőzően bizonyíthatóan kápolna volt, egy óriási dolog. Mint ahogy az is, hogy Szent Imre fogadalomtétele elég erős bizonyossággal ezen a helyen történt. A magyar egyház olyan kultikus helyéről beszélünk, amelyet nagyon meg kell becsülnünk. Ez a tudás feledésbe merült, de amikor 1907 és 1910 között a felújítást csinálták, akkor ennek a helynek az ősiségét szerették volna hangsúlyozni. Ezért mutatják meg a 11. századi bazilika maradványait, vagy ezért örülünk a mostani kutatásnak, amely a Szent György-kápolna környékén történik, mert megtaláltuk a középkori székesegyház falmaradványait. A századfordulón az akkori neoromán, neogót építészet alkalmazása mellett az is volt a szándék, hogy ezt az ősi helyet méltó módon helyezzék el a magyar egyház egészében.
Én most ugyanezt szeretném, hogy ennek az ősisége érintsen meg bennünket, adjon erőt. Aki sétál, annak legyen lehetősége rátekinteni erre a helyre, aki hívő lélekkel érkezik, annak legyen lehetősége betérni. Nyilvánvaló például, hogy a Szent György-kápolna megfelelő építészeti eljárás keretében keresztelőkápolnaként is tud működni. Ez egy teljesen új dimenziót nyit ki, és segít emlékeztetni bennünket arra, hogy a székesegyház a püspöknek, a tanításnak, a szentségkiszolgáltatásnak, a keresztségnek, a hívőkkel való találkozásnak a helye kell, hogy legyen. Ez nem zárja ki azt, hogy plébániatemplomként is működjön, de elsődlegesen egy székesegyházról beszélünk.
Tiszteletben tartom mindazoknak az érzéseit, akik szorosan kötődnek a székesegyházhoz, akik itt nőttek fel, akiknek családi és hitéleti események miatt is fontos a székesegyház, ugyanakkor a szakrális épületeink mindig a katolikus hitet fejezik ki. Én a magyar egyház ősi dimenzióját szeretném láthatóvá tenni, az épület szerkezete is ezt mutatja.
Ez egy nagyon szép, kultikus hely lesz, ahol nem a színről kellene beszélni, egyáltalán nem.
Az interjú teljes terjedelmében IDE klikkelve olvasható el.
Forrás: 777blog.hu
Fotó: Veszprémi Érsekség
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
