Tűzoltás

Rendkívül tanulságos foglalatosság megtekinteni Románia parlamentje bármelyik kamarájának ülését, ajánlom mindenkinek, főleg, hogy a technika vívmányainak köszönhetően Bukarestig se kell elutazni érte.
Különösen a nemzeti kisebbségek tagjai, mi, erdélyi magyarok vonhatunk le következtetéseket azzal kapcsolatban, mit gondolnak rólunk, miként viszonyulnak hozzánk a többségi nemzet választottjai. Hogy miként vonják kétségbe például egy nemzeti közösségnek az anyanyelvű oktatáshoz, önálló iskolához való jogát – amely jogot az Ukrajnában élő románok esetében történetesen még teljesen természetesnek neveztek.

Egyszerre nevetséges és hátborzongató, mit tud kihozni választott tisztségviselőkből is az idegengyűlölet és a butaság keveréke, a mindenben szeparatista, irredenta törekvést, a Nagy-Magyarország iránti nosztalgiát, a Románia egysége, oszthatatlansága és nemzetállami jellege elleni törekvést sejtő hagymáz.

Ráadásul a helyzet az, hogy teljesen mindegy, szerdán épp melyik tábor szidta, illetve vette védelmébe a magyarokat, mindez a román politikusok esetében mindössze konjunktúra függvénye. Ugyanazok a szociáldemokraták, akik most teljesen normálisan, európai szemléletmód alapján érveltek a marosvásárhelyi római katolikus iskola újraalapítása mellett, pár évvel ezelőtt kormányt buktattak egy szintén marosvásárhelyi oktatási intézet, az orvosi és gyógyszerészeti egyetem magyar karának létrehozása miatt. Másrészt azok a liberálisok, akik korábban teljesen természetesnek nevezték egy kisebbségi kerettörvény elfogadását, ezúttal etnikumközi atrocitásokat vizionáltak a felekezeti iskola újbóli létrehozása okán.

Nevezhetjük-e bármelyik tábort párbeszédkésznek, hiteles partnernek, amikor pillanatnyi politikai érdekeiktől vezérelve bármikor készek a magyarokkal szembeni gyűlöletre, de a hozzánk való dörgölőzésre is? Lehet-e vajon ilyen körülmények között előremutató stratégiáról álmodozni a román–magyar együttélés kereteinek kidolgozására?

Arról nem beszélve, hogy ebben a hol nyílt, hol a hamu alatt szunnyadó magyarellenes közegben a marosvásárhelyi iskola esetében is egy már meglévő, majd megvont jog visszaszerzésének vagyunk kénytelenek örülni. Nem az egyszer már létrehozott intézmény bővítését, gyarapodását ünnepelhetjük, hanem megengedik nekünk, hogy sikerként könyveljük el a megszüntetése előtti állapot helyreállítását. A marosvásárhelyi magyarok szempontjából mindez nyilvánvalóan jelentős lépés, az erdélyi magyar közösség perspektíváit tekintve azonban kevés, inkább sovány vigasznak számít ez az állandó tűzoltás.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »