Tüzet hoztam!

Tüzet hoztam!

Évközi 20. vasárnap – Gondolatok az olvasmányokhoz (Jer 38,4–6. 8–10; Zsid 12,1–4; Lk 12,49–53)

„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. (…) Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek nem azt, hanem szakadást.” Szokatlan kijelentések a szelídnek ismert Jézus ajkáról. Felületes szemlélés esetén úgy tűnhetne, mintha Jézus a békétlenségre vagy erőszakra buzdítana bennünket, mintha a megosztásra biztatna.

Így lenne?

1. Az utóbbi napokban többször hallhattunk híradást a világ több pontján pusztító tűzvészekről. Ahol emberek anyagi javaiban esett kár, sőt emberi áldozatot is követelt, ott nem könnyű spontán átölelni a tüzet gyújtó Jézust. Egészen másképp reagál a mínusz húsz fokosnál is hidegebb teleket megélő székely, amikor a tűz melegére gondol.

Nyilvánvaló, hogy Jézus nem pusztító tüzet hoz, hanem a szeretet tüzét, a hit fényét. Azt a tüzet, amelyet a Szentlélek lobbant lángra bennünk. A Jézus által hozott tűz ég, de nem éget, lángra lobbant, de nem éget el, fényt ad, de nem vakít. Aki befogadja, az csak nyer általa. „Azon a napon, amelyen nem ég bennetek a szeretet, sokan meghalnak a hidegtől”, mondotta François Mauriac irodalmi Nobel-díjas francia író.

Amikor a jezsuiták alapítója, Loyolai Szent Ignác az Evangélium hirdetésére küldte rendtársait, akkor így indította őket az akkor ismert világ határáig vezető útjukra: „Menjetek, és gyújtsátok lángra a világot!” „Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon”, tehetjük hozzá Jézus vágyát.

2. A mai evangéliumi szakasz törés nélkül, logikusan folytatja a gondolatot: aki befogadja a tüzet és lángra lobban, akörül megoszlás támad. „Ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen.” Jézus üzenetével szemben csak két lehetséges magatartás van: vagy elfogadom, vagy nem. Tertium non datur. „Aki nincs velem, az ellenem van” (Mt 12,30), fogalmazza meg maga Jézus.

Jézus nem akar szakadást, nem akar viszályt, nem akar háborút: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek” (Jn 14,27). Nincs ellentmondás a feltámadt Krisztus békéje és a jézusi „békétlenség” között. Viszont akiben ég a jézusi tűz, annak lángja és fénye érezhető, és ezt leghamarabb a családtagok tapasztalják meg. Jézus követésében nincs lehetőség kompromisszumra, „békés” kiegyezésre. A szeretet tüze csak akkor nem alszik ki, ha azt a Jézus ügye iránti állandó lelkesedés táplálja. Emberi és helyzetektől függő kényelmi szempontok szerint nem lehet szabályozni a tüzet, még kevésbé átmenetileg tartaléklángra állítani. Amennyiben ezt tennénk, az árulás.

Krisztus követése teljes odaadást és hősiességet kíván. A vértanúk és szentek hosszú sora, vagy napjaink keresztényüldözései is azt igazolják, hogy áldozatok nélkül nincs igazi kereszténység. Ez nem fanatizmus, hanem a Jézus melletti elkötelezettség jele. „Isten törvényeiben s az egyház ügyeiben alkudozást nem ismerek”, mondotta és cselekedte Isten szolgája Márton Áron, Erdély nagy püspöke.

Kérjük Istent, adjon erőt a szeretet tüzének állandó megőrzéséhez, hogy életünk hiteles tanúságtétel lehessen, és méltóvá váljunk egykor a Vele és a szentekkel való nagy találkozásra.

Kovács Gergely/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »