Turistafazon

Turistafazon

A feltett kérdésekből is kiderülhet, mit gondol rólunk a nagyvilág.

Nyár. Tömeg a velencei hidakon, sorban állás az Eiffel-toronynál, legénybúcsú a szökőkutakban. A Mátyás-templom körül bábeli zűrzavar, annyi ország turistái szállják meg egyszerre a budai várat.

Bevett kép turistaszezonban. Sok nevezetesség közelébe a város lakói már nem is mennek, legfeljebb a külföldi rokonokat viszik egy gyors panorámakörre. A nagyvárosok egyes negyedei már turistanegyedek, amelyből a város és a helyi boltok, vendéglátás jó bevételt húz. Sokan érdekeltek ebben, még többen nem. Gondoljunk csak a pesti „bulinegyed” idősebb lakóira, vagy csak azokra, akik megpróbálnak szombaton hajnalban, még a takarítás előtt a kerület valamelyik bérházának kapuján kijönni: szúrni fog az ammóniaszag. A tömegturizmus elérte régiónkat, Pozsonyt és Budapestet is. Rómában, Párizsban, Velencében és más felkapott helyeken már turistaellenes mozgalmak alakultak.

Hírdetés

Egyszerűen vannak helyiek, akik már nehezen viselik el az óriási tömeget vagy az ezzel járó felületességet: egy fotó a lépcső előtt, szelfi a szoborral, és már megy is tovább a busz, indul a hajó.

A helyi lakosok életviszonyainak javításán, például az infrastruktúrán legalább annyit kellene dolgozni, mint a turistacsalogató dolgokon, nemcsak reptéri kisvonatra, csilivili éttermekre, ötcsillagos szállodákra van szükség. Hiszen a turista élményét is alapvetően az emberi kontaktusok fogják emlékezetessé tenni, ezekre fog a leghosszabb ideig emlékezni. Ha frusztrált emberekkel találkozik, hiába szépek a kövek a városban.

Nehéz egyensúlyt találni aközött, hogy egyszerre legyünk büszkék a városunkra, örüljünk, hogy felkeresik – és eközben elfogadóak és megértőek legyünk a vendég attitűdjeivel is. Vagy azzal, hogy a turizmus már sokrétű: van, aki nem a város, hanem az olcsó ital miatt jön; mások pedig hajlandóak sok pénzt adni olyan exkluzív, privát városnézésért, amelyre még a helyiek is alig-alig járnak el. E kettő között pedig még rengeteg turistamotivációt találunk.

Ami biztos, hogy érdemes szóba elegyedni a külföldiekkel: ahányszor segítünk egy térképet nézegető házaspárnak vagy babakocsit emelgető sokgyerekes családnak, mindig van egy közös pont. Az embert láthatjuk megvillanni egy pillanatra a turistatömegben. Nem véletlen, hogy lassan az is szolgáltatás, amikor helyiek együtt vacsoráznak vagy meghívják a lakásukba az érdeklődő turistát. Vagy Trabanttal körbeviszik a régi határ mentén. Sok lehetőség van, hogy ők is többet megértsenek belőlünk, a nyitottságuk mértékéig. És mi is tanuljunk abból, hogy milyen kérdéseket tesznek fel nekünk, mert abból is kiderül, milyen képet alakított ki rólunk, hogyan tekint ránk a nagyvilág. És nem baj, ha néha kicsit magunk is alakítjuk ezt a képet.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »