Tűrhetetlen a kettős mérce, amely a székelyföldi magyarokat sújtja

Tűrhetetlen a kettős mérce, amely a székelyföldi magyarokat sújtja

Napjaink migrációs kihívásai kapcsán felmerül a jogos félelem, hogy a jelenség botladozó európai válságkezelése eltereli a figyelmet az amúgy is mostohagyermekként kezelt nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséről. A Kárpát-medencei magyarokat etnikai alapon érő jogsérelmek fölött Brüsszel könnyűszerrel szemet huny, és előszeretettel hivatkozik a tagállami hatáskörre kisebbségvédelmi ügyekben.

De Nyugat-Európa bevándorlási, illetve kisebbségvédelmi politikáját vizsgálván is megállapítható az a kettős mérce, amely egyrészt a bevándorolt népcsoportokkal szemben tanúsított elnéző és előzékeny politikai gyakorlatban jelentkezik, másrészt az őshonos, nemzeti kisebbségekkel szemben igencsak visszakozó, kelletlen és méltatlan bánásmódban nyilvánul meg.

Az ellentmondásos nyugati megítélés különösképpen azon szélsőséges egyénekkel kapcsolatosan szembeötlő, akik nyíltan megvetik a befogadó társadalom szokásait és törvényeit, és világképükkel, ideológiájukkal, tudatos elkülönülésükkel, uszításukkal, majd a mindebből következő radikalizálódásukkal komoly biztonsági kockázatot jelentenek. Mi lehet a magyarázata annak a félreértelmezett toleranciának, miszerint Európában a távoli kultúrkörökből érkezetteknek látszólag könnyen, elvárások nélkül adatik lehetőség egy biztonságosabb, jobb megélhetést biztosító életre és – a tagállamok törvényeiből fakadó – hatékony érdekérvényesítésre, szemben azokkal, akik, vállalván a több évszázados kisebbségi sorsot, azon a földön szeretnének megmaradni és egy reményteli jövőt építeni, ahol őseik is éltek? A bevándorló közösségekkel ellentétben a nemzeti kisebbségek nem többletjogokat és pozitív megkülönböztetést követelnek, hanem csupán azon jogok érvényesülését, amelyek a hatályos európai és nemzetközi egyezmények szerint megilletik őket: az önrendelkezési jogot és a kollektív kisebbségi jogok tiszteletben tartását.


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »