Trugly Sándor már az észak-komáromi református temetőben alussza örök álmát

Trugly Sándor már az észak-komáromi református temetőben alussza örök álmát

Csendesen távozott az élők sorából a komáromi Trugly Sándor régész-muzeológus-szakíró, akit nem csak a Duna mindkét partján élők, hanem összmagyar, sőt, további európai kutatókörökben is jól ismertek. Bár még tavaly, álmában érte őt a halál, a hamvait csak nemrég helyezték el a Trugly család észak-komáromi református temetőben levő sírkertjében, ahol számos elődje már a 18. század végétől alussza örök álmát.

Az avar kor jeles kutatója halálának, aki idén töltötte volna be a 70. életévét, korábban nem volt hazai sajtó-visszahangja. Miután azonban a hamvait idén januárban elhelyezték a Trugly-sírkertben, az özvegyétől, Katalintól megtudtuk: a párja november 7-én csendesen elaludt, majd a tetemét elhamvasztották, s a hamvait szűk családi körben, lelkészi búcsúztatás mellett helyezték örök nyugalomra a Trugly család észak-komáromi református temetőben található sírkertjében. A koszorúkkal borított sírnál levő fakereszten ez olvasható: „Dr. Trugly Sándor élt 68 évet, 2021“. Az urnafal és Tuba János országgyűlési képviselő, bankigazgató, a Komáromi Lapok alapító tulajdonosának sírja mellett elhaladva, könnyen megleltük a több 18-21. századi síremlékből álló sírkertet.

Trugly Sándor 1952. december 19-én Észak-Komáromban látta meg a napvilágot, s a mai Selye János Gimnázium elődintézményében érettségizett. Miután 1976-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-régész szakán diplomázott, és régészként felvételt nyert a Duna Menti Múzeumba, ahol 1983-tól honismereti kört vezetett. 1986-ban kisdoktori fokozatot szerzett, disszertációs munkájában javarészt az avar temetőkkel foglalkozott. Méltán volt büszke a leghíresebb tanárára, László Gyula Széchenyi-díjas régészprofesszorra, s tisztelete jeléül az egyik könyvét neki ajánlotta.

Hírdetés

A saját eredményei közül kiemelendő, hogy a kollégáival együtt 1979-89 között, kisebb megszakításokkal kutattak, s értékes régészeti leletekre bukkantak az ún. Komárom-hajógyári avar temető és telep feltárása során. A kutatás „motorjaként“ Kárpát-medence egyik legjelentősebb késő avar temetőkincseiről részletes összefoglalót készített, s e kötete A Komárom-hajógyári avar temető és telep címmel 2008-ban Budapesten jelent meg. Talán egyetlen komáromi lokálpatrióta könyvespolcáról sem hiányzik a Griffek és oroszlánok népe (1994, Pozsony) című, szintén témábavágó műve. Tőle tudtuk meg azt is, hogy az időközben adódó nehézségek ellenére csaknem egészében feltárt, 8. századi késő avar temetőnek 153 hajdani sírja került elő, s azok közül 63 gazdagon ékesített lovassír volt. A nagytudású szakember több Komáromi járásbeli községben is vezetett feltárásokat.

Az életrajzában az is olvasható, hogy 2005 után rövid ideig az esztergomi Balassa Bálint Múzeum munkatársa volt, majd a tatai Kuny Domokos Múzeumban és a komáromi Klapka György Múzeumban dolgozott. Komjáthy István (1917, Ekel – 1963, Budapest) neves író, tanító a nagybátyja volt. A felesége, Gergely Katalin angol szakos tanárnő pedig a Selye János Gimnáziumban is tanított, majd átköltöztek Dél-Komáromba. Szakíróként gazdag publikációs anyagot és egyedi színes fotókat hagyott hátra, hiszen a kutatások eredményeit, azok történetének leírásával együtt folyamatosan magyar, szlovák és német nyelvű folyóiratokban, kötetekben jelentette meg. Az érdekes és tanulságos értekezéseiben, tanulmányaiban a honfoglalás kori női viseletekről és a rovásírásos nagyszentmiklósi aranykincsről is olvashatunk. Ez utóbbi, a rovásfelirattal díszített 23 aranyedény sorsa azért is foglalkoztatta, mert azok vélhetően az avar fejedelmi kincstár részét képezték, melyet a kaganátus a végnapjaiban rejthetett el…

Trugly Sándort, a kiváló magyar embert egyebek mellett a kisebbségi magyar oktatásügy, kultúra és a kétnyelvűség problémaköre is foglalkoztatta. A rendszerváltás előtti években pedig két másik jeles magyarunkkal, Bajnok István doktorral, a komáromi Csemadok-alapszervezet volt elnökével és Oláh György tanár úrral együtt emlékezetes tudományos-ismeretterjesztő előadássorozattal is gazdagították a meghívott neves előadók, köztük Balczó András, Czeizel Endre, Kósa Ferenc… üzenet értékű, magvas mondanivalója iránt érdeklődőket.

Bár a csendes távozása kapcsán elmaradt a más kiválóságok utolsó útja kapcsán megszokott sok búcsúbeszéd, a tiszteletünket legalább egy-egy főhajtással, egy-egy szál virággal leróhatjuk az észak-komáromi református temetőben, ahová Trugly Sándor immár „hazatért“, hogy az örök álmát az övéi között aludja. Az olvasóink nevében is búcsúzunk tőle, s az emlékét megőrizzük.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »