Trianon-pingpong

Klaus Iohannis államfő némileg talán meglepő módon következetes a trianoni békediktátum román nemzeti ünneppé nyilvánításáról szóló törvény ügyében, és megmutatta, nem egyszeri „botlás” volt részéről, hogy alkotmányossági normakontrollt kért fölötte. Miután az alkotmánybíróság nem találta az alaptörvénybe ütközőnek, az államfő kihirdetés helyett kifogásait felsorolva visszaküldte megfontolásra a parlamentnek. 
Természetesen nem érdemes illúziókat táplálnunk, a német származású román elnök nem kedvelte meg a magyarokat a legutóbbi magyarellenes uszítása óta. Viszont ugyanúgy alkalmazza a magyarok számára kedvező lépéseket, mint az ellenük való hergelést: a saját és a kisebbségi liberális kormány pillanatnyi, illetve középtávú politikai érdekeinek szolgálatában.

Döntése lehetséges mozgatórugóinak felderítéséhez idézzünk fel néhány közelmúltbeli eseményt. Augusztus 31-én az RMDSZ végül nemhogy nem támogatta az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) által a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt, de – korábbi ígéretét megszegve – még a parlamenti ülésről is kivonult, hogy a törvényhozás határozatképtelenné váljon. Nem sokkal később Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arról beszélt: a parlamenti választások után az RMDSZ-hez hasonlóan Európai Néppárt-tag Nemzeti Liberális Párttal (PNL) képzeli el az esetleges közös kormányzást, amit Ludovic Orban miniszterelnök, a PNL elnöke is megerősített. Mindezt azok után, hogy a PNL évek óta a legfőbb hangadó a magyarellenes kezdeményezések terén, és a párt éléről államfővé vált Iohannis a magyarok ellen heccelve próbálta befeketíteni a PSD-t, amikor magyarbérencséggel vádolta meg, azt állítva: el akarja adni nekik Erdélyt. Ezt követte Iohannis keddi döntése, hogy visszaküldi a parlamentnek a Trianon-törvényt.

Mindezek alapján nem kizárható, hogy az amúgy is a PSD-s exkülügyminiszter, Titus Corlățean által kidolgozott Trianon-törvény elkaszálására tett kísérlet gesztus az RMDSZ felé, amellyel a PNL és Iohannis jelezni kívánja: ha a decemberi parlamenti választás eredménye indokolttá teszi, tényleg hajlandó elásni a csatabárdot, és szívesen kormányozna együtt a magyar szervezettel. És persze addig is jól jön, ha biztosítja a parlamenti többséget.

Hírdetés

Persze nem kizárható, hogy az okok között az is ott van, hogy közben az államfő vagy valamelyik józanabb tanácsadója felmérte azt, amit mélyromán hevületében a jogszabály megszavazásakor az összes román parlamenti párt képtelen volt: hogy elég nehéz és mérsékelten hiteles úgy provokációval vádolni az egyik szomszédos országot, ha Románia éppen a számára egyik legfájdalmasabb napot teszi meg nemzeti ünnepévé. (Hogy a 2020-as évet, a trianoni diktátum századik évfordulóját a nemzeti összetartozás évévé nyilvánító magyar országgyűlési határozat, amelyre a román Trianon-törvény válaszul született, nem ezzel egyenértékű, nem sértő és nem provokatív senkivel szemben, az egyértelmű. Mint korábban már említettük: az aljas Trianon-törvénnyel az lenne pariban, ha Magyarország például a tömeggyilkosságban jeleskedő román lázadóvezérek, Horea, Cloșca és Crișan vagy Avram Iancu dicstelen halálát tette volna meg nemzeti ünneppé.)

És természetesen az sem kizárható, hogy a háttérben nyugati kancelláriák – Berlinből, Washingtonból, Brüsszelből – finoman jelezték Iohannisnak: egy ilyen jogszabály nem összeegyeztethető sem az európai, sem az észak-atlanti értékekkel.

A kérdés az, mi lehet a törvény sorsa a parlamentben. A jobbközép oldal a bizalmatlansági indítvány megszavazására összehívott ülés kudarcba fullasztásával már jelezte: képes megtörni a PSD eddigi parlamenti fölényét. Persze a Trianon-törvény ügye kényes téma, hiszen a román szavazók rendszerint díjazni szokták, ha az általuk támogatott politikai erők a magyarok számára káros lépéseket tesznek, ezért nehéz lenne kitáncolni mögüle. A Iohannis által felhozott kifogások – hogy a jogszabályt nem előzte meg szakmai és társadalmi egyeztetés, ráadásul óvatosan kell kezelni a társadalom megosztására alkalmas témákat, na és persze a tolerancia és az emberi méltóság kifejezések is szerepeltek az indoklásban – mindazonáltal alkalmasak lehetnek arra, hogy még a magyarellenes uszításban élen járó pártok is ürügyként hivatkozhassanak rá az RMDSZ megbékítése érdekében. Ráadásul a jogszabály elutasításával a jobbközép oldal „európaiságát” és „toleranciáját” is demonstrálhatná a nyugati partnerek előtt. Bár azért vérmes reményeket nem táplálunk.

A kérdés mindezek után már csak az, hogy valóban szükségük lesz-e majd az RMDSZ-re a liberálisoknak, vagy az egész csak sok hűhó semmiért. Na meg az, hogy tényleg indokolt és jó lenne-e magyar szempontból, ha az RMDSZ kormányra lépne a liberálisok oldalán. Már nem az RMDSZ, hanem az erdélyi, partiumi és bánsági magyarok számára.


Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »