A Rózsahölgyek Társasága 2010-ben a Máltai Szeretetszolgálat kötelékéből indult Kecskeméten. Ők a jóság, a szépség, a szelídség, a szeretet és a béke követei, akik vállalták, hogy ezen értékeket képviselik mindennapi életükben. Vallják, hogy ők sem tökéletesek, de megpróbálnak ezen értékek szerint élni.
Vidékünkön 2013-ban Beregszászban alakult meg a Kárpátaljai Rózsahölgyek Társasága. A mára több mint ötven tagot számláló társaság szívügyének tekinti a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felkarolását, közös programok segítségével életük szebbé tételét, hogy szeretetükkel egy jobb élet reményét mutassák fel nekik. A társaság elnökével, Mező Diannával beszélgettünk értékekről, kihívásokról, valamint, hogy mit is jelent rózsahölgynek lenni.
– Nagybégányban születtem, a helyi általános iskolában kezdtem tanulmányaimat. Sok barátot szereztem az iskolás éveim alatt, és ahogy lenni szokott, vágytunk arra, hogy a barátnőkkel együtt maradhassunk. Így közösen jelentkeztünk a Beregszászi 11. Számú Szakközépiskolába, ahol elsajátíthattam a varrónői szakmát. Azonban rá kellett jönnöm, hogy nem ez az én utam. Ekkor döntöttem el, hogy felvételizek a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karára. Emellett beadtam a jelentkezésemet a Nyíregyházi Főiskolára, közgazdász szakra. A Nyíregyházi Főiskola kihelyezett képzése Beregszászban volt, ennek fényében úgy döntöttem, hogy itthon szeretném tanulmányaimat folytatni. Isten útjai kifürkészhetetlenek – szokták mondani – hiszen ennek a képzésnek köszönhetően ismertem meg a páromat. A főiskola befejezését követően családot alapítottunk. Ma pedig a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálatnál vagyok projektasszisztens, emellett hatodik éve a Kárpátaljai Rózsahölgyek Társaságának elnökeként tagjainkkal együtt próbálunk a nehézsorsú gyermekekért tenni.
– A társaságot Rigóné Kiss Éva többedmagával alapította Kecskeméten. Célkitűzéseik között szerepelt az is, hogy a Rózsahölgyek Társaságát szeretnék elterjeszteni a külhoni magyarság körében. Egyik rendezvényükre hivatalosak voltunk a férjemmel, akivel az elnök asszony megtervezte, hogy felkérnek rózsahölggyé engem is. Erről azonban én nem tudtam, így meglepetésként ért a felkérés, emellett nagyon örültem is neki. Ekkor éreztem azt, hogy ezt az utat nekünk is követnünk kell. 2013-ban sikerült itthon is megalakítanunk a társaságot, amelynek akkor Mahurszki Éva lett elnöke, majd körülbelül két év múlva én vettem át az irányítást. Munkánkkal, programjainkkal a nehézsorsú gyerekeket szeretnénk felkarolni, ezáltal életcélt adni számukra. Az évek alatt jótékonysági színházi előadást, bált és gasztronómiai bemutatót tartottunk, melynek bevételéből a gyermekeknek szerveztünk egy örömteli napot.
– Nagyon nehéz évet zárt tavaly mindenki, és az új év sem hoz enyhülést egyelőre. A vírus-helyzet nagy mértékben befolyásolta társaságunk életét is. Körülbelül egy évvel ezelőtt, tavaly februárban tudtuk megtartani utolsó programunkat. Sajnos nem tudtunk több jótékonysági eseményt vagy utazást szervezni. A tavalyi évben társaságunk kissé háttérbe szorult, de reménykedünk abban, hogy idén lesz lehetőségünk megvalósítani az elhalasztott terveinket.
– Ez egy felelősségteljes vállalás. A másik ember felé úgy próbálunk fordulni, hogy magunkból is és belőle is a legjobbat hozzuk ki. Ez persze nem mindig egyszerű. Másképp gondolkodom vagy cselekszem, mintha nem lennék rózsahölgy? Nem, ez nem igaz. Mégis valami pluszt ad ez az életünkbe. Körülbelül ötven tagunk van az egészen fiataloktól a középkorosztályon át az idősekig. Nagyon jó dolog ez számunkra, hiszen az eltérő korosztályok eltérő módon látnak egy-egy élethelyzetet. A fiatalok nagy vehemenciával vetik bele magukat a programok megszervezésébe, az idősebbek megfontoltabbak, tapasztalataik által jó tanácsokat tudnak nyújtani számunkra. Vannak tagjaink, akiket mi kértünk fel, vannak, akik megkerestek minket, és vannak, akik barátaik által ismerték meg tevékenységünket. Mi mindig szívesen fogadjuk a jelentkezőket.
– Szabadidőmben igyekszem minél több időt tölteni a családommal. Férjemmel három gyermeket nevelünk, akik közül ketten külföldön tanulnak. Igyekszünk úgy alakítani a programjainkat, hogy minél többet tudjunk mindannyian együtt lenni. Ilyenkor, ha az időjárás is engedi, kirándulásokat, kisebb túrákat szoktunk szervezni. Ez mindig feltölt energiával.
– Terveink mindig vannak, már csak az a kérdés, hogy meg is tudjuk valósítani őket. A rózsahölgyekkel egy honismereti kirándulás-sorozatot terveztünk, melyet nem tudtunk teljes egészében megvalósítani. Ezt szeretnénk folytatni, ha a járványhelyzet engedi. Emellett szeretnénk új rózsahölgyeket is avatni. Reménykedünk egy pozitív jövőben.
Kurmay Anita
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
