Tovább küzd igazáért a kegyvesztett vállalkozó

Tovább küzd igazáért a kegyvesztett vállalkozó

Fashion Street-per: az V. kerület szerint nem határozott időre szólt a határozottan 50 éves szerződés.

Nem elfogult a bíró a kegyvesztett vállalkozó és a Belváros közti perben. Viszont a peres felekkel ellentétben legalább tudta, melyik jogszabályt kell alkalmazni.

Szerdán folytatódott a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a Fashion Street-per. Csipak Péter milliárdos nagyvállalkozó ciprusi hátterű cége, az Immobilia Zrt. azért perelte be az V. kerületet, mert az önkormányzat márciusban azonnali hatállyal felmondta a céggel 2008-ban ötven évre kötött közterület-használati szerződést a Deák Ferenc utca Deák tér és Vörösmarty tér közti részére. Az önkormányzat arra hivatkozott, hogy a cég nem tartotta meg a szerződésben vállalt „exkluzív rendezvényeket” és ezzel „kiüresítette a szerződést”. Az Immobilia szerint viszont jogellenes és mondvacsinált volt a felmondás, és az önkormányzat célja, hogy „mások arassák le a felperesi munka eredményét” – a cég ugyanis jelentős beruházásokat, felújításokat valósított meg a területen.

A pert azért övezi figyelem, mivel általános sajtóvélekedés szerint a vállalkozó, aki korábban jó kapcsolatokat ápolt Rogán Antal belvárosi polgármesterrel, kegyvesztetté vált a Fideszben.

A bíró nem elfogult

Befektetéseinek védelme érdekében az Immobilia azt kérte a bíróságtól, hogy ideiglenes intézkedésként tiltsa meg az önkormányzatnak, hogy a per lezárultáig másnak adja használatba az utcarészt. A bíróság ennek a kérelemnek helyt is adott, amire az alperes önkormányzat válasza – amint arról be is számoltunk – egy elfogultsági indítvány benyújtása volt, mondván: bizonyára elfogult a bíró, hogy ilyen könnyen rábólintott a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmére.

A szerdai tárgyaláson hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az illetékes bírói tanács nem találta elfogultnak a bírót, ugyanis ismét Jaczkó Beáta bírónő jelent meg a tárgyalóteremben. Rögtön a tárgyalás elején be is számolt az elfogultsági indítvány ügyében hozott negatív döntésről, majd megkérte az alperes ügyvédjét – pontosabban annak helyettesét, akit ezúttal maga helyett küldött –, hogy adja elő ellenkérelmét.

A Belváros szerint az 50 évre szóló szerződés nem határozott idejű Az V. kerület legmeredekebb állítása az volt, hogy az ötven évre kötött közterület-használati szerződés nem határozott idejű. Ennek egyébként az a jelentősége, hogy a határozott időre kötött szerződéseket sokkal szigorúbb feltételek mellett lehet csak felmondani, mint a határozatlan idejűeket.

Az alperesi ügyvéd kifejtette: az ötvenéves kikötés nem a szerződés határozott idejére utal, hanem csak egy „technikai könnyítés” a felperes cég részére, hogy ne kelljen a közterület-használati engedélyt évente megújítani. Mivel pedig az önkormányzat szerint a szerződés határozatlan idejű volt, és a felmondási jogot sem korlátozták a szerződésben, ezért „fogalmilag kizárt”, hogy jogellenes lett volna a céggel szembeni azonnali felmondás – érvelt az ügyvéd.

Nem véletlenül így fogalmazták meg a szerződést

Ez után az alperes mégis szükségét érezte, hogy bővebben megindokolja, miért volt szerződésszerű a felmondása, amiről az előbb azt állította, fogalmilag sem lehetett jogellenes. Az önkormányzat arra hivatkozott, hogy az Immobilia nem megfelelő színvonalú rendezvényeket tartott az utcarészen: az utóbbi két évben sem divatbemutatók, sem más exkluzív rendezvények nem voltak a Fashion Streeten, hanem csak egyszerű vásárok – érvelt az alperes.

Az önkormányzat álláspontja szerint a rendezvények megtartása nem lehetőség volt a közterület-használat keretében, mint ahogy azt a felperes cég állítja, hanem kötelezettség, sőt: kifejezetten az exkluzív rendezvények tartása volt a közterület-használati szerződés célja. Ezt a célt pedig a felperes cég az elmúlt két évben nem teljesítette, hanem egyszerűen a „közterület-használat jogával kereskedett más, harmadik személyek irányába” – fejtette ki az alperesi ügyvéd.

A Belváros ügyvédje emlékeztetett: a közterület-használati megállapodásban benne volt, hogy a feltételek megszegése esetén az önkormányzat azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést. „Nem véletlenül fogalmazták ezt így meg a megállapodásban: tág teret akartak hagyni az önkormányzatnak” – érvelt az ügyvéd.

Melyik rendeletet kell alkalmazni?

Az alperes önkormányzat egy 2013-as rendeletére is hivatkozott, amely szerint a közterület-használati hozzájárulás hatályát veszti, ha az alapul szolgáló okirat – adott esetben a közterület-használati szerződés – hatálya megszűnik; ami pedig megtörtént a felmondással.

A bírónő ekkor feltette az egymillió dolláros kérdést: „És az alperes miért gondolja, hogy a 2013-as rendeletet kell alkalmazni a 2008-as szerződésre?”

(Az ilyesmik a jogi egyetem második évfolyamától kezdve buktató kérdésnek számítanak: már akkor illik ugyanis tudni, hogy nem lehet visszamenőlegesen alkalmazni a jogszabályokat. Más kérdés, hogy a jogalkotó politikusok is szeretik ezt olykor elfelejteni.) Az alperes ügyvédje erre némileg zavarban annyit mondott: „Ööö… Mert a felperes is arra hivatkozott a keresetlevélben.”

„Akkor a felperest is meg kell erről kérdezni” – replikázott ironikusan a bírónő. Az alperes önkormányzat még megpróbálkozott azzal, hogy a 2013-as rendelet hatályba léptető rendelkezése alapján azt a „folyamatban lévő ügyekre” is alkalmazni kell, de nem volt túl meggyőző. A bírónő szerint egy addigra öt éve hatályban lévő szerződés aligha volt folyamatban lévő „ügy” 2013-ban, majd felhívta az alperest, hogy a következő tárgyalásig csatolja be a közterület-használatra vonatkozó 2007-es önkormányzati rendelet szerződéskötéskor hatályos verzióját.

Az Immobilia ügyvédje végül is megúszta, hogy a tárgyaláson értelmeznie kelljen az önkormányzati rendelet hatályba léptető rendelkezéseit, úgyhogy a tárgyalás végén csak annyit mondott, hogy szerinte az alperesi ellenkérelemben egyetlen igaz mondat sincs. De hogy pontosan miket hazudott az önkormányzat a felperes szerint, azt majd a következő tárgyalásra fogja írásban kifejteni.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »