Toulouse-Lautrec még a sétabotjában is italos flakont hordott

Toulouse-Lautrec még a sétabotjában is italos flakont hordott

Százötvenkét éve, 1864. november 24-én született Henri de Toulouse-Lautrec francia festő és grafikus, a posztimpresszionizmus egyik legeredetibb mestere. Életéről Moulin Rouge címmel 1952-ben amerikai film készült, ebben José Ferrer, Toulouse-Lautrec alakítója végig a térdén közlekedett.

Henri Marie Raymond de Toulouse-Lautrec-Monfa arisztokrata családból származott, szülei elsőfokú unokatestvérek voltak. Hóbortos apja szerette a madarakat és az állatokat, szenvedélyesen vadászott és szívesen mintázott agyagot. Fiával nem sokat törődött, annak neveltetése csendes és szelíd anyjára maradt. Henri korán kezdett rajzolni és festeni, kedvtelését helyeselték szülei és Charles nagybátyja, aki maga is amatőr festő volt, anyja műtermet rendezett be neki.

A gyönge egészségű, természetellenesen törékeny csontú fiú tizennégy évesen eltörte az egyik, egy évvel később másik combcsontját is. A csontok ugyan lassan összeforrtak, de lába megállt a növekedésben, Toulouse-Lautrec nyomorék maradt: úgy tűnt, mintha a normális felsőtesthez egy törpe lábai tartoznának. Külseje egyébként is előnytelen volt, duzzadt ajka körül fekete szakállt-bajuszt növesztett, vaskos orrán csíptetőt viselt.

Toulouse-Lautrec 1882-től Léon Bonnet, majd Fernand Cormon iskolájában tanult, portréit, rajzait elsősorban szüleinek adta át. Korai festményein egyértelmű a japán fametszetek hatása, de az impresszionistáké is érezhető. Húszévesen Párizs bohémnegyedében, a Montmartre-on bérelt műtermet, nappal itt dolgozott és kiállításokra járt, esténként a cirkuszokat, kabarékat, mulatókat és bordélyokat látogatta, ő lett a párizsi éjszakai élet “Monsieur Henri-ja”.

Először Aristide Bruant zeneszerző-énekes, a Mirlition kabaré tulajdonosa bízta meg azzal, hogy készítsen illusztrációkat dalszövegeihez, s a képeknek állandó kiállítóhelyet biztosított a kabaréban. Lautrec újfajta, eredeti eszközökkel ragadta meg a figurák mozgását: oly szabadon kezelte a vonalakat és a színeket, hogy az már önmagában a mozgás érzetét keltette (Táncjelenet az Élysée Montmartre-ban 1886; A Fernando-cirkusz műlovarnője, 1888).

Eredetiek voltak a plakátjai, 31 művével a modern plakátművészet egyik megalapozója lett. Az elsőt 1891-ben készítette Moulin Rouge – La Goulue címmel, ezen La Goulue, a mulató híres kánkán-táncosnője látható, aki számos további alkotásának is modellje volt. Képein a figurák lelki alkatát is bemutatta, ehhez az ideális kifejezőeszközt a litográfiában találta meg. 1892-től kezdve 300-nál több ilyen grafikát készített, ezek közé tartozott a 16 darabból álló sorozat Yvette Gilbert énekes-táncosnőről (1894), valamint az Elles (Ők, 1896) című sorozat 11 képe egy nyilvánosház életéről. Nem az eszmény, hanem az igazság ábrázolására törekedett, s ezt a lényeg megragadásával, néhány kurta ecsetvonással érte el.

Ekkor volt pályája csúcsán: első egyszemélyes tárlatát rendezte a Goupil-képtárban, dolgozott különféle képeslapokba, kottatáblákat tervezett, színházi díszleteket festett. Végigbarangolta Franciaországot, járt Spanyolországban, Portugáliában, londoni útján lerajzolta Oscar Wilde-ot. Érdeklődött a körülötte levő világ iránt, élvezte az életet, s bár nem volt gazdag, annyi pénze azért volt, hogy anyagi biztonságát nem fenyegette veszély. Kivételesen élénk szelleme és szerencsés természete révén még azt a terhet is el tudta viselni, amelyet nyomoréksága és előnytelen külseje rótt rá.

Az Elles című litográfia-sorozat megjelenése után testi-lelki állapota romlani kezdett, egyre többet ivott és egyre kevesebbet dolgozott, azt is rendszertelenül. Sétapálcája nyelét úgy alakíttatta ki, hogy elférjen benne egy 39 centiméteres italos flakon, amit használt is, neki tulajdonítják az abszintből és konyakból kevert Földrengés koktél feltalálását. Vérbaja és alkoholizmusa 1899 elején mentális összeroppanáshoz vezetett, három hónapig kezelték egy idegszanatórium zárt osztályán, itt készült Cirkusz című litográfia-sorozata.

Miután egészségesnek nyilvánították, egy ideig nem ivott, barátait is csak egy pohár tejre hívta meg. 1901-ben azonban újra az alkoholhoz fordult, lábait paralízis támadta meg, s tisztában volt vele, hogy közel a vég. Három hónappal 37. születésnapja előtt, 1901. szeptember 9-én halt meg a család Bordeaux-hoz közeli, malromé-i kastélyában. Anyja összegyűjtötte a műtermében maradt összes festményt, tanulmányt és felajánlotta a művész szülővárosának, Albinak, hogy ott múzeumot rendezzenek be belőlük.

Toulouse-Lautrec életéről Moulin Rouge címmel 1952-ben amerikai film készült, ebben José Ferrer, Toulouse-Lautrec alakítója végig a térdén közlekedett, hogy hitelesen ábrázolja a művész alakját. Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban – ahol 240 művét őrzik – 2014. április 30. és augusztus 24. között grafikáiból tartottak kiállítást.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »