Tóth Roland mutatott be szentmisét a Fatimai Szűzanya tiszteletére Győrben

Tóth Roland mutatott be szentmisét a Fatimai Szűzanya tiszteletére Győrben

Július 13-án, szombaton Tóth Roland győri születésű hajósi káplán, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye lelkipásztora mutatott be szentmisét a Fatimai Boldogságos Szűz Mária tiszteletére a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, majd körmenetet vezetett a Fatimai Szűzanya szobrával.

A szentmisén koncelebrált Bognár István városplébános, püspöki irodaigazgató, aki pappá szentelésének 22. évfordulóját ünnepelte ezen a hétvégén.

Tóth Roland a szentmise evangéliumi szakaszához (Jn 19,25–27) kapcsolódóan a Szűzanya kereszt tövében tanúsított magatartására hívta fel a figyelmet: „Jézus keresztje alatt ott állt anyja”. „Stabat Mater dolorosa” – idézte a szentmise főcelebránsa az ősi himnuszt. Mária rendíthetetlenül, szilárdan a kereszt alatt állt. A Szűzanya nem görnyedt meg, nem tört meg a fájdalomtól. A végsőkig elköteleződött Fia mellett. Oly gyakran küzdünk azzal, hogy nem tudunk teljesen elköteleződni. A Krisztus-követésünk nem lehet mellékes elfoglaltság. Az Istenben való és a Máriával közösséget vállalni tudó jelenlétünk tesz bennünket hiteles, autentikus keresztényekké. Nagypénteken az apostolok ijedtségükben szétszéledtek. Mária az, aki tudatosan, teljes odaadással és stabilitással Jézus mellett maradt. Mi se kíváncsiskodókként, állítólagos Krisztus-követőkként legyünk a Golgota közelében, hanem annak tudatában, hogy nem a halálé, a feltámadásé az utolsó szó!

A kötelezettség mellett mindig ott van az ajándék, és ez fordítva is igaz. Jézus megígéri a vigasztaló Szentlélek eljövetelét. Mária együtt van a tanítványokkal, amikor eltölti őket a Szentlélek. Isten nem hagyja el a benne bízókat, és Mária sem hagy el bennünket, mert ő a mi égi édesanyánk. Nem egyedül kell kullognunk a kereszt után, vagy Krisztus körül valahol, hanem Máriával együtt: per Mariam ad Jesum – Máriával együtt juthatunk el Krisztushoz.

Mária igenjét és stabilitását nem elfogadnunk, hanem megértenünk kell. Az alázatosság nem kevesebb, mint a helyes önismeret. Aki törekszik önmaga megismerésére, az képes lesz karizmáit, és ezek mellett a korlátait is felfedezni. Mária az angyali üdvözlet titkára nem úgy mondja ki az igent, hogy aztán hozzáteszi: „Most legyen, aztán majd meglátjuk, mi lesz.” Mi sokszor vagyunk így. Mária tisztában van azzal, hogy létét nem saját magának köszönheti.

Minél szegényebbek, minél egyszerűbbek vagyunk, annál jobban tudunk keresztények lenni. Nem a kirakatkereszténységünkkel, hanem a puszta jelenlétünkkel. Az igenünk legyen halk, de teljes odaadással kimondott! Életünk minden egyes pillanatáért hálát kell adnunk. A földi életünk ugyan egy szempillantás, de a hálaadásunk örökkön örökké tart.

Hírdetés

Az a hír, amit Mária az angyaltól kap, nem információ, hanem a lét teljessége. Az Úr az Ószövetség tanúsága szerint a „legyen” kimondásával teremt. Mária, amikor szintén kimondja, hogy „legyen”, teremtővé, alkotóvá válik. Mi is alkotunk, amikor így imádkozunk: „legyen meg a te akaratod”. Mi magunk is teremtő létezők vagyunk. Saját magunk, egyszeri és megismételhetetlen, örök titok mivoltunk megosztását kaptuk feladatul. A Szűzanya teljesen megosztja önmagát, amikor kimondja az igent.

Szűz Mária Isten előtt egy teljesen üres lapot írt alá, ebben a szerződésben egy árva betű sem volt. Istenre mondott igent. Annak ellenére, hogy nem tudta, mi lesz a következő lépés, hogy mi vár rá valójában. De Istennek igent mondott és a fehér papírt aláírta. „Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme a te anyád!” (Jn 19,26–27) – ez lett a szerződés következménye. Vajon mi alá merjük írni ezt a teljesen üres papírt? Van bennünk elszántság? Tudunk bízni Isten kegyelmében? Teljesen át tudjuk neki adni magunkat, testestül-lelkestül, minden lélegzetvételben, minden egyes döntésben? Hogy mi is ott állhassunk az örök élet kapujában és bebocsátást nyerhessünk. És ebben a pillanatban sem az ítélkező, hanem a végtelenül szerető, végtelenül irgalmas Istent kell látnunk, aki saját magát adta értünk.

Adja Isten, hogy mi is stabil Krisztus-követők, szilárd Mária-tisztelők legyünk! „Maradj velünk, Urunk!” (vö. Lk 24,29) – zárta prédikációját Tóth Roland.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »