Történész: teljességgel elhibázottan és tévesen került az alsókomaróci emléktáblára a „kuruc” kifejezés

Történész: teljességgel elhibázottan és tévesen került az alsókomaróci emléktáblára a „kuruc” kifejezés

Ez év áprilisában Alsókomaróc (Komárany) községben a Matica slovenská az 1831. évi koleralázadás „szlovák kurucainak” avatott emléktáblát. Szarka László történész reagált írásunkkal kapcsolatban.

Tévedés és pontatlanság

A magyarországi feudális rendszer ellen lázadó „szlovák kuruc felkelők” szóösszetétellel kapcsolatban Szarka László ismertette, a máig vitatott, illetve sokjelentésű „kuruc” kifejezés teljességgel elhibázottan és tévesen került az alsókomaróci emléktáblákra.

A „kuruc” kifejezés a 17. század végi, 18. század eleji katonai mozgalmakban résztvevő kisnemesi, paraszti származású felkelőket jelölte.

Használata a 19. századra, vagy konkrétan az 1831-es koleralázadásra vonatkozóan történetietlen és megtévesztő – fejtette ki a történész.

Szarka László ismertette,

a koleralázadásként, kolerafelkelésként emlegetett események résztvevői a gyorsan terjedő járvány miatt elöljáróikat tették felelőssé.

Hírdetés

Elhitték azokat a rémhíreket és vádakat, hogy az előző évi rossz termés miatt a földesuraik, a hivatalok és a zsidó kereskedők segítségére szoruló éhezőket az urak tudatosan mérgezik meg a járvány ellen használt klórmésszel, illetve bizmut porral. A kegyetlenkedésekbe torkolló lázadás semmiképpen sem tekinthető a 150 évvel korábbi kuruc mozgalom folytatásának – hangsúlyozta a szakember.   

Nem csak szlovákok voltak a felkelők között

A komaróci emléktábla szövegével kapcsolatban Szarka László egy másik pontatlanságra hívta fel a figyelmet.

Az 1831. évi koleralázadásban nemcsak a katolikus szlovákok, hanem görög katolikus ruszinok és a református, katolikus magyarok is részt vettek.

Zemplén ugyanis egyike volt azoknak az egykori északkelet-magyarországi vármegyéknek, ahol ez a három nemzetiség – és az ott letelepült, jiddis anyanyelvű, zsidó vallású népesség – falvanként változó összetételben együtt élt.

Az egész országban mintegy negyedmillió halálos áldozatot követelő súlyos járvány, valamint az egyre nagyobb éhínség, nélkülözés, félelem 150 faluban vezetett a helyi nemesi földbirtokosok, jegyzők, kereskedők, papok, orvosok és zsidók ellen irányuló spontán lázadásokhoz, amelyek 13 ember életét követelték. A felkelésnek azonban nem volt egységes vezetése. 

Nincs kapcsolat a koleralázadás és a szlovák nemzeti mozgalom között

Szarka László szerint erősen túlzott a Matica slovenská elnökének, Marián Gešpernek azon kijelentése is, hogy a megfélemlített, megtévesztett és elkeseredett zempléni, sárosi, abaúj-tornai jobbágyok lázadása akárcsak közvetve is összefüggött volna az 1848 őszén Štúrék, Hurbanék által Nyitra megyében kirobbantott, rövid ideig tartó szlovák felkeléssel.


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »