Toroczkai: Elfogadom Vona Gábor felkérését

Az elmúlt időszakban az illegális migráció elleni harcom, vagy az a tény, hogy jelenleg is bírósági eljárás folyik ellenem a 2012-es Bankcenterben tett látogatás miatt, jelzi, hogy én nem változtam. Ugyanakkor Ásotthalmon a rend mellett békét és egységet is tudtam hozni a korábban megosztott helyi közösség életébe. Talán ezt lehet nevezni néppárti fordulatnak is.

Magyar Menedék - Sitchin

Meghoztam eddigi életem legnehezebb döntését. Elfogadom Vona Gábor felkérését, a Jobbik tagjává válok és indulok az alelnökségért.

Nem titok, hogy kétszer nemet mondtam Vona Gábornak, harmadszorra pedig igent. Mi történt, miért fogadtam el mégis a felkérését?

Sokan úgy vélik, hogy az alelnökség pénzt és pozíciót jelent. Nos, nálam egészen biztosan nem. Egyrészt az alelnökségért a Jobbikban nem jár fizetés, egy kisebb országnyi (122 négyzetkilométernyi) területű települést, kétszáz munkatársat irányítani pedig sokkal örömtelibb és hálásabb pozíció, mint egy ellenzéki párt alelnökének lenni.

Jelenleg Ásotthalom polgármestere vagyok. Sohasem hagytam cserben azokat, akik bennem bíztak, az itt élő 4 ezer embert sem fogom cserben hagyni. Megválasztásom esetén a Jobbik alelnöksége mellett is maradok Ásotthalom polgármestere. Az alelnökség ugyanis nem állás, hanem misszió. A Jobbikban fizetés sem jár érte. A döntésemet nehezítette, hogy Ásotthalom engem először függetlenként választott meg, csupán a második megválasztásomkor került a nevem mellé a Jobbik logója. Párthovatartozás nélkül álltak mellém az ásotthalmiak, s én sohasem pártszimpátia alapján viszonyultam az emberekhez, mindenki polgármestere lettem, és ez a jövőben sem fog változni. Rendkívül fontos azonban, hogy az elmúlt bő egy hét alatt világossá vált számomra, hogy nekem ugyan sokkal több munkám lesz, és – ha megválasztanak – az alelnökség mind lelkileg, mind fizikailag próbára fog tenni, de Ásotthalom jobban jár azzal, ha én a nem helyett igent mondok.

Ahogy azt a korábbi írásomban is jeleztem, nem fogom ölbe tett kézzel végignézni, ahogy az elmúlt húsz év alatt sokunk verítékével, sőt időnként vérével felépített nemzeti radikalizmus első számú bástyája, a Jobbik a célegyenes előtt szétesik, meggyengül. Ez a párt nagyon sok ember utolsó reménysége, közöttük olyanoké is, mint a székely vármegyés vezetők, akik hónapok óta koholt vádak alapján súlyos bűnözőkkel összezárva raboskodnak egy bukaresti börtönben. Márpedig az elmúlt héten úgy tűnt, mintha a Jobbik tábora kétfelé szakadna, miközben nekem évtizedes barátaim, bajtársaim vannak mindkét oldalon, s olyan elképesztő túlerővel állunk szemben, hogy világossá kell tennünk: minden bajtársunkra szükség van.

Sokáig nem akartam párttag lenni, úgy véltem, ez nem az én utam, ám a most előállt helyzetben – a rengeteg hozzám érkezett jelzés, kérés alapján – van esély arra, hogy akár a híd szerepét is betölthetem a kissé elbizonytalanodottnak tűnő nemzeti oldalon. Nagy baj, ha valaki nem következetes, bűn azonban nem felismerni a helyzetet, amikor a cél érdekében változtatásra van szükség. Volt történelmi pillanat, amikor ahhoz kellett bátorság és áldozathozatal, hogy hátralépjek. Most pedig ahhoz kell erő, rengeteg munka és egy kis bátorság, hogy előre lépjek. Indulásommal a Jobbik egységét szeretném erősíteni.

Az álláspontom megváltoztatásához a végső lökést az ellenséges média adta meg, amely az elmúlt két hét alatt átvette az irányítást, s tematizálta mindazt, ami a Jobbik háza táján történik. Felállították a radikális-néppárti ellentétet, ami úgy hülyeség, ahogy van. Egyik alapítójaként annak, amit ma nemzeti radikalizmus alatt értünk, vélhetően lehet engem a radikális jelzővel illetni, Vona Gábor mégis felkért az indulásra. Az elmúlt időszakban az illegális migráció elleni harcom, vagy az a tény, hogy jelenleg is bírósági eljárás folyik ellenem a 2012-es Bankcenterben tett látogatás miatt, jelzi, hogy én nem változtam. Ugyanakkor Ásotthalmon a rend mellett békét és egységet is tudtam hozni a korábban megosztott helyi közösség életébe. Talán ezt lehet nevezni néppárti fordulatnak is.

Valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy a legnehezebb időkben, a legkeményebb helyzetekben kellett feladatot vállalnom. Ilyen volt 2006 Budapesten, az elmúlt két esztendő a déli határon, s ilyennek ígérkezik az előttünk álló két év is az országos politikában. A Jobbik első emberétől érkező megtisztelő felkérést tehát elfogadom. Akkor leszek azonban csak alelnök, ha a Jobbik tagsága is mellém áll. Amennyiben ez is megtörténik, akkor az országgyűlési választások előtti két évre kapom a feladatot, s minden erőmmel szolgálni fogom ezt a nemzeti közösséget, hazánk utolsó reménységét.

facebook


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »