Tömegigények és minőség

Tömegigények és minőség

Lassan a közepéhez érkezik a pécsi színházi találkozó, amely időnként inkább egy zenei fesztiválra emlékeztet.

Nem hiszek a szememnek! Pedig igaz: a pécsi színházi találkozón, a híres POSZT-on, a magyar színházi szakma elvben legrangosabb fesztiválján megszűnt a szokásos délelőtti szakmai beszélgetés. No persze formálisan most is létezik, azonban inkább emlékeztet kissé üres, szépelgő közönségtalálkozóra, mint arra, amiért eredetileg életre hívták. Hogy érthető legyek: korábban a beszélgetés opponens, illetve opponensek közreműködésével zajlott; az őszinte szó, bírálat azonban ellenszegülést váltott ki néhány résztvevőnél. Ekkor, mintegy négy évvel ezelőtt azt írták elő – a gondolat is meglehetősen abszurd –, hogy a versenyre érkező színház válasszon neki megfelelő bírálót. Megtörtént; ám úgy tűnik, még ez is sok volt. „Akadékoskodásra”, kritikára, úgy tűnik, nem tart igényt a fesztivál, a műfaj nem illik bele a reformba, amit az új vezérkar meghirdetett. A mormogás joga persze megmaradt, élnek is vele többen, egyelőre hiába.

A most hivatalba lépők beköszöntőjében azt is elolvashattuk, mit tartanak igazán fontosnak a találkozóval kapcsolatban. Ez kevésbé bonyolultan, röviden megfogalmazva ennyi: a korszerű reklám alkalmazása és a széles tömegigények kielégítése. Esztétikai-minőségi szempontokról a szövegben nem esett szó. Nem kifogásolnám, azonban a változás a kínálatot nézve is szembetűnő. Az OFF-program helyébe lépő POSZT-fesztivál kísérő eseménysorozata populárisabb a korábbiaknál, de olykor inkább egy zenei fesztiválon érzem magam.

A Nyílt Fórum – a találkozó egyik legfontosabb, legnívósabb versenyen kívüli, kortárs felolvasó-színházi eseménye – ha háttérbe is szorult, legalább nem szűnt meg. Nívós a versenyprogram is. Szombaton a Cserhalmi György rendezte, kiváló ritmusú, megrendítő székesfehérvári Tizenkét dühös embert és ifjabb Vidnyánszky Attila Liliomfiját játszották, amelyet még 2015 végén mutattak be Budaörsön. A nézőket rendkívül gyorsan bűvkörébe vonó szereplők nagy része a Színművészeti Egyetem hallgatója, vagy nemrégiben végzett. Külön figyelmet érdemel a Liliomfit megformáló Szabó Sebestyén László és a Mariskát alakító Kiss Andrea kettőse, Gyöngyösi Zoltán hatalmas bajuszú, egyszerre érdek- és indulatvezérelt tőrőlmetszett fogadósa, Rujder Vivien kitűnő komikai készséggel megjelenített Erzsikéje, s a monológját pontos tökéletességgel eljátszó Böröndi Bence Szellemfi szerepében, valamint a darabbeli idősebb nemzedéket képviselő Spolarics Andrea (Kamilla) és Ilyés Róbert (Szilvai professzor).

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 13.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »