November 5-én és 6-án a pozsonyi Új Színpadon (Nová Scéna) újra bemutatták a Victor Hugo nagysikerű regénye alapján készült Nyomorultak című musicalt. A darab fő pillére, főszereplője a Rimaszombatból származó, ma a Kassai Állami Színház szólistája, a Harmónia-díj tulajdonosa, a Szlovák Kulturális Minisztérium kitüntetettje Jean Valjean szerepében Tóbisz Titusz volt. A mostani pozsonyi előadásokon ugyancsak bizonyította világszínvonalú tehetségét.
A Claude-Michel Schönberg által megzenésített darab szövegkönyvét Katarína Labajová fordította szlovákra, az énekek szövegét Ján Strasser írta, a szereplők mintegy 200 kosztümje Ľudmila Várossová kezemunkáját és fantáziáját dicséri, a zenekart Peter Valentovič és Jakub Židek vezényelte, a darabot Marie Zamora rendezte.
Tóbisz Titusz mellett a főbb szerepeket Lukaš Vlček, Peter Makranský, Alžbeta Bartošová, Katarína Hasprová, Jaroslav Rusnák, Veronika Prášil Gidová játszották. Valamennyien remek teljesítményt nyújtottak, énekük és játékuk tökéletes összhangját, tehetségük legjavát adva. A szünettel együtt 180 perces előadás rendkívül pergő, fordulatos volt, amely az ügyes technikai megoldásoknak is érdeme. A díszlet minden esetben jól érzékeltette a helyszíneket és az események idejét.
A Nyomorultak története ismert, a regényt Victor Hugo 1862-ben jelentette meg, és azóta a világ minden táján milliók olvasták, illetve nézték filmen, színpadon. A musicalváltozat világpremierje 1980-ban Párizsban volt, majd nem sokkal később Londonban és a New York-i Brodway-n is színre vitték. A Claude-Michel Schönberg zenéjével készült musical azóta 160 nemzetközi elismerést kapott, a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült, eddig 52 országban 22 nyelven 70 millió néző előtt került bemutatásra, mindenhol elsöprő sikerrel. Magyarországon először Szinetár Miklós rendezésében 1987-ben a Rockszínház művészei mutatták be.
A muscialban, akárcsak a regényben történelmi események, szerelmi szálak, elmélkedések jóról, rosszról, erkölcsről, vallásról, törvénykezésről, családi összetartozásról, társadalmi igazságtalanságokról, szegénységről, jómódról váltják egymást.
Gazdag iparossá küzdi fel magát, álnéven él, majd találkozik egy szerencsétlen múltú munkásnővel, aki Cosette nevű kislányát nem bírva eltartani rábízza őt egy kapzsi kocsmáros házaspárra, akik persze az anya által a kislánynak küldött kevéske pénzt sem a gyerekre költik. Az anya nemsokára meghal, de még előtte megígérteti Jean Valjeannal, hogy lányát megkeresi, és gondját viseli.
A férfi betartja szavát, a lánnyal Párizsba megy, ahol később az 1832-es királyellenes felkelésbe keverednek. Cosette találkozik egy Marius nevű fiatalemberrel, akivel egymásba szeretnek, és számos viszontagság után összeházasodnak. Jean Valjean bevallja Mariusnak a múltját, feltárja viharos életét, börtönéveit, gályarabságát, és a lányt a férfira bízva, nyugodtan hal meg.
Magam ilyen tapsvihart Pozsonyban utoljára pár éve a Budapesti Operett Színház előadása után tapasztaltam. Külön dicséretes, hogy a teltházas előadás közönsége ünnepként minősítette az alkalmat, fegyelmezetten, teljes odafigyeléssel nézve a musicalt, öltözékükkel is megadva a tiszteletet a szereplőknek – semmi farmer, semmi hanyag lezserség, hanem szolíd elegancia volt a jellemző.
A jegy ára ugyancsak borsos volt, inkább le sem írom az összeget, de a színházi költségeken, honoráriumokon kívül a színháznak a darabért jogdíjat ugyancsak kell fizetnie, viszont dicséretes, hogy aki megengedheti, áldoz a kultúrára is. Bár megtehetnénk a jövőben is! Nekünk külön öröm volt, hogy a körünkből származó, nagy tehetségű művész hangját, játékát őszinte odaadássalés tisztelettel köszöntötte a pozsonyi közönség.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
