Több mint félmillió magyar tűnt el

Egy újabb városnyi magyarral csökkent a lélekszám egy év alatt, így tavaly már több mint félmillióval kevesebben éltek Magyarországon, mint huszonöt évvel ezelőtt. Ehhez nemcsak a tavalyi rekordmagas halálozási szám, hanem az alacsony születésszám is hozzájárult, a lélekszám 9 millió 823 ezerre esett tavaly. Ugyan a halálozások kiugróan nagy száma minden bizonnyal nem tartós folyamat – az influenzajárvány és a nyári hőség hatása a statisztikai hivatal szerint –, de a születések száma sem nőtt érdemben, ami miatt a következő években is csökkenhet a népesség.

A természetes fogyás az elmúlt években 35–40 ezer között ingadozott. A statisztikai hivatal népesség-előreszámítása szerint tizenöt év múlva már kevesebb mint 9,7 millióan laknak majd az országban, az évszázad közepére pedig 9,35 millióra csökken a lélekszám. 2070-re pedig már csaknem százezerrel leszünk 9 millió alatt. E becslés azonban optimistának tűnik, és a helyzetet rontja, hogy mostanra már nemcsak a halálozások száma viszonylag magas, miközben a születéseké alacsony, de kivándorlás is sújtja az országot. (Tavaly minden korábbinál többen, 33 ezren vándoroltak ki.)

A KSH Népességtudományi Intézetének becslése sokkal pesszimistább képet fest. Kalkulációjuk alapján a népesség tavalyi, 2015-ös előreszámítása szerint 2060-ra a népesség száma közel 2 millió fővel fog csökkenni, miután nem lesz igazi áttörés a születésszámban.

Feltevésük szerint a bevándorlók száma egy évtizedes stagnálás után lassan emelkedni kezd ugyan – mert a stabilizálódó magyar gazdaságnak növekszik a munkaerőigénye –, majd a 2050-es évektől viszonylag magas szinten állandósul. Ezzel párhuzamosan az elvándorlás mértéke – az előbbihez hasonló okok miatt – enyhül, és a 2030-as évek közepétől viszonylag alacsony szinten stabilizálódik. Így a vándorlási egyenleg a 2030-as évek elejétől már pozitívvá válik, és a 2040-es évek végétől évi 7500 fős szinten marad. Mindezek eredményeként 2060-ban várhatóan 7 millió 900 ezer fő körül alakul az ország népessége.

Két alternatív modellt is készítettek. Az „alacsony hipotézis” feltételezései nem számolnak a bevándorlás növekedésével, miközben az elvándorlás sem mérséklődik olyan gyorsan. A stagnáló bevándorlás és a jelentős elvándorlás a 2040-es évek elejétől évi 7500 fős vándorlási veszteséget eredményez 2060-ig. „Ez abban az esetben következik be, ha az ország gazdasági helyzete nem javul számottevően” – hangsúlyozzák. E forgatókönyv szerint 6 millió 700 ezres népességet becsülnek 2060-ra.

A „magas hipotézis” az előzővel ellentétben jelentős mértékű gazdasági fejlődést feltételez, az utóbbi egy-két év kedvező folyamataiból kiindulva. Ennek eredményeképpen növekszik a bevándorlók száma, beleértve a külföldön született magyarokat is, továbbá mérséklődik az elvándorlás. (Most éppen ellentétes folyamatok rajzolódnak ki, hiszen egyre több magyar már Szlovákiába megy dolgozni.) Ha megvalósul ez a feltételezés, akkor a 2030-as évektől pozitívvá váló vándorlási egyenleg a 2040-es évek végére elérheti az évi plusz 17 500 főt. E kedvező forgatókönyv megvalósulása esetén a népességszám 8 millió 690 ezer fő lesz 2060-ra. Vagyis a népesség csökkenése a leginkább optimista várakozás alapján is megállíthatatlannak tűnik.

A javulás sem segít

A tavalyi termékenységi szint mellett száz nő 144 gyermeket hozna világra élete folyamán, hárommal többet, mint egy évvel korábban. Ez 2,1 százalékos termékenységnövekedést jelent, szemben a születésszám 0,2 százalékos emelkedésével (91 700 gyermek született). A különbséget az okozza, hogy a növekvő termékenység kevesebb szülőképes korú nőtől származik. A szülőképes korú nők száma ráadásul csökkenni fog a következő években. A 2015. évi termékenységi szint továbbra is messze elmarad attól a 210-es gyermekszámtól, amely a népesség reprodukcióját hosszú távon biztosítaná.

Szerző: Hornyák József


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »