Tisztelt Varga Judit, Igazságügyi Miniszter Asszony!

Tisztelt Varga Judit, Igazságügyi Miniszter Asszony!

A magyar férfiszervezetek Varga Judit Igazságügyi Miniszter közéleti megszólalására reagálva az alábbi nyílt levelet adták közre, amelyet a Magyar Tudósító Irodának és a főbb sajtóorgánumoknak közvetlenül is megküldtek.

Tisztelt dr. Varga Judit Igazságügyi Miniszter Asszony!

Mi, a férfiak érdekképviseletét ellátó férfiszervezetek gondosan figyelemmel kísérjük a férfiak-apák. illetve általában a nemek helyzetét érintő törvénykezést és a kapcsolódó közéleti vitákat.

A napokban érdeklődéssel szemléltük közéleti megszólalását, videó felvételét, amelyben egyebek mellett bejelentette, hogy a kormányzat várhatóan jelentősen megemeli az áldozatsegítő központok költségvetését. Bizakodunk abban, hogy az intézkedés nyomán majd a családon belüli erőszak fiú és férfi áldozatainak felismerésére és segítésére is lehetősége nyílik az áldozatsegítő hálózatnak és a jogalkalmazó szerveknek. Reménykedünk ebben azért is, mert a feminista, nőjogi szervezetek hangosan kommunikált, de tökéletesen téves dogmájával szemben a családon belüli erőszak elsődleges áldozatai nem a nők, hanem a fiúgyermekek és az idős férfiak, akiknek a terhére nem csak más férfiak, hanem nők is gyakran követnek el erőszakos bűncselekményeket. Az Országos Kriminológiai Intézet nagyszabású kutatása (OKRI 2005) bűnügyi statisztikai adatok mélyelemzésével rámutatott, hogy a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények áldozatainak 66 százaléka fiúgyermek és a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak 61 százaléka férfi.

Megértjük, hogy megindították Önt az elmúlt év végén a nőket és gyermekeket érintő bűncselekményekről szóló híradások, de engedje meg, hogy ráirányítsuk figyelmét, hogy nem csak férfi elkövetők által elkövetett bűncselekmények történtek egymáshoz közeli időpontokban, hanem a nők által újszülöttek, csecsemők ellen elkövetett brutális, horrorisztikus emberölések is megszaporodtak ugyanebben az időszakban. Azt tapasztaljuk, hogy ezek a mindennél kegyetlenebb és embertelenebb bűnesetek mégsem kaptak kellő nyilvánosságot és figyelmet. Remélhetőleg ez csak a véletlen műve, és nem azért hallgat erről a súlyos, nyomasztó problémáról a társadalom, mert az elkövetők ezekben az esetekben többségében nők, miközben az erős feminista közéleti propaganda inkább csak a “férfierőszakról” beszél szívesen. Korábban költséges állami programokkal kerültek telepítésre a kórházak elé az anonim örökbe adást lehetővé tévő inkubátorok, mégsem csökken megfelelő mértékben a legvédtelenebbek, az újszülöttek ellen az “anyák” által elkövetett brutális emberölések száma. Jól láthatóak ezek az esetek még akkor is, ha a törvény összevontan kezeli a csecsemőgyilkosságokat a 14 év alatti gyerekek sérelmére elkövetett gyilkosságokkal, így pontos adatok nem állnak rendelkezésre, hogy valójában hány újszülött esik áldozatul évente. Megfontolásra ajánlanánk, hogy ezeket a rendkívül súlyos bűncselekményeket kiemelten szankcionálja a büntetőjog, és a bűnmegelőzési rendszer külön kutatásokkal tárja fel az okokat és a megelőzés lehetőségeit. Kérjük tisztelt Miniszter Asszonyt, járjon közben, hogy az áldozatsegítő központoknak juttatott magasabb költségvetésből jelentősebb összegek jussanak az olyan bűnmegelőző, áldozatvédelmi programokra is, amelyek megfelelően felvilágosítanak arról, hogy az újszülöttek megölése a létező legkegyetlenebb bűncselekmény és ha valaki mindenáron meg akar szabadulni gyermekétől, akkor arra léteznek emberhez méltó megoldások is. Remélhetőleg a megfelelő kampányok és büntetőjogi szankciók segítenek felszámolni a jelenleg uralkodó barbár, civilizáció előtti állapotokat.

Sajnálattal tapasztaltuk, hogy az Isztambuli Egyezményt elutasító érvei között csupán a kötelező gender-szemléletű oktatást és a bevándorlási kiskapu létrehozását említette. Várnánk Öntől, hogy tudatosítsa a társadalomban a fiúgyermekek és férfiak családon belüli erőszakban érintettségét és az ő védelmüknek a szükségességét is, amely egy nemi alapon diszkrimináló egyezménnyel nem valósulhat meg. Várjuk, hogy a kormányzat mindenki számára egyértelművé tegye, hogy az áldozatvédelem problémájából nem lehet nemi kérdést csinálni olyan módon, hogy csak a nők védelméről rendelkező egyezményt iktat a Magyar Állam a törvényei közé. Különösen akkor nem, ha a családon belüli erőszak elsődleges áldozatai tényszerűen a fiúk-férfiak. Tiltakozunk az Isztambuli Egyezmény ratifikálása, magyar jogrendbe emelése ellen, mert az a férfigyűlölet felszításához, a nemek közötti konfliktusok további kiéleződéséhez, a hazai családjogi gyakorlat és a különélő szülők jogainak további romlásához, összességében súlyos társadalmi katasztrófához vezethet.

Hírdetés

Aggodalommal értesültünk róla, hogy Miniszter Asszony a szülői felügyelet és a kapcsolattartás joggyakorlatának a felülvizsgálatát is kezdeményezte “a nők és a gyermekek kiemelt védelme érdekében”. Tudomásunkra jutott, hogy a feminista lobbiszervezetek nyomást igyekeznek gyakorolni Önre és a kormányzatra annak érdekében, hogy töröljék el azokat a férfiak családjogi biztonsága szempontjából fontos jogi vívmányokat, amelyek az elvált apák kapcsolattartási jogát szavatolják és következetes jogalkalmazás esetén erős szankciókkal képesek azt akár kikényszeríteni is. Ezzel összefüggésben egyébként többször hiányoltuk a következetes és hatékony bírságolást és hogy nem került bevezetésre az úgynevezett kapcsolattartási végrehajtási lap, amellyel hatékony és érdemi végrehajtása lehet az ítéleteknek. Bízunk a kormányzat realitásérzékében, mégis fontosnak tartjuk felhívni a figyelmét, hogy még ha megrázóak is egyes bűncselekmények, a pszichés betegségtől szenvedő, kriminális személyiségű bűnelkövetőből nem lehet általánosító következtetést levonni az apákkal-férfiakkal kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy az Alaptörvény és a családjogi jogszabályok által biztosított jogosultságokat az egészséges emberek többségére és nem a bűnözőkre kell szabni. Az elvált apák nem bűnözők, hanem a gyermekeiket nevelni akaró, róluk gondoskodó és a korlátozások nélküli, érdemi személyes kapcsolattartásra igényt tartó felelős szülők.

Nem tudjuk, hogy Miniszter Asszony pontosan milyen nézőpontból tartja kívánatosnak a kapcsolattartás szabályozásának felülvizsgálatát, de a férfiszervezetek, apaszervezetek jelenleg az elvált apákat érintő joghátrányokról és súlyos diszkriminációról kapnak folyamatosan visszajelzéseket és ez általában is köztudomású tényként jelenik meg a közbeszédben. Tarthatatlannak gondoljuk azt a jogállapotot, amely a szülők közötti egyet nem értés esetén kényszer alá helyezi bíróságokat, hogy az egyik szülőt felügyeleti jogkörrel ruházzák fel, amíg a másik féltől (többnyire az apától) ezt a jogosultságát megvonják. Egyrészt gyakorlati problémaként is jelentkezik, hogy az elvált apák felügyeleti jogkör hiányában szükség esetén sem tudnak intézkedni például a gyermekük haladéktalan orvosi ellátása, vagy oktatási problémája tekintetében, másrészt ez a helyzet alapvetően is sérti az elvált apák szülői jogait és emberi méltóságát is. A joghátrányokat elszenvedő apák nevében fel kell vetnünk, hogy változtasson a kormányzat ezen a joggyakorlaton és törvénymódosítással biztosítsa mindkét szülő számára azt a felügyeleti jogkört, amely “ab ovo” a leszármazás tényéből eredően valójában megilleti őket, természetesen kivéve a megfelelően bizonyított alkalmatlanság esetét. Épp így fontos lenne az is, hogy a szülők közös felügyeleti jogköre mellett a joggyakorlat alapértelmezett esetben pártolja, ösztönözze, könnyítse meg a szülők váltott elhelyezésről és gondoskodásról történő megegyezését. További problémája az elvált apáknak, hogy jogszabályaink jelenleg nem szankcionálják a szülői elidegenítést, holott gyakran előfordul, hogy az egyik szülő a másik ellen neveli a gyermeket, amellyel sokszor a kapcsolattartás igényétől is eltántoríthatja őt, és még súlyosabb lehet a probléma, ha a gyermek érzelmi életében is károkat okoz az ellennevelő szülő; a kialakuló érzelmi zavart “PAS szindróma” (szülői elidegenítés szindróma) néven tárgyalja a vonatkozó pszichológiai szakirodalom. A büntetlenül megtűrt elidegenítés és az eljárásokban következmények nélkül megfogalmazható hamis gyermekbántalmazási-vádak mára oda vezettek, hogy a szülői felügyeleti perek kapcsán ezek szinte állandó pertaktikai elemmé válhattak az apákkal szemben. A jogalkotásnak reagálnia kellene ezekre a jelenségekre és megfelelő szankciókkal útjába kellene állnia azoknak a visszaéléseknek, amelyek ellehetetlenítik a méltányos, tisztességes, időhúzás nélküli eljárások lefolytatását.

A modernitással összefüggő társadalmi folyamatoknak köszönhetően is egyre inkább növekszik a válások száma, így még inkább ösztönözni, mediációval megkövetelni lenne szükséges a társadalomnak és a jogrendszernek, hogy az elvált szülők békés viszonyt tartsanak fenn. A mindkét fél elvárásaira tekintettel lévő, kötelezően betartandó, egalista szülői jogköröket garantáló keretrendszer sokkal inkább mentes lehet az intrikától, haragtól és erőszaktól. A szülők és gyermekeik nyugalmának érdekében biztosítani lenne szükséges, hogy a jogrendszer és a jogalkalmazói rendszer egyik félnek se okozzon elviselhetetlen joghátrányokat és ne taszítsa egyik felet sem súlyos reménytelenségbe, elkeseredettségbe és az eljárásban résztvevő feleknek egyformán nyújtson segítségek és tőlük egyformán követeljen jogkövető fegyelmet.

A KSH felmérései szerint a válás és annak következményei miatt mintegy 360.000 gyermek veszélyeztetett, ezért a jogkörnyezet korszerűsítésével csökkenteni kellene a válások esetén fellépő feszültségeket. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a közös szülői felügyeletet szavatoló és a szülőket az együttműködés felé terelő jogszabályok jelentősen csökkentették a szülők közötti és így a gyermekeket is érintő konfliktusokat, és ráadásul a válások számát is. Fontos elvárás volna, hogy törvényeink biztosítsák a szülők jogegyenlőségét nemcsak a házasságban, élettársi kapcsolatban, hanem válás, életközösség megszűnése után is. Ezt a követelményt írja elő az Emberi Jogok Európai Egyezménye is, továbbá a 2015. év őszén az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2079. számon hozott Határozat, amely az apák egyenlő nevelési joga terén “elvárást” támasztott a tagállamokkal szemben. A magyarországi családjogi viszonyok és társadalmi gyakorlatok sajnos elmaradnak a más államok esetében látható pozitív példáktól; jogszabályaink és joggyakorlatunk korszerűsítésre szorulnak.

Kérjük Miniszter Asszonyt, és a kormányzatot, hogy a jövőben munkája során fordítson figyelmet a férfiszervezetek, apaszervezetek felvetéseire is.

Figyelmét megköszönve, tisztelettel a magyar férfiszervezetek, apaszervezetek:

Valódi Egyenlőségért Civil Társaság – (Toplak Zoltán elnök)
Férfihang Civil Társaság – (Csuzi Attila elnök)
Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete – (Dr. Hegedűs István elnök)
Apaszív Gyermekjogi és Családvédelmi Egyesület – (Dr. Kiss Csaba elnök)


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »