Tiszta szívvel 1956-ban – 8. rész

Tiszta szívvel 1956-ban – 8. rész

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójához közeledve, az első változásokat követelő és független folyóirat, a Tiszta szívvel, s a bázisát jelentő „Kolhoz Kör” megalakulását, működését és történelmi jelentőségét mutatjuk be, mégpedig új sorozatunkban. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre leteszünk a közös asztalra egy anyagot a 60 évvel ezelőtt történtekről.

Nyolcadik rész

Érdekes kérdés, hogy a pesti – túlnyomórészt vidéki származású – bölcsészhallgatók változásokat egyre erőteljesebben követelő körét kik vezették. A diákok közül talán leginkább a Tiszta szívvel szerkesztőbizottsági tagjai számítottak vezéregyéniségnek. Tanáraik közül pedig a már részben bemutatott Molnár József mellett I. Tóth Zoltán.

A nagy példakép
„Ha van személy, aki tudósként, tanárként, vezetőként, és mindezt összefoglalva emberként külön-külön mindnyájunk számára példaképként élhet emlékezetünkben és utódaink tudatában, akkor I. Tóth Zoltán professzor urat, valahai dékánunkat felmutathatom, hogy látva lássák” – emlékezik Kabdebó Lóránt. Az egykori diák, ma irodalomtörténész professzor 2006. október 24-én az ELTE Múzeum körúti kari tanácstermében méltatta egykori oktatóját, amikor a Bölcsészettudományi Kar új épületében felavatták I. Tóth Zoltán, az egyetem mártír dékánjának emléktábláját, s a Történettudományi Intézetben előadótermet neveztek el róla. Kabdebó példaképéről szólva hozzáfűzi: „Nemcsak azért, mert egy véletlen, az ötven éve kilőtt (és akár célbatalált, akár eltévedt) golyó akkor és ott kiontotta életét. (…) Mert ő, amikor eltávozott, nem meghalni készült, nem a pillanat ihletében vállalt gesztussal indult utolsóvá váló útjára. Hanem tette, amit az Isten színe előtt mindennapjait végző embernek tennie kellett.”
Mint a „Kolhoz Körhöz” kapcsolódó egykori oktató, Szabad György történész – később, az első szabadon választott Országgyűlés elnöke „In memoriam I. Tóth Zoltán” című írásában – feleleveníti, volt kollégája diákévei alatt Temesvárott gimnáziumba, majd Kolozsvárt református teológiára s az egyetem bölcsészkarára járt. Történelem-földrajz szakos tanárként Szatmárnémetiben működött, s 1937 és ’39 között posztgraduális ösztöndíjasként a Sorbonne-on képezhette tovább magát. „A magyarországi falukutatók munkásságát jól ismerte és ismertette, sőt példájukat követte is. (…) 1941-ben az Erdélyi Tudományos Intézet, majd a Teleki Pál Intézet, később az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa lett” – sorolja Szabad professzor, megjegyezve: nem véletlen, hogy I. Tóth 1953-ban lett az ELTE BTK tanszékvezető tanára, illetve a megalakuló Történettudományi Kar dékánja. „Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a megszállt országok ideológiai kényszerközösségében érzékelhetővé vált a magyar történettudomány megújulási képessége, ha a mindent monopolizálni akarók hamis hangjaitól nagyon nehéz volt is megkülönböztetni és megóvni a szellem szabadságának jegyében születő értékeket” – ecseteli Szabad.

Azt tette, amit kell
Szabad György leszögezi, hogy ’56 tavaszán, az átmeneti moszkvai olvadás hatása, sőt, a diákság fokozódó bizalma I. Tóth Zoltán s fiatal helyettese, Varga János iránt javította a dékán helyzetét az egyetemen. „Ami az egyre szűkülő bázisú pártvezetés szemében addig hátrány volt, az kezdett némileg javára is szolgálni: így pártonkívülisége, erdélyi származása, talán még hajdani egyházi tevékenysége is, de legfőképpen növekvő népszerűsége. Ez a népszerűség mutatkozott meg a diákok ún. ’Kolhoz Köre’ által bizalmasan, de nem titkosan előkészített 1956. március 15-i ünnepi találkozón, amelyen féltucat tanár és több tucat diák vett részt, s amelynek Tóth Zoltán lett a hangadója, őszintén beszélve pályájáról, törekvéseinek egyértelműen patrióta és demokrata irányáról” – idézi meg a bizakodást adó heteket, hónapokat Szabad György. Szerinte I. Tóth Zoltánt éppen felelősségérzete vitte 1956. október 25-én az állampárt központja elé. „Előre bejelentett tárgyalásra vezetett küldöttséget, hogy megértesse: az egyetemi ifjúság nem felfordulást akar, hanem a szabadság rendjét. De a Kossuth téri sortűz és következményei nyomán a Pártközpont őrsége fejét vesztve a küldöttségre tüzelt. I. Tóth Zoltánt halálos lövés érte” – emlékeztet a volt kolléga.
Kabdebó Lóránt hangsúlyozza, hogy I. Tóth Zoltán személye az ő és társai számára, akik ismerhették a történelmi eseményektől függetlenül is, „az ember és a tanár példázatát jelenti”. „Elindult tárgyalni, mert a reá bízottakért kellett mennie, elindult, mint bármelyikünk az emberi létezése felelősségét komolyan véve naponta elindul, és teszi azt, amit tennie kell. Mikor és hol záródik földi útja, Istenére bízza. Így indult I. Tóth Zoltán is október 25-én, 1956-ban – az öröklétbe és a történelembe” – összegez a volt tanítvány. Felhívja figyelmet, hogy I. Tóth maga köré gyűjtött egyetemi ifjakat, ugyanis „történészként érzékelte a földrengés előrejelzéseit”. A mártír sorsú vezető beszélgetni, eszmélkedni szeretett volna. „Halála óta sokat beszéltek – mégsem eleget persze – a Kolhozról, az akkor tönkretett, elpusztított Várnegyedben az Országos Levéltár, röviden az OL melletti ’vendéglőkben’ – nevezzem inkább csehóknak? – össze-összeverődött diákokról, akik eszmélkedni akartak néhány tanáruk, és ünnepi alkalommal dékánjuk, részvételével” – olvashatjuk.

Az 1956-os Pilvax
Kabdebó Lóránt megidézi a Régi Országház étterem sajátos világát is. „Egy korábbi mélypontján, csehó korában, amikor a Rákosi-korszak nyomorúságából széttekintve eszmélkedni kezdett a magyar ifjúság, 1956-ban itt volt a bölcsészifjak találkozóhelye, vitatkozó-eszmélkedő összejöveteleik otthona. A mélypont ünnepe. Emlékeinkben az 1848-as márciusi ifjak Pilvaxának újjászületése (…) Más táján a világnak a mindenkori ifjúság példájává felszentelt emlékező csarnok lenne már belőle” – szólnak a figyelmeztető mondatok. Kabdebó nyomatékkal megjegyzi: „Talán emléktáblát is avathatnánk. Halottaink, és mártír dékánunk, I. Tóth Zoltán Kossuth-díjas professzor emlékére. Akik – ma már kimondhatom – ezt a Vár-béli kocsmát a Pilvax rangjára felemelték.”

Első rész ITT olvasható

Második rész ITT olvasható

Harmadik rész ITT olvasható

Negyedik rész ITT olvasható

Ötödik rész ITT olvasható

Hatodik rész ITT olvasható

Hetedik rész ITT olvasható

The post Tiszta szívvel 1956-ban – 8. rész appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »