Tiszta szívvel 1956-ban – 4. rész

Tiszta szívvel 1956-ban – 4. rész

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójához közeledve, az első változásokat követelő és független folyóirat, a Tiszta szívvel, s a bázisát jelentő „Kolhoz Kör” megalakulását, működését és történelmi jelentőségét mutatjuk be, mégpedig új sorozatunkban. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre leteszünk a közös asztalra egy anyagot a 60 évvel ezelőtt történtekről.

Negyedik rész

A „Kolhoz Kör” központi alakjának kétségtelenül Molnár József tanársegéd, történész és levéltáros bizonyult – hangsúlyozza Beck Tibor és Germuska Pál a „Forradalom a Bölcsészkaron” című 1997-es munkájában. A kör egyik meghatározó diákjának, Szakács Sándornak a visszaemlékezését is idézik: „Jártunk az ő szemináriumára, a bevezetés a történettudományba. Mások latinra jártak hozzá. Eleve hordozta azt a tehetséget, hogy nagyon jó kapcsolatokat alakítson ki a hallgatókkal. Ebben a tekintetben ő ’szervezte’ a kapcsolatokat.”

A latintanár szerepe

Molnár József lánya, Molnár Zsuzsanna „Jussunk – 1956” címmel tett le az asztalra egy rendkívül tartalmas összeállítást (2004-ben) édesapjáról és a „Kolhoz Körről”. Ebben a munkában a kör bázisán – ’56 októberének elején – kiadott Tiszta szívvel egyetemi lap főszerkesztője, Máté Imre is megidézi hajdani oktatójuk alakját és szerepét. „A latintanár (Emléksorok 1956 őszéről és nagyrédei Molnár József történészről)” című alfejezetben Máté feleleveníti: „Jóskát 1954-ben ismertem meg közelebbről. Hóbortos hírét költötték, pedig nem volt bolond. Ellenkezőleg. Nagyon értett hozzá, hogy a bolondéria leple alá bújjék, ha politikailag bajba jutna… (…) 1955-ben sor került az én szövegolvasásomra is, nála. I. Tóth Zoltán dékán és helyettese, Varga János akkoriban hozták létre a később ’Kolhoznak’ nevezett félillegális csoportot, amely később a forradalom előestéjén, majd a forradalomban is kulcsszerepet játszott.”

„Vagyunk néhányan”

Máté Imre

Máté Imre megvilágítja azt is, hogyan lehetett bekerülni a „Kolhoz Körbe”. „Az ’elit’-ből ki kellett választani a politikailag megbízhatókat, azokból pedig azokat, akik mertek kockáztatni. Jóska latin vizsgáztatása is alkalmasnak bizonyult ilyen szűrésre. (…) A Kolhoz biztosra akart menni. Jóska Kézai szöveget nyomott az orrom alá, melyben ez a mondat fordul elő: ’…amikor még minden magyar szabad volt.’ – Sajnos régen volt! – fűztem hozzá. – Látszik, hogy igen lazán veszed a marxizmus-leninizmust, meg a párttörténetet! – Így Jóska. (Ezek tantárgyak voltak, és én nem jártam az előadásokra.)”

Megjegyzendő, hogy az ELTE-n amúgy az 1950 óta működő Központi Marxizmus-leninizmus Tanszékből 1954-ben három szaktanszék alakult, amelyek egyike a Marxizmus-leninizmus Alapjai Tanszék volt, Mód Aladár egyetemi tanár vezetésével. Az ideológiai tárgyakat a pártállam a lehető legkomolyabban vette, a hallgatók többé-kevésbé, vagy még annyira sem, amit – például az ELTE-n fellelhető – levéltári források is bizonyítanak.

Molnár Józseffel történt beszélgetése felidézését Máté Imre így folytatja: „– Miért, ott mit tanítanak a magyar szabadságról? – Mit? Fölszabadultunk, és olyan szabadok vagyunk, mint még soha! – A parasztok az én falumban nem így látják! – Az én falumban sem! Te hogy látod? (Várakozón rám nézett, figyelte minden mozdulatomat.) – Én úgy látom, hogy gyökeres változásokra volna szükség! Ekkor szorosan hozzám lépett, megfogta a vállamat: – Forradalmi változásokra van szükség, de azt tétlenségben nem lehet elérni! – Akkor tegyünk valamit! – Veszélyes! – Egyedül igen. – Nem egyedül. Vagyunk néhányan. – Akkor most eggyel többen vagytok! Megölelt. – Tudtam, hogy rád számíthatunk. Gyere el holnap este a ’Fehér Galambba’!”

A népiek intellektuális keménymagja

A Dobos Marianne által 2004-ben publikált „Akkor is Karácsony volt – Bölcsészek 1956-ról” című kötetben Máté Imre ugyancsak szól a körről. „Hogy mi volt a Kolhoz, azt kevesen tudják pontosan, bár írnak róla, jobbára egysíkúan és egy oldalúan. A Történettudományi Kar dékánja I. Tóth Zoltán – az események során az ifjúság képviseletében tárgyalni induló, mártírhalált halt Kossuth-díjas történész professzor –, dékánhelyettese pedig Varga János, a Magyar Országos Levéltár későbbi igazgatója és MDF-es képviselő volt. Az egyetemen akkor két reform mozgalom volt: a népinek és az urbánusnak nevezett. Bár én vidékinek, illetve nagyvárosinak mondanám (…) Nos, a dékánunk és helyettese által ’kitalált’ Kolhoz társaság volt a népi mozgalom intellektuális kemény magja.”
Máté emlékei szerint a társaságot két okból is Kolhoznak nevezték. Az egyszerűbb az volt, hogy közös kasszát „vittek”, hogy tudjon sörözni az is, akinek nem tellett volna rá. Bort, főként gyöngyösit ittak, amelyet Molnár József hozott Nagyrédéről. „Találkozni Budán a Fehér Galamb vendéglőben szoktunk volt (csak zárójelben: igen csak hiányolok róla egy emléktáblát). A belső teremben jöttünk össze komolyabb beszélgetésekre. A pincérek jelezték nekünk, ha gyanús alak is érkezett, s ekkor témát váltottunk. Fennhangon vitattuk, hogyan lehetne a tsz-mozgalom, a kolhoz előnyeiről meggyőzni a magyar parasztot.”

Ám „a témaváltások előtt” megszervezték a kör ’56. március 15-ei, formabontó, önálló, nemzeti vonalvezetésű megemlékezését, és később még ennél is fontosabb – történelmi jelentőségűnek bizonyult – akcióikat.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

The post Tiszta szívvel 1956-ban – 4. rész appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »