Tiszta szívvel 1956-ban – 3. rész

Tiszta szívvel 1956-ban – 3. rész

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójához közeledve, az első változásokat követelő és független folyóirat, a Tiszta szívvel, s a bázisát jelentő „Kolhoz Kör” megalakulását, működését és történelmi jelentőségét mutatjuk be, mégpedig új sorozatunkban. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre leteszünk a közös asztalra egy anyagot a 60 évvel ezelőtt történtekről.

Harmadik rész

Miképpen juthatott el nagyrészt vidéki származású pesti bölcsészek – tanárok és diákok – folyamatosan összejáró, kvaterkázó, s egyben tanácskozó csoportja oda, hogy még a forradalom kirobbanása előtt igazi változásokat elsőként követelő, független folyóiratot alapítson? Sőt, hogy a nagy jelentőségűnek bizonyult 1956. október 6-i történelmi séta, illetve tüntetés szervezője legyen?
Mivel a „Kolhoz Kör” létrejöttét több visszaemlékező 1954-re teszi, ezért érdemes elindulni Sztálin halálának magyar fogadtatásától. A történetünk szempontjából talán első megkerülhetetlen „lélektani pillanattól”…

A diktátor halála
Joszif Visszarionovics Sztálin szovjet diktátor halála (1953. március 5.) több tekintetben korszakhatárnak bizonyult. Az új moszkvai vezetés igyekezett normalizálni a kapcsolatokat a nyugati hatalmakkal, valamint Jugoszláviával is, miközben a szovjet blokkban elképesztő méreteket öltött terror alábbhagyott.

Sztálin halála után a „Gulag-szigetcsoport” rabjai titkon abban reménykedhettek, hogy talán véget érnek szenvedéseik. Hasonlóan bizakodhattak a szigorúan titkos recski, tiszalöki, kazincbarcikai, bernátkúti és sajóbábonyi kényszermunkatábor, vagy a hortobágyi zárt táborok foglyai. Reményük jórészt valóra vált. A magyarországi internáló-, kitelepítő- és zárt munkatáborok feloszlatásáról szóló, 1953 nyarán kelt rendelet kiadását követően fokozatosan megkezdődött a lágerek felszámolása. A magyar Gulag-rabok nagyobb része haza is térhetett 1953 és ’55 között.

Sztálin halálhíre Recsken és a Gulagon
A magyar szempontból is tagadhatatlan jelentőségű esemény – Sztálin halála –, és számtalan következménye többféle narratívát eredményezett. Az egyik Gulag-fogoly, Komáromi Attila Életre ítéltek című könyvében, A sorsfordító halál fejezetben például így ír: „Hideg, borús reggelre ébredtünk. Kint szállingózott a hó. A síndarabon már elkalapálták az ébresztőt, de a barakkok ajtaját, amelyek éjszakára vaspánttal voltak bezárva, nem nyitották ki. Nemsokára jött a hír: Joszif Visszarionovics Sztálin meghalt! Szinte hallani lehetett, hogy mindenkinek egyszerre dobban a szíve. Tudtuk, hogy minden brigádban vannak beépítette besúgók, de azért mindenkinek az arcán ott ragyogott a reményég.” Faludy György Pokolbéli víg napjaim című remekművében a recski napokat, s a Sztálin halála utáni szabadulást ugyancsak megörökítette: „Alighogy az őrnagy bocsánatot kért tőlünk a népköztársaság nevében, Flórián, a politikai tiszt egy-egy végzést nyomott markunba. A végzés szerint rendőri felügyelet alá helyeztek bennünket. Majd (…) figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban.”

„A vidéki dolgozók hangulata”
A Magyar Rádió március 6-án reggel jelentette be hivatalosan a szovjet diktátor halálát. Ekkortól a Kossuth és Petőfi Rádió ugyanazt a műsort adta, félóránként megismételve a szovjet kommunista párt közleményét. A temetés napján e két hazai rádióadón kora reggeltől gyászindulókat és kantátákat játszottak, majd fordították a moszkvai Vörös téren harsogó orosz bemondó szövegét, továbbá Berija, Malenkov és Molotov beszédét.

A budapesti hatalom számára e napokban készült hangulatjelentések szintén szemléletesek. Csupán egy példa a „Feljegyzés a vidéki dolgozók hangulatáról Sztálin elvtárs elhunytával kapcsolatban” című dokumentumból: „Az ellenség, falun a kulákok, igyekeznek ezt a bizonytalan hangulatot kihasználni. Leginkább azt hangoztatják a dolgozók között, hogy most már bizonyos, hogy háború lesz. Több helyen terjesztették a tegnap[i] nap folyamán, hogy megindult a harc az SZKP vezetői között: ki lépjen Sztálin elvtárs örökébe.”

Nem mellékes körülmény, hogy egyes adatok szerint ebben az időszakban – viccmeséléssel megvalósuló – „izgatás” miatt Magyarországon „több tucatnyi” embert vettek őrizetbe, jelentős részüket börtönbe zárva. Egy jellemző vicc ebből az időszakból: „Történt, hogy az egyik nagyvállalat dísztermében március 8-án dobogóra állítottak egy fekete drapériával bevont asztalt, rá a gyászszalaggal körbevett Sztálin-képet, és ’a dolgozók’ a kép előtt rótták le kegyeletüket. A tiszteletadásra kirendeltek között Kondorosi bácsi is sorba áll. Mögötte a párttitkár. Látja ám a párttitkár, hogy Kondorosi bácsi nagyon reszket. Azt hiszi, a ’nagy vezető’ halála viselte így meg, ezért biztatóan súgja neki: – Ne féljen, Kondorosi elvtárs! Sztálin elvtárs meghalt, de a szelleme örökké élni fog! Kondorosi bácsi csöndesen mormolja maga elé: – Hiszen éppen ettől félek!”

A „Kolhoz Kör” alapítói és tagjai – mint jeleztük – az odahaza szerzett tapasztalatokból, a propaganda s a falusi, vidéki városi valóság közötti ordító ellentétből indultak ki. S abból, hogy ideje tenni valamit…

Első rést ITT olvasható

Második rész ITT olvasható

**
Az első három részben felhasznált szakirodalom és források:
Molnár Zsuzsanna (szerk.): Jussunk – 1956. Tarsoly Kiadó, Budapest, 2004
Kabdebó Lóránt: 1956-os Pilvax a Várban (A Régi Országház étterem legendája). In: MKDSZ.hu, 2007. március 7.
Máté Imre: A vörös bölcsész – Önéletrajzos visszaemlékezés. In: Távolságközelítés térben és időben. (kecsmetionPRESS, Nürnberg, 1999)
Dr. Borsodi Csaba: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának története. In:www.btk.elte.hu
Komáromi Attila: Életre ítéltek. Gilde, Verlags- und Handels-GmbH, Svájc, 1993
Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Digitális Irodalmi Akadémia – Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2011
Kocsis Piroska: „Zeng, zúg a mozdonyok sípja: Minden szavát szívünkbe írta.” – Sztálin halála Magyarországon 1953-ban. In: http://www.archivnet.hu/ ;  8. évfolyam (2008) 2. szám
„Feljegyzés a vidéki dolgozók hangulatáról Sztálin elvtárs elhunytával kapcsolatban.” Jelzet: MNL OL M-KS 276. f. 61. cs. 241. Ő. e. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára MDP KV Iroda információs anyagai

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

The post Tiszta szívvel 1956-ban – 3. rész appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »