Csukott ablakok, félig lehúzott redőnyök mellett ülök az asztalnál. Homlokomat sűrűn törölgetem. Pedig még csak reggel van. De már most olyan meleg a lakás, hogy bele sem merek gondolni, mi lesz itt délután… Hova meneküljek 37 fokban?
Nyár van, vakáció ideje, de olyan csendes a kis falum napközben, hogy szinte furcsa. Sehol egy kerékpározó gyerek, csak egy-egy asszony megy a boltba, vagy biciklizik ki a temetőbe, virágokat öntözni. A fű már szinte mindenütt kiégett, ahol nem öntözik, a kukorica senyved, eső után ásítozik.
Bezzeg régen!!! Amikor a szőlőlugas alatt habzsoltuk a dinnyét vagy az őszibarackot, miközben a konyhában rotyogott a fazékban a tejeskukorica. Ha pedig már nem voltak olyan üdék a kukoricacsövek, akkor nagyapám kint az udvaron, hosszas munkával, hamuban sütötte meg nekünk. Olyan finomat azóta sem ettem!
Délutánonként pedig irány a kanális és csobbanás a friss, hideg vízben. Egymás után többször, órákig napozgatva, beszélgetve. Vagy ha meguntuk, biciklivel célba vettük a ringlószilvafákat és leszüreteltük. Egyszer még a méhek is megkergettek bennünket… Úgy tekertük a pedált, mintha az életünkért harcoltunk volna…
Imádtunk friss nyári zápor után a vízben tapicskolni. Hogy milyen a nyári zápor, azt a mai gyerekek és fiatalok talán már nem is tudják. Délutánonként, estefelé beborult az ég, feltámadt a csallóközi szél, elkezdett dörögni az ég, vagy ahogy anyukám szokta mondani, Szent Péter görgette a hordókat, esetleg villámlott párat, és vagy negyedórán át esett a langyos eső. Amikor a szivárvány is megjelent az égalján, már készülődtünk is, az ajtóban toporogva, mert alig állt el az eső, mi már az udvaron, a betonon és fűben szaladgáltunk mezítláb. Mi több, olyan is előfordult, hogy kiálltunk az esőre. Valódi égi áldás hullott ránk. Az öregek pedig boldogan nyugtázták, nem kell megöntözni a kertet.
Mint ahogy minden, a nyarak is megváltoztak az elmúlt évtizedekben. Forróvá, perzselővé, elviselhetetlenné kezdtek válni. Valaha a 32-33 fok volt a csúcsmeleg, most a 40 fokot kezdjük súrolni… Gyerekként 27 fokban már vígan fürödtünk, ma ilyen hőmérsékletben a lurkókat nem lehet bekönyörögni a vízbe.
Annyira éget, gyilkos erejű a nap, hogy valósággal le kell őket meszelni magas fényvédő faktorú krémmel, mielőtt egyáltalán az utcára lépünk velük. Délután pedig légkondi vagy jobb híján ventilátor mellett próbáljuk őket lekötni társasjátékkal, mesenézéssel vagy olvasással. Csak napnyugta előtt merészkedünk ki a szabadba, amikor egy kicsit már jobban lehet lélegezni a 30 fok körüli hőmérsékletben. Divatba jött a kora reggeli és esti kocsiztatás, séta, mert napközben kibírhatatlan a hőség. Az aszfalt olvad, a fű kiszárad, a madarak is csendben vannak, csak a méhek dolgoznak szorgalmasan…
Meg kell várni, míg elmúlik a hőhullám és barátságosabb, szelídebb formáját mutatja a nyár. Akkor megint lehet szabadtéri programot szervezni, kerékpártúrákkal, fürdéssel, állatsimogatókkal, sőt egy-egy múzeumba is el lehet látogatni.
Mert a vakáció arról szól, hogy csemetéink testileg-lelkileg gyarapodjanak. Meg arról is, hogy a szülők és nagyszülők rengeteg időt töltsenek velük. Sokkal többet, mint az év más szakában. Nyári menetrendre kell kapcsolni.
Most nincs iskola, nincs kötelesség, lazaság van. Nincs korán kelés és később is ágyba lehet bújni. A lényeg az élményvadászat, a játékos tanulás. Erre jó alkalom kínálkozik a nyaraláson, külföldi útjaink során, de akkor sem kell szomorkodni, ha gyerekünk „csak” a nagyiéknál nyaral. Mert a papával jókat lehet barkácsolni, mama pedig a lekvárfőzés vagy akár a kötögetés tudományába is bevezethet…
No, lassan teljesen lehúzom az ablakredőnyt és kiveszem a hűtőből a maradék savanyú krumplilevest. Üdítő ételként, hidegen elfogyasztom. Közben meg arra gondolok, milyen jó is lenne ezt a nagy meleget valami óriási tartályba beszuszakolni és télen a vezetékekbe kiereszteni, felfűteni vele a lakásokat. Hogy ne vesszen kárba, és mi is jól járjunk vele!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/30. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
