Természetesnek tűnő, de negatív határt feszegető online jelenlét 

A szülők nagy része nem tudja pontosan mennyi időt tölt a gyermeke az online térben és azt sem, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában. Az Y generáció már ebbe az új, online térbe születik bele, holott a kommunikáció más formája idején, még az internet korszak előtt is ugyanúgy köttettek barátságok.

A Posztolható gyermekkor? című beszélgető esten Récsei Noémi televíziós és rádiós műsorvezető beszélgetett Bott Domonkos Lívia gyermekjogi szakértővel, a Minority Kids.sk tanácsadó blog alapítójával, Eliaš Bosák Tünde gyermekpszichológussal és Tuba Ádám IT-specialistával.

A mobiltelefon egy olyan eszköz, mint pandora szelencéje, ami beszippantja a felhasználót, mivel az online tér pozitív visszajelzései helyettesítik a mindennapok egyszerű örömeit.

Az internet a fiatalok számára szórakoztató napi szükségletet biztosít, amit egy gombnyomásra elérnek és még egy könyvet sem kell fellapozniuk, hiszen így az információkhoz a leggyorsabban jutnak hozzá.

Egy online csoportnak vonzó ereje van, mert azt az illúziót kelti, hogy itt fontosabbak vagyunk és többet számít a véleményünk. Az elküldött túlzott fényképáradat megörvendezteti a megosztókat és egyfajta pozitív életérzést ad, ami a hétköznapi elismerő visszajelzések hiányát pótolja. A társadalom és a baráti közeg nagy hatást gyakorol az egyén szabad idejének felhasználására, de meg kell találni az interneten töltött idő egészséges határait.

Noha tudjuk, hogy türelem kell a gyerekneveléshez, mégis a gyermekkel való együtt tanulás helyett a telefont nyomkodjuk. A gyerek attól a közegtől sajátítja el a tulajdonságait, amelyben él. Hasznos az internet, de a szülőnek kell okosabbnak lennie.

Sajnos olyan világban élünk, ahol mindig lesz valami, ami miatt a másikat ki tudják rekeszteni, legyen szó mobiltelefonról vagy akár egy márkás öltözékről.
Egy okos szülő azonban tudja, hogy nem a fent említett tárgyak megvételével tudja a csemetéjét motiválni, hanem az értékeit kell a középpontba állítani a többi gyerekkel szemben.  A másság nem rosszabb tulajdonság, hanem egy érték, amivel a többi gyerek nem rendelkezik, mert minden gyerkőc más. Vissza kell vezetni a gyereket az előző generáció korába, amikor nem volt telefon és akkor is jól éltek. A gyerekekkel szüntelenül beszélgetni kell és érvekkel alátámasztani, hogy egy alsó tagozatos tanulónak miért felesleges a mobiltelefon.

Az iskolában az iskola felel a gyermekért, ezért is kellene odafigyelni a pedagógusoknak a kirekesztésre, prevenciós programokat, előadásokat szervezni és a helytelenül viselkedő gyerekkel elbeszélgetni.

A vágy és a sóvárgás nehezen redukálható, de tudatossággal megoldható.  Ez azt jelenti, hogy okosabban kellene kihasználni a telefon, a tévé, és maga az internet adta lehetőségeket, azonban azokat teljes mértékben feladni.

Kell egyfajta határ, ami megszabja, hogy mennyit és hogyan, valamint, hogy a kellő használat után be kell fejezni az értelmetlen nézelődést.
A pozitívum segít határt találni.

Kutatások igazolják, hogy kétéves korig nem ajánlott semmilyen képernyő nézése, mert negatív hatást gyakorol a szervezetre. Hatéves korig naponta 30-60 perc, tinédzsereknek naponta 2-3 óra a megengedett, míg felnőttek esetében napi 3-4 óra az ideális, de ezeket is kisebb intervallumokban kell beiktatni a napi tevékenységek közé.

Hírdetés

Az unalom frusztrációt szül, ezért ha nem éri az embereket inger és egyedül vannak, a telefonnal töltik el az idejüket. A férfiak 45 százaléka a nők 37 százaléka nyúl a telefonja után másodpercenként. A gyereknek meg kell magyarázni, hogy nem szükséges mindig valamit csinálni, hagyni kell őt unatkozni, mivel a kreativitást az unalom indítja el és ha nem kreatív a gyerek, akkor  nem alakulhat ki az elmélyült gondolkodás sem. A kreativitás fejlesztéséért a szülő is felelős. Nem szabad megengedni, hogy a természetes módú kreativitás hiányában a gyerek a telefonnal szórakozzon.


Mindent egy külső inger hatására posztolunk. Mielőtt megosztanánk, tegyük fel a kérdést magunknak, hogy kiről fog szólni, amit közzé akarunk tenni. A tudatosság jó módszer lehet arra, hogy átgondoljuk, mit jelent egy-egy fotó a gyerekeink számára és a későbbiekben milyen kellemetlen helyzetbe hozhatjuk vele őket. S hogy a gyerek pszichikájára milyen hatással van a feltöltött kép? Gondoljunk bele, a képet feltölteni a gyerekünkről olyan, mintha kinyomtatott formában osztogatnánk az utcán idegen embereknek.

Moderáljuk a saját posztjainkat, hiszen a gyerek mintának veszi a szülő posztját is és soha ne adjuk ki a személyes adatainkat sem. A legbiztosabb tipp pedig az, ha bizonytalan a kép feltöltője, ne töltse fel a képet.

Minden szülő elgondolkodik azon, hogyan tudná mentorálni merre jár a gyermeke a kibervilágban. Maga a tevékenység ugyan kontrollálható és különböző applikációk, szűrők segítségével letilthatóak a kéretlen vagy épp felnőtt tartalmak, de mégis szükség van az ellenőrzésre. A szülő szerepe a korlátlan posztolás tekintetében az adatvédelem követése, és a készülék biztonságossá tétele a gyerek számára. A szülői felügyelet azért is fontos, mert a gyerek egy képet segítség nélkül akár félre is értelmezhet.

Mindemellett fontosak az időszakos beszélgetések, amelyek a két fél közti őszinteségen alapszanak. Tudni kell beszélni egy problémáról és megbeszélni a gyerekkel azokat a veszélyeket, amelyekre figyelnie kell. Röviden: a gyerekzár a szülő diplomatikus kontrollja.

Minden szociális, közösségi mediális tartalomnak megvannak a maga veszélyes oldalai, amelyeknek egy feladatuk van, az adatgyűjtés. Nagyon kevesen olvassák el a felhasználási feltételeket vagy az adatvédelmi irányelveket, amelyek a felhasználót védik, illetve az üzemeltető vállalatnak adnak hatalmat az adataink felett.

Kevesen tudatosítják, hogy a regisztrációval beleegyezünk abba, hogy az adatainkat, fényképeinket felhasználják. Egy adott profil megnyitása a legismertebb közösségi oldalon tudatos felhasználás mellett is veszélyes lehet, hiszen amit közzé teszünk, azt mindenki láthatja, még akkor is, ha azt egy emberrel osztottuk meg.

Ha elrontottunk valamit, akkor azt ki lehet törölni, de nehéz. Le lehet tiltani fotókat, de a cég tulajdonában ott maradnak és azokat bármire felhasználhatják. Hiába töröljük, ott marad és bekerül egy olyan tartalomba, ami minket jellemez egy nagy halmazban.

Fontos tehát, hogy ha nem szükséges (miért is lenne az, hiszen van más lehetőség) ne regisztráljunk adatgyűjtő oldalakon, vagy ha már megtörtént, akkor szüntelenül moderáljunk, végső esetben pedig töröljük a felhasználói tevékenységet.

Nem ismeretlen téma az online zaklatás és a darkweb oldalak fogalma, amelyek a gyerekek elcsalását és egyéb abbúziókat tűztek ki célul. A megfelelő védelem és korlátok nélkül a weboldalak nézegetik azt, hogy mi mire keresünk rá, vagy éppen mit posztolunk magunkról. A rossz kezekbe került képek pedig más országok tulajdonába kerülnek, és könnyen viszontláthatjuk gyerekeink vagy saját képeinket az orosz billboardokon.

Maga a fényképes tartalom és a mögötte látható lakás, berendezés is üzenet a külvilágnak, hogy milyen anyagi keretek közt élünk, vagy éppen a kirándulásról feltöltött fotó, ami arra utal, hogy nem vagyunk otthon és a ház üres. Ez mind egyfajta felhívás a tolvajoknak, hogy mire készüljenek vagy épp azoknak, akik ismerősnek adhatják ki magukat kihasználva jóhiszeműségünket.

Beszélgessünk a gyerekeinkkel az internet felhasználásáról. Mondjuk el a jó és a rossz dolgokat és azokat példákkal szemléltessük.

Kerüljük az elijesztést, az elrettentést, mivel ezek negatív fogalmak és azt érjük el vele, hogy a gyerek nem mer róla beszélni, holott az lenne a cél, hogy a rossz élményeket is ugyanúgy közölje, mint a jó tapasztalatokat. Kedvező hatása lehet a közös munkának, így, ha egy olyan témában kell választ adni, amiről nincs a szülőnek fogalma, akkor nézzenek együtt utána, gyűjtsenek együtt tapasztalatot. Építsük ki a bizalom hídját a gyerek felé és kérjük meg, hogy mutassa meg, egy-egy oldal vagy applikáció mire való.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »