Templomgyalázás Párizsban

Aki azt hinné, a mostani iszlám invázió előtt ilyen nem történt, tévedne. Csak legfeljebb ritkábban történtek ilyen esetek, mint manapság. De lássuk a részleteket!

Magyar Menedék - Badiny

„A nekivadult tömeg Maillard nevű színésznőt felöltöztette díszes ruhákba, diadalmenetben körülhordozta Párizs utcáin, majd bevitte a Notre Dame templomba, ahol az oltárra ültették és kinevezték az Ész istennőjének. Ez történt 1793-ban. Tizenöt évvel később, 1808-ban dr. Ristorius orvost egy haldoklóhoz hívták. Egy kocsma padlásszobájában, rongyokba burkolva feküdt egy nő, akinek a nyomortól, betegségtől és halálfélelemtől feldúlt arcvonásain vastagon volt még ott az arcfesték. Az orvos megvizsgálta a haldoklót s aztán megkérdezte, kicsoda. A haldokló kékülő ajkai ezt suttogták: „Az Ész istennője vagyok”. (Perlaky Lajos: Élettémák. Budapest, 1941. Szerző kiadása. 182-183. old.)

Szinte nincsen olyan valamire való egyháztörténeti mű, mely ne említené ezt az esetet. Vagy egy másikat:
„Franciaország egyedüli vallásának az »ész cultusát« nyilvánították, melynek istennőjeként a párisi Miasszonyunkról nevezett templom főoltárára egy romlott erkölcsű nőt állítottak s hódolatuk jeléül tömjént gyujtának neki, virágokat aggattak reá s ocsmány dalokat énekeltek tiszteletére. Akik pedig ezekkel az őrjöngőkkel együtt tombolni vonakodtak, vagy csak legkisebb jelét kis adták a keresztény vallás iránti ragaszkodásuknak, azok, mint hazaárulók, lenyakaztattak. (A Katholikus Egyház történelme. A tanuló-ifjúság használatára irta és főpásztori kegyes engedélylyel kiadta Dr. Szentgyörgyi Jordán Károly apát-plébános. 12. kiadás. Budapest, 1903. Szent István Társulat bizománya-Stephaneum Nyomda. 130-131. old.)

Ilyenkor mondom azt, minő balgaság azt mondani, hogy „minek a vallás, fő a becsület”. Ott ugyanis, ahol Istent mindenek fölött tisztelik, sőt imádják, nemcsak a templomokat nem gyalázzák meg, hanem az emberek sem egymást.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »