Tegyük helyre a Momentum hisztijét: a homoszexualitás igenis betegség!

Tegyük helyre a Momentum hisztijét: a homoszexualitás igenis betegség!

Az elmúlt napokban igen nagy botrány kelt szárnyra, mert a köztévében (az M5, mely a közszolgálat kulturális csatornája) lement egy műsor. No de miről is szólt ez a műsor? Azt pedzegette, hogy a homoszexualitás betegség. Természetesen ez hatalmas port kavart liberális berkekben, hiszen az ún. „felvilágosult, nyugatos” értékrend egyik fundamentuma a kérdéskör, s ilyet kijelenteni, vagy legalábbis csak kérdéseket feltenni, mely eltér a fősodortól, hatalmas „szentségtörés”. Felháborodásának adott hangot a 444, az Index, stb., a Momentum pedig odáig ment, hogy jól megmutatta. Legalábbis azt, milyen szépen mutatnak a kék ég felé a szivárványszínű füstjei az MTVA székháza előtt. Elmakogtak még valami szokványos, unalmas szöveget a toleranciáról, és ennyi.

Aki szeretné, nézze meg, és hatódjon könnyekig. A vitát kiváltó műsor pedig itt tekinthető meg.

De ha már itt tartunk, nekem is be kell vallanom valamit. Nagyon mély és súlyos bejelentés lesz. Szeretném, ha mindenki, aki ebben szenved, jelentkezne, és közösen állhatnánk ki jogainkért. Hiszen egy szó sem esik erről az egészről! Az egész probléma agyon van hallgatva. Mert, mint most meg fogjátok tudni, allergiás vagyok a poratkára, és ez bizony egy betegség. És borzasztóan fáj, hogy nem látom a poratkások ezreit az utcán hömpölyögni, mellüket verve, hogy jogokat az allergiásoknak! 

A viccet félre téve, mielőtt valaki elkezdené tervezni az atkások szimbólumául szolgáló zászló színeit, és telefüstölné vele az MTVA székházát, mindjárt megvilágítom, miért is áll meg az összehasonlítás.

Tehát üzenjünk azzal a liberálisoknak, melyet a leginkább nem kedvelnek! Ezek a tények. A homoszexualitást három mérlegre kell rátennünk:

  • I. tudomány,
  • II. erkölcs,
  • Hírdetés

  • III. politika.
  • I. Ha a tudomány mérlegére tesszük, akkor azt kell kijelentenünk, ez egy betegség, rendellenesség. Semmi több. Nagyon sokan és sokat tettek azért, hogy ezt bizonyítsák, de a tudomány jelen állása szerint nem található az a gén, amely a homoszexualitásért volna felelős. Tehát nem örökletes, gondoljunk is csak bele, ha örökletes volna, s mivel a homoszexuálisak igen ritkán nemzenek utódokat, már ki kellett volna halnia, nemde?

    Bizonyos hajlamok ettől még lehetnek, melyet válságban lévő civilizációk a történelem folyamán rendre felerősítettek, de a tény attól még tény, a homoszexualitás betegség, tehát gyógyítható. Erre mindenesetre sokkal több tudományos bizonyíték van, mint az önfelmentő, hárító mechanizmusnak, hogy „így születtünk és kész”.

    II. Tegyük most már a homoszexualitást az erkölcs mérlegére. Miért erkölcstelen a homoszexualitás? Ehhez abból kell kiindulni, ami a megfellebbezhetetlen örök és változatlan valóság, maga a természet rendje. Attól erkölcsös vagy erkölcstelen egy cselekedet, hogy az azonos-e a természet adta céljával. A természet rendje pedig magából az isteni létrendből következik, ahogyan a természetfeletti létrend nem roncsolja le a természetes rendet, hanem éppen abból következik.

    Sokan mondják, azért erkölcstelen, mert a szexualitás végső célja mégis a gyermeknemzés, a fajfenntartás, és a homoszexuálisok erre képtelenek. Ez így igaz is. Azonban ez a társadalmi vetülete. A mélyebb, filozófiai, teológiai vonzata viszont az, hogy a szexualitás természet adta célja egy férfinak és nőnek a teljes testi-lelki önátadása. Erre két nő vagy két férfi egész egyszerűen képtelen, hiszen nem csak, hogy a testi feltételek nincsenek meg, de a lelki feltételek is hiányoznak, tekintve a férfi és női psziché különbözőségét, éppen ezért egymást kiegészítő jellegét.

    A fizikai törvények áthágásának megvannak következményei: ha valaki a harmadik emeleti erkélyről kilép, ott sem a gravitáció lesz a hibás, hogy szörnyethal. Éppen így az erkölcsi törvények áthágásának is vannak következményei, a homoszexuálisok esetében például az AIDS, mely nem büntetés, nem csapás, csak természetes következmény.

    Ha a homoszexualitást csak a tudomány és az erkölcs szemüvegén keresztül akarnánk nézni, akkor ennyi, amit röviden és tömören el kell mondanunk.

    III. Azonban tegyük ezt most a politika mérlegére, elvégre éppen ezért beszélünk erről, mert bizonyos körök politikai kérdést csináltak belőle. Mivel nem mi kezdtük, ők vezették be ezt a kérdést a közéletbe, mellyel a mi természet adta értékeinket rombolják, ezért a reakciónk is sok esetben markáns.

    Az elmúlt évtizedekben megindult a kultúrmarxisták, a nemzetközi baloldal részéről egy ideológiai harc. A homoszexuális lobbi szépen kiterebélyesedett azzá, amit ma már csak LMBTQ-lobbinak nevezünk, hogy minden létezőnek mondott degenerált szexuális rendellenesség jogokat követel magának. Teszi ezt úgy, hogy hadat üzen a normalitásnak, harcot hirdet a keresztény családmodell ellen, ezért a következő évtizedekben kíméletlen csata fog kibontakozni a kulturális életben azért, mit értünk család alatt. A családért folyik ez a küzdelem.

    A genderkurzus szerint hetvennél is több társadalmi nem létezik, ez közönséges baromság!

    A neoliberalizmus új totalitása, a genderizmus a valóságban nem létező nemi szerepek jogait akarja védeni. De mivel ezek nem léteznek, ezért álságos és átlátszó, mely valójában arra irányul, hogy az európai nemzetek legalapvetőbb sejtjeit, a családokat verje szét. De míg Nyugaton sajnos igen nagy teret hódítottak, mi innen üzenjük nekik, hogy Magyarországon ez nem fog sikerülni. Itt a házasság még mindig egy férfi és egy nő, a család pedig még mindig anya, apa és minél több gyereket jelent.

    Annál is inkább szüksége van Európának arra, hogy elpusztítsa a genderizmust, mert a normalitást védő jobboldaliak számára sajnos kétfrontos háborút kell vívni. Európát talán évszázadok óta nem látott iszlám veszély fenyegeti, és ha kontinensünk erkölcsi és szellemi életét ehhez hasonló ragály gyengíti, azzal csak természetes önvédelmünket romboljuk a 21. század elején kibontakozó, nagyszabású civilizációs és kulturális összecsapásában. A genderistáknak pedig csak egy jó tanács, jobb is lenne, ha visszább vennének, az iszlám ugyanis hozzánk hasonlóan nem cikkek és tüntetések formájában hozná tudtukra egyet nem értésüket, ahogy sok éve teszik a hazafiak a Pride alkalmával.

    A momentumosok sem szeretnék, ha eddig fajulna a dolog, ahogy mi sem. Nyugat-európai elvtársaik talán már tudják, milyen a muzulmánok közelében „másságoskodni”. Ezért egy megoldás maradt: ne gyengítsék tovább a nemzet immunrendszerét, szűnjenek meg!

    Lantos János – Kuruc.info


    Forrás:kuruc.info
    Tovább a cikkre »