Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor az ölemben tartottam a síró hatéves lányomat, aki kijelentette, ő a szlovák nyelvet nem szereti, nem érti és nem tudja megtanulni. Felvidéki magyar szülők ezrei küszködnek napi szinten a szlovák nyelv otthoni tanulásával. A probléma pedig sok sebből vérzik.
A szlovák nyelv tanítása és elfogadtatása külön fejezetet alkot a felvidéki magyar családok életében. Alig akad felvidéki magyar szülő, aki ne érezte volna a bénító tehetetlenséget, miközben otthon próbálta a gyereke buksijába verni az első osztálytól kötelező szlovák nyelv alapjait. Például a mássalhangzó-torlódásoktól kemény, nehezen kiejthető szavakat.
Felvidéki alsó és felső tagozatos tanárok százai keresik a választ a kérdésre, hogyan lehetne könnyebbé tenni az államnyelv oktatását, lebontani azt a kőfalat, ellenérzést, amely szinte genetikailag kódolva van a magyarságba. Úgy tűnik, a bölcsek kövét senki sem birtokolja ezen a téren.
Módszertanosok, professzorok állítják, hogy az államnyelv idegen nyelvként való oktatásában nagy reformok vannak készülőben.
A valóságban a magyar anyanyelvű kisiskolások szlováknyelv-tanítása lemaradt valahol az értelmetlen, archaikus szavakkal megtűzdelt versikék magoltatásánál, a lényegtelen, köznapi kommunikációhoz szükségtelen szókapcsolatok rögzítésénél.
Elgondolkodhatunk, vajon mikor használtuk utoljára az aktív nyelvhasználat során mondjuk a mlynské, a rýnske vagy az oblok szlovák kifejezéseket? Ilyeneket tartalmaz a kisiskolás tankönyv.
Ennek a „felsőbb hatalomnak” esik áldozatául a gyermek és a szülő hosszú évek óta, hiszen alig akad olyan magyar család a Felvidéken, ahol ne hullottak volna könnyek a szlovák nyelv tanulása közben – állítja a Szlovákul játékosan program és tankönyvcsalád megálmodója, a dunaszerdahelyi Bakos Adri magánoktató.
Adri az élményszerű szlovák nyelvtanulás híve.
Miután érzékelte a problémát, hogy a felvidéki magyar iskolákban és az egyetemeken sem tudnak mit kezdeni a szlovák mint idegen nyelv tanításának módszertanával, kialakította a saját eszköztárát, és létrehozta a Szlovákul Játékosan Polgári Társulást. Tankönyveket, munkafüzeteket, társasjátékot szerkesztett, adott ki, mindezt mindenféle külső anyagi támogatás nélkül.
Az első osztályosoknak szánt tankönyvéhez képanyaggyűjteményt, tanári és szülői módszertani útmutatót csatolt, majd kiadott egy mesekönyvet is, amelyben kis padláslakók tanítgatják a gyerekeknek a szlovák nyelv alapjait. A mesekönyvre munkafüzet és kártyajáték is épült. Adri tankönyveit szerencsére már több felvidéki magyar iskola felfedezte és használja sikerrel.
Persze voltak olyanok is, akik nem tudtak megbirkózni az újítással, mondja Adri, aki szívesen megy ki mintaórákat tartani közösségekbe, iskolákba vagy akár a szülők közé. Mint mondja, számára tanárokkal és szülőkkel beszélgetni, gyerekekkel dolgozni felüdülés, nem vár anyagi juttatást azért, ha elmegy valahova bemutatót tartani. Mivel a napokban jelent meg a Szlovákul játékosan tankönyv és munkafüzet a második osztályosok számára is, úgy döntött, hogy bár nem szereti az online kommunikációs formát, a jelenlegi helyzet megköveteli, hogy a tankönyv felhasználóival és a szülőkkel a virtuális térben is kapcsolatba lépjen.
Adri maga is szülő, az ő gyermekei is küzdenek az intézményes szlovák oktatás buktatóival. Így a saját tapasztalataiból kiindulva tud praktikus tanácsokat adni a szülőknek, hogyan tudnak otthon értelmesen szlovák nyelvet tanulni.
– Idő- és energiahiány van – jegyzi meg –, nekem sincs energiám, de tudom, hogy nincs más választásom, mint megszerettetni a gyerekeimmel a szlovák nyelvet. Igenis ki kell találnom olyan foglalkozásokat, amelyek során extra szlovákot használunk otthon. Szülőként hatalmas motiváció kell ahhoz, hogy az ötödik osztályban ne fogjuk sírva a saját és a gyerekünk fejét, és ne nekem kelljen a házi feladatot lediktálnom a kínlódó gyereknek.
Adri elárulja, hogy a legkisebbeknél kezdetben semmilyen különös gyakorlatot nem kell végezni. Elég itt-ott a napi rutin közben elejteni egy-egy szót, kis mondatot, utasítást. Ezeket nem kell lefordítani magyarra, csak ha a gyerek kérdi.
– Adjuk ki az utasítást a gyereknek. Például mondjuk neki: „Daj si kabát!”, és közben mutassuk is. A gyerek sokáig nem reagál, de egyszer csak visszaszól. Természetesen nem arról van szó, hogy elszlovákosítsuk a gyereket, erőltessük vele a szlovák beszédet. Az a lényeg, hogy kis szlovák tartalmat csempésszek a mindennapokba, amit a gyerek majd meg akar érteni. Megpróbálhatjuk, hogy a gyermek kedvenc meséjét beszerezzük szlovákul, és elmagyarázzuk neki, ez most nincs magyar nyelven, ha meg szeretnéd nézni, akkor csak szlovákul van rá lehetőség.
Adri szerint nem jó gyakorlat leülni, és „szlovákozni” a gyerekkel. Játszani kell! Ehhez a szülőnek is több energiája van, mint a gyötrelmes, száraz tanuláshoz. Persze fel kell készülni arra is, ha a kisgyerek ideges lenne, hogy nem érti a szlovák nyelvet, ingerülten, elutasítóan szól vissza a szülőnek, ez egy idő után majd abbamarad. Az egész folyamatnak teljesen spontánnak kell lennie, a gyereknek nem szabad erőltetettnek, természetellenesnek éreznie ezt.
A gyerekeknek a szavak puszta tanulása még irreleváns, mindent kontextusba, szövegkörnyezetbe kell helyezni, ha lehet élményhez, képhez, történéshez kötni az információt.
A szavak tanulásánál pedig különbséget kell tenni aközött, ami a tanmenet szerint kötelező és aközött, ami hasznos. A tankönyvben található szavakat, szintagmákat fontos megtanulni, de mindig át kell gondolni, melyik lehet az a szituáció, amikor azok használatba kerülnek. Mindemellett a gyereknek tudnia kell elmondani, hogy érzi magát, mit kér, mire van szüksége. A gyereknek sokkal nagyobb szüksége van arra, hogy megtanuljon kérni egy gombóc fagyit szlovákul, mint elmondani, hogy „vtáky odlietajú do teplých krajín.”
Adri szerint a legfontosabb bemérni a gyermek tűréshatárát, és nem szabad erőltetni a nyelvtanulás folyamatát. A gyerek úgysem aszerint működik, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/3. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
