Tanúság a Közel-Kelet ragyogó arcáról – Hazánkban koncertezik a Fountain of Love kórus

Tanúság a Közel-Kelet ragyogó arcáról – Hazánkban koncertezik a Fountain of Love kórus

A „Fountain of Love” (Szeretet forrása) jordániai kórus és kamarazenekar európai turnéja során két koncertet ad hazánkban. A kórus küldetéséről, valamint a vallásközi párbeszédről kérdeztük Maroun Laham érseket és a kórus vezetőjét, Tomeh Jbarahot.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Mikor és milyen céllal alakult meg a kórus?

Tomeh Jbarah: 2002-ben jött létre néhány fiatallal. Úgy gondoltam, hogy egyházunknak nagy szüksége van egy Istenre hagyatkozó kórusra. Mára kilencvenre növekedett a létszám. A kórustagok különböző keresztény egyházakhoz tartoznak, és van közöttünk muszlim hívő is. Repertoárunkban leginkább egyházi darabok szerepelnek.

– Amennyire tudom, a kórus különböző zenei stílusokat ötvöz, a bizánci liturgia dallamvilága és  a gregorián is megjelenik a bemutatott művekben. Miért fontos Önöknek ez a „többszólamúság”?

T.J.: Amint említettem, a kórus tagjai különböző egyházakhoz tartoznak, ezért bizánci ortodox, római katolikus és malakita egyházi énekeket énekelünk, illetve keresztény popzenét is, amellyel szintén közelebb tudunk lépni az emberekhez. Nemrég komponáltuk azt a most bemutatott oratóriumot, amely Jordániában az első, és az egész Közel-Keleten a második ilyen jellegű zenemű. Tizenkét részben beszéli el Jézus történetét.

– Mit jelent Ön számára a mindennapi életben a „forrás”, a „kút”, amely az oratórium címében is szerepel (Jézus, a szeretet kútja), és a kórus nevében is ott van (Fountain of Love)?

T.J.: Az oratórium számomra olyan, mint a legdrágább kincs. Amikor bemutattuk, egy kicsit sírtam is, mert úgy éreztem, óriási dolog történik velünk. A hétköznapjaimban is azt próbálom meg élni, amit énekelünk, így bár a mű Jézus életéről szól, az nem csupán egy múltbeli eseményről szól, hanem olyasvalamiről, ami mindennap történik. Ezért az alkotás folyamata komoly kihívást jelentett számunkra. A darabok nagy részét én írtam, egy barátom pedig segített a mű szerkezetének kialakításában, és több zenetanár is közreműködött a munkában.

– Úgy vélem, Magyarország számára óriási tanúságtétel az Önök jelenléte, hiszen a Közel-Keletről érkeztek, egy másik kultúrából, és vallási hagyományaik is eltérőek a mieinktől. Milyen út vezethet egymás megértéséhez?

Maroun Laham: Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy megértsük egymást, különösen akkor, ha más nyelvet beszélünk, és különböző a történelmi múltunk, a kultúránk, a hitünk. Engem a zene hívott ide, hiszen ez az, ami minden kultúrát és minden vallást is összeköthet. A kórus hivatalosan a katolikus egyházhoz tartozik. A „katolikus” azt jelenti, egyetemes, univerzális, azaz minden jóakaratú embert magában foglalhat. A zene is ilyen, univerzális nyelv, amelyre rátalálhatunk, és rajta keresztül Istennel léphetünk kapcsolatba. A zene Istenhez emeli a lelket. Nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarország és Jordánia között létrejött ez a kapcsolat, amely Czibere Csaba nagykövet bátorításának és erőfeszítéseinek is köszönhető. Ha minden igaz, idén októberben ellátogat hozzánk a magyarországi testvérkórusunk. (A jordán kórussal testvérkórusi kapcsolatot ápol a ferencesek fenntartásában működő budai Szent Angéla Gimnázium öregdiák kórusa, amely már több hangversenyt adott a Szentföldön és Isztambulban – a szerk.).

– Mondhatjuk azt, hogy ez a kapcsolat, amely a zene által épül, az irgalmasságról is tanúságot tesz?

M. L.: Igen. A kereszténység a szeretet vallása. Az irgalom pedig a szeretet másik neve. Így minden, amit a szeretet lelkületével teszünk, az irgalomhoz kapcsolódik. Az irgalmasság azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk mások felé, és nem ítélkezünk. Engedjük, hogy a másik ember úgy legyen, ahogyan van; azaz nem a saját látásmódunk szerint akarjuk megérteni őt, hanem aszerint, ahogyan ő látja önmagát, tehát nem úgy tekintünk rá, ahogyan szerintünk lennie vagy viselkednie kellene.

– A Közel-Kelet számára talán különleges missziót jelenthet a testvériség megmutatása és közvetítése a világ felé. Mit gondol erről?

M. L.: Amikor az emberek a Közel-Keletre gondolnak, rögtön a háborúk és a konfliktusok jutnak az eszükbe, a terrorizmus és az erőszak. A világnak ezen a táján ma valóban jelen van a háború és a terrorizmus, a megszállás; ugyanakkor jelen van a szeretet és a zene is. Szeretnénk megmutatni a Közel-Kelet ragyogó arcát; nemcsak a halált, hanem azt is, hogy élnek itt mosolygó, boldog emberek. Igen, valóban fontos megmutatnunk Jordánia, de Magyarország és Európa számára is, hogy nem minden muszlim terrorista. Nemrégen olvastam egy könyvet, amely éppen az iszlámnak erről a mosolygó arcáról szól. Vannak tehát jó, vidám és boldog iszlámhívők is!  Ezt látni akkor is, amikor a kórusban muszlim fiatalok éneklik az Ave verumot vagy az Üdvözlégy Máriát.

– A mindennapi életben milyennek kell elképzelnünk Jordániában a muszlimok és keresztények közötti kapcsolatot? Akadnak olyan események, amelyeken lehetőség nyílik a találkozásra?

M. L.: Igen. Ezek az alkalmak azonban nem vallásos jellegűek. A muszlimok általában nem jönnek el a templomba, és mi sem megyünk el a mecsetbe. Ugyanakkor vannak olyan nemzeti és közösségi események, amelyeken találkozunk egymással. Így például a ramadán hónapja alatt a különböző egyházak vacsorát készítenek a muszlimok számára. Jordániában a muszlimok nem szélsőségesek, és ezek a találkozások egyesítik a szíveket is.

– Egy utolsó személyes kérdés: gyakran hallgat zenét?

M. L.: Igen. Bár fontos megemlítenem, hogy mivel már nem vagyok fiatal, napjaink zenéjét nem érzem a magaménak. Amit nagyon szeretek, az az arab tradicionális zene, amely koromból, neveltetésemből adódóan és személyes ízlésem okán is közel áll hozzám.

– Visszatérve a kórushoz, mondana valamit a logójukról?

T. J.: A logó több szimbólumból áll: a kör közepén ábrázolt víz a szeretet kútját jelöli. A kezek Krisztus kezeire utalnak, a kereszt pedig Jézus áldozatát szimbolizálja, a halált és a feltámadást. A kórus Krisztust szeretné közelebb vinni az emberekhez, úgy, ahogyan a folyó vizet ad mindenkinek. A logót egyébként tizenhárom-tizennégy évvel ezelőtt egy francia nővér készítette.

– Milyen eredményeik voltak eddig? A koncerteken kívül szentmiséken is szolgálnak?

T. J.: Igen, szentmiséken is énekelünk. A Szentföldön több helyen is jártunk, megfordultunk Libanonban, Szíriában, de szerepeltünk Olaszországban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Belgiumban és Ausztriában is. A mostani magyarországi koncertek után Svédországba megyünk tovább.

Fotó: Lambert Attila

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »