Taizé és Pannonhalma erős kapcsolata – beszélgetés Hardi Titusz OSB szerzetessel

Taizé és Pannonhalma erős kapcsolata – beszélgetés Hardi Titusz OSB szerzetessel

Taizéi ifjúsági találkozót rendeznek szeptember 24-én, szombaton Pannonhalmán, melyre több száz fiatalt várnak. A találkozón szóba kerülő témákról, valamint a Taizé és Pannonhalma közötti kapcsolatról Hardi Titusz bencés szerzetes, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója beszél.

– Mitől lesz különleges a szeptember 24-én Pannonhalmán rendezendő taizéi találkozó?

– Pannonhalma valóságos és jelképes utak találkozásánál fekszik. Sokféle embert vagyunk képesek megszólítani és közösségbe hívni úgy, hogy az evangélium üzenete minden embernek szól. Pannonhalma a nyitott kapuk gyakorlatát követi és ebben szeretne szolgálni, hogy ezt a lehetőséget megmutassa a hozzánk érkező különféle embereknek.

Nem attól lesz különleges ez a találkozó, hogy eljönnek ide a fiatalok és együtt imádkoznak, hanem attól, hogy az imádság mellett felelősen és közösen gondolkodunk a nagy társadalmi problémákról.

Nekünk megadatott az, hogy jólétben, békében éljünk. Tudatában kell ennek lennünk és ez a tudat együtt kell, hogy járjon azzal, hogy ne feledkezzünk meg azokról, akik szükséget szenvednek. Az együttgondolkodásból cselekedeteknek kell születniük. A fórumokat vezetők éppen ezért nem elméleti, hanem cselekvő emberek, akiknek rá kell ébreszteniük a csoportok tagjait arra, hogy ők maguk képesek tenni másokért. Néha csak egészen apró dolgokat, de a jócselekedet olyan, mint példázatban szereplő mustármag.

– És talán hasonló ahhoz, amit Taizé mutat?

– Taizé egy nagyon pici mustármagból, egy apró faházból indult, és abból vált naggyá. Pannonhalma kötődése erős Taizéhez, több évtizedes személyes kapcsolat fűz minket össze. Cziráky László atya már negyven éve is járt Taizében, jómagam 1983-ban jártam ott először és egy hetet töltöttem el. Rám nagyon mély benyomást gyakorolt, hogy sok ezer fiatalt képesek voltak megszólítani és mindegy volt, hogy ki milyen nemzetiséghez vagy felekezethez tartozik, mert a taizéi testvérek képesek voltak őket az imádság nyelvén megszólítani.

– Imádságok az irgalmasság jegyében – erről is s fog szólni az idei találkozó?

– Az irgalmasság éve annyira az evangéliumból fakad, hogy a szervezett fórumaink témái is szépen kapcsolódnak ehhez: ilyen a menekültek témája, de a mellettünk élő rászorulók szintén ebbe a vonalba illeszthetők be. Az evangéliumok üzenete és az irgalmasság együtt hatottak a választott témáinkra.

Olyan emberek szólnak majd hozzánk, akiknek az irgalmasságról személyes tapasztalatuk van. Az egyik taizéi testvér például arról fog mesélni, hogy az a tizenkét menekült – jelképes erejű, bibliai szám –, köztük életerős, fiatal muszlim férfiak, hogyan érkeztek meg hozzájuk és hogyan alakult a kapcsolatuk a teljes bizalmatlanságból odáig, hogy most már ezek a muszlimok szeretnének velük együtt maradni, velük együtt dolgozni Taizében.

– Sokféle nehéz témát fogtok körüljárni, melyiket emelnéd ki, melyik a leglényegesebb most?

– Nem tudok a témáink között sorrendet felállítani. Beszélünk majd például a környezettudatosságról, ami számtalan területet érint lokálisan éppúgy, mint globálisan – például egy olyan egyszerű kérdés is, minthogy hogyan bánunk a vízzel. Éppolyan fontos ez, mint hogy észrevegyem a mellettem élő cigányt és menekültet, akiket Isten éppúgy a képmására teremtett, mint engem. Nem tudok különbséget tenni aközött, hogy ki vagy melyik téma a nagyobb, a fontosabb. Olyan ez, mint amit az Osztás 10×10 fotókiállításunk szereplőinél is megtapasztalhatunk: mindegyikükre egyformán szükség van a Szent Márton-i szolidaritás gyakorlásában. Ugyanez a helyzet a pannonhalmi találkozó kiválasztott témáinál is. Ablakok, amelyeken keresztül cselekvő módon nézünk a világra.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »