T. Túri Gábor: A lélek két arca

T. Túri Gábor: A lélek két arca

T. Túri Gábor
A lélek két arca

A többség bizonyára ismeri Csontváry Kosztka Tivadarnak ezt a képét – amiről most írni fogok – és talán ugyanígy a vele kapcsolatos érdekességet is.
Bár ugyanakkor nyílván akadnak olyanok is, akik erről még nem tudnak.

Ezt igazolja az is, hogy amikor 2015 nyarán a húgommal fent voltam a Várban a nagyszerű, Csontváry kiállításon, és ott mint egy bódult szerelmes „álmodozva vándoroltam“ a hatalmas méretű képek között – mert valóban lenyűgözőek ezek a képek – végre eljutottam egy relatív kisméretű (59,5 X 45 cm-es), 1902-ben festett képéhez, az „Öreg halász“-hoz.
Megkönnyebbültem.

Mert ezért hoztam magammal egy nagyobbacska tükröt… Ugyanis, bár hallottam már erről a képről – és a vele kapcsolatos történetről – de most ezt én, itt eredetiben akartam látni és kipróbálni…
Amikor elővettük a húgom táskájába dugott tükröt, és biztosítottam az ott álló múzeumőrt, hogy nem fogok a képhez hozzáérni, óvatosan közelítettem vele a kép függőleges felezővonalához…

Meg akartam győződni végre magam is arról, hogy ebben a festményben valóban két kép, pontosabban két emberi tulajdonság van elrejtve.

Ugyanúgy, mint mindannyiunkban is.

Akár bevalljuk ezt, akár nem!

Miközben ott „tüsténkedtem“ a kép körül, többen odagyűltek körénk, mert nem tudták, hogy mi a fity-fenét csinálok ott. Mikor aztán elmagyaráztam a kép titkát… és ők ezt a saját szemükkel is láthatták, megdöbbentek.

Megdöbbentek, mint én is, amikor erről először hallottam.

Ezért gondoltam, hogy felteszem ide ezeket a képeket, mert lám, a múzeumban is voltak olyanok, akik erről még nem tudtak.

Az első kép az a teljes kép, ahogy azt Csontváry megfestette. Vagyis maga az öreg halász, amint talán egy kicsit kérdően tekint ránk a vászonról.

A második képen, a festménynek a halász jobb keze felőli része lett a bal oldalára is áttükrözve. Ezen egy megfáradt, kezét imára kulcsoló, jóságos tekintetű öregembert látunk, háttérben a nyugodt, kék tengerrel, idilli tengerparttal és a Vezúv hegyével.

A harmadik képen ugyanakkor mindennek az ellenkezőjét látjuk. Ott a halász bal oldali része lett tükrözve. És ezen a szeretetteljes öreg halász helyett, már valami egészen mást látunk. Itt már szó sincs imára kulcsolt kézről, sokkal inkább hegyben végződő, támadásra alkalmas végtagok ezek, amelyek szinte megérintik a szintén hegyben végződő szakállt, amely a szigorú vonású és parancsoló tekintetű arcot keretezi.

Egy ördög arcát… Amelynek a fejtetője és az oldalsó hajtincsei is – hogy mindezt kihangsúlyozzák – szarvszerűen merednek az ég felé. És itt már a háttér sem nyugodt kék, hanem szürkés. Az ég bánatosan felhős, a tengerpart már nem idilli, hanem gyárkémények tucatjai ontják a mérges füstöt az ég felé, a haragos tenger pedig a háttérből háborgóan övezi az ördög széles vállát, amely – ha jobban megnézzük – talán még a rendetlen, fekete „ördög-szárnyakat“ is magába rejti.
Valóban luciferi kép ez!

És ez az, ami jól mutatja Csontváry zseniális megfigyelését, és ráérzését arra, hogy mindannyiunkban – mint ebben az öreg halászban is – két én lakozik, a jó és a rossz, amely csak arra vár, hogy egy tükörrel megengedjük, hogy felszabaduljon és eluralhassa lelkünk másik felét is…

Éppen ezért nagy tanulság ez a kép nekünk is…

Mert ez nem más, mint egy figyelmeztetés, hogy jól vigyázzunk, melyik irányba tükrözünk!

The post T. Túri Gábor: A lélek két arca appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »