Szűz Mária nemcsak példaképünk, hanem segítőnk is – Búcsú és Szent Adalbert-díjátadó Esztergomban

Szűz Mária nemcsak példaképünk, hanem segítőnk is – Búcsú és Szent Adalbert-díjátadó Esztergomban

Augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének ünnepén délelőtt az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban Erdő Péter bíboros, prímás, érsek mutatott be ünnepi búcsúi szentmisét. A főpásztor a szentmise záróáldása előtt adta át a nagyszámú hívősereg jelenlétében a főegyházmegye Szent Adalbert-díjait.

Augusztus 15-én Szűz Mária mennybevételét ünnepli az Egyház. Arra is emlékezünk, hogy Szent István király halála előtt ekkor ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nek.

Ezen a napon az ország több pontjáról, de a határon túlról is zarándokolni indultak az 1Úton Nemzetközi Zarándoknap résztvevői. Az Esztergomból Márianosztrára tartó gyalogos zarándokokat az esztergomi bazilikában Török Csaba plébániai kormányzó áldotta meg.

Erdő Péter bíboros a szentmise kezdetén többek közt arra figyelmeztetett, hogy földi életünk során azt kell keresnünk, ami az Istennel való személyes kapcsolathoz vezet bennünket. Hozzátette: a mai nap az esztergomi székesegyház búcsúünnepe is, mely emlékezésre hív. De a mai nap arra is emlékeztessen mindenkit, amikor Géza fejedelem udvarában megjelent a kereszténység. Így kapcsolódhat össze az emlékezés a múltra és Mária mennybevétele révén az újjászületés ünneplése.

Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban kedves testvérek!

Nagyboldogasszony napján Szűz Mária mennybevételét ünnepeljük. Ahogyan a mennyország sem puszta fizikai értelemben magasan a föld felett lévő hely, hanem több annál, Isten különleges közelségének „szem nem látta és fül nem hallotta” (vö. 1Kor 2,9) boldog állapota, úgy Szűz Mária mennybevétele sem valami föld feletti magasságba emelkedés csupán, hanem sajátos részesedés az örök dicsőségben, Isten dicsőségében. Ezt a dicsőséget mi, emberek – gyarló kifejezéssel – fényhez, ragyogáshoz vagy éppen enyhülést adó árnyékhoz hasonlíthatjuk. Ez a fényesség jelent meg Krisztus alakján a Tábor hegyén, amikor a három kiválasztott apostol egy pillanatra átérezte az isteni jelenlét boldogságát és azt kiáltotta: Uram, jó nekünk itt lennünk!

Ezt az állapotot várjuk és reméljük minden üdvözült ember számára, erről mondjuk, hogy örök világosság, erről mondjuk, hogy teljes béke, vagy a béke és a világosság enyhülést adó pihenőhelye, mint a régi keresztények fogalmazták: „refrigerium lucis et pacis”. Szűz Mária a feltámadt Krisztushoz hasonlóan földi életének végeztével testestől-lelkestől, teljes embersége szerint részesül már ebben a dicsőségben. A mai ünnep arról szól, hogy milyen lesz a megdicsőült Egyház, amelynek feje maga Krisztus és legkiválóbb tagja Mária már elérkezett a beteljesülés állapotába.

A mai evangéliumban azt olvassuk: „Boldognak hirdet engem minden nemzedék”. Ebben a mondatban két évezred távlatából igazi jövendölést ismerhetünk fel.

Nagy tehát a Szűzanya dicsősége a földön, de azért, amit Jézussal együtt végigszenvedett, nem ez az egyetlen jutalma. Mária igazi dicsősége abban áll, hogy részese lett az isteni boldogságnak, hogy eltöltötte Isten teljessége, hogy méltán mondhatjuk róla ebben a nagyszerű értelemben: Ő a napba öltözött asszony.

Mária ebben a dicsőségében mutatja meg nekünk minden ember és az egész Egyház hivatását. Nekünk is meg kell hallanunk Isten szavát, ehhez pedig mai, zaklatott életünkben tudatos erőfeszítéssel kell keresnünk a csendet és az alkalmat az imádságra. De Isten felismert akaratában nem csupán gyönyörködnünk kell, hanem a hit bátorságával és kockázatvállalásával igent is kell rá mondanunk. Korunk egyik nagy betegsége a határozatlanság és a döntésképtelenség.

Hitünk alapján vállalnunk kell döntéseink kockázatát. Szűz Mária az angyali üdvözletkor nem kért gondolkodási időt. Határozottan megválaszolt Isten üzenetére. Nem biztos, hogy nagy döntéseink annál helyesebbek, minél hosszabb ideig tűnődünk rajtuk. Szűz Mária példáját kövessük hát Isten akaratának készséges, gyors és határozott elfogadásában is. Ha ezt tesszük, teljes bizalommal remélhetjük, hogy Jézus minket is magához emel a dicsőségbe, hiszen azt mondta tanítványainak: aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok ott lesz az én szolgám is.

Ebben az igyekezetünkben Szűz Mária nemcsak példaképünk, hanem közbenjárásával segítőnk is. A szentek közösségének hitében szilárdan bízunk abban, hogy az üdvözültek közbenjárásukkal is segíteni tudják a földön járó Egyház tagjait. Szűz Mária anyai pártfogása pedig számtalanszor megmutatkozott az Egyház történelme során. Magyarország felszabadulását a 150 éves török uralom alól I. Lipót császár és magyar király, de Boldog XI. Ince pápa is Szűz Mária segítségének tulajdonította. Kérjük mi is a mennybe felvett Szűz Mária közbenjárását hazánkért és az egész kereszténységért szerte a világon. Ámen.

*

Hírdetés

Hagyományosan Szent Adalbert ünnepén szokták az ő nevét viselő kitüntetéseket átadni, ám ezt idén a koronavírus-járvány megakadályozta; a díjátadóra az augusztus 15-i szentmise végén került sor.

Az évente átadott díjat Paskai László bíboros alapította 2001-ben. A Szent Adalbert-érem olyan világi személyeknek adományozható, akik a főegyházmegyéhez tartozó valamely egyházi szervezetet segítve magas színvonalon járulnak hozzá a feladatok eredményes ellátásához, a célok megvalósításához, a keresztény értékek gyarapításához. A kitüntetendők személyére az e célra létrehozott bírálóbizottság tesz javaslatot – a beérkező indítványok elbírálása után – a főpásztornak.

A kitüntetést odaítélő bizottság ajánlása alapján Erdő Péter bíboros, prímás ebben az esztendőben a Szent Adalbert-kitüntetés kisérem fokozatát adományozta:

Bódis Lajosnak, a Budapest-Pestszentlőrinc-Erzsébettelepi Szent Erzsébet Plébánia képviselő-testülete korábbi világi alelnökének, többek között a templom statikai megerősítésének, külső-belső festésének, világítás- és fűtés-korszerűsítésének, valamint az orgona felújítási munkálatainak irányításáért, a plébániaépület, a közösségi ház és emlékmű létrejöttében és a templomkert gondozásában végzett munkájáért, a plébániai ünnepek szervezésében végzett munkájáért, valamint a plébánia dokumentumtárának és a templom történetének összeállításáért.

Cserjési Jenőnek és feleségének, Cserjésiné Sturm Ildikónak a keletnémet katolikus közösségek és az ottani fogvatartottak segítéséért, a németországi magyar katolikus közösségben végzett munkájukért, továbbá a Magyarországról politikai okokból, majd a délszláv háború idején a Délvidékről Németországba menekült magyarok adminisztratív és anyagi segítéséért.

Horvay Máriának az 1970-es évektől kezdődően előbb a Budapest 6. kerületi Szent Család Plébánián, majd 25 éven át a Budapest-Újlaki Sarlós Boldogasszony Plébánián végzett hitoktatói-ifjúságnevelői munkájáért, szintén az 1970-es évektől kezdődően – az akkor még tiltott – kórházi papi betegellátás szervezéséért és segítéséért munkahelyén, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben, valamint a kórház egyházi fenntartásba adását követően az országban elsőként megalakult kórházi lelkigondozói szolgálat munkatársaként a mai napig végzett munkájáért.

Kovács Gyulánénak, aki 30 éve naponta szolgálja a bajnai templomot és közösséget. Szolgálatával hozzájárult a templom és a plébánia fennmaradásához. Jelenleg, 80 évesen, is ő a sekrestyés, harangozó, takarító, házvezető és irodai munkatárs. Ő az egyszemélyű Karitász, aki a bajnai és a nagysápi szegényeket, rászorulókat segíti szeretettel, kedvességgel és áldozatkészséggel.

Kulcsár Mártonnénak a közel három évtizedes szolgálatáért, amelyet az Esztergomi Hittudományi Főiskola, az Esztergomi Szeminárium, a Főszékesegyházi Káptalan, valamint a Főegyházmegyei Hivatal munkatársaként végzett rendkívüli odaadással, az adminisztratív teendőkön messze túlmutató lelkiismeretességgel, emberséggel és szeretettel.

Landesz Gyulának, aki közel 45 éve segíti a Budapest-Józsefvárosi Szent József Plébániát a templom és a plébániaépület elektromos felújításával és folyamatos karbantartásával, műszaki és egyéb kétkezi munkával, valamint sekrestyésként, takarítóként és a képviselő-testület liturgikus csoportjának tagjaként.

Markóné Bálint Ildikónak a Pestújhelyi Keresztelő Szent János-templomban immár közel négy évtizede végzett kántori, karvezetői szolgálatáért, valamint a templom orgonájának felújításában végzett munkájáért.

Németh Tihamérnak és feleségének, Csavajda Máriának a Regnum Marianum-plébániatemplom építésének szervezési és kétkezi munkával való segítéséért, a közösségi és liturgikus élet segítéséért, az imacsoportok és zarándoklatok szervezésében, valamint a templomi felszerelések, terítők, papi ruhák, zászlók hímzésében, gondozásában, továbbá a plébániai élet dokumentálásában végzett odaadó munkájukért.

Nyitrai Lászlónak, az Esztergomi Szent Anna Plébánia képviselő-testülete alelnökének a plébánia lelki életének megújításáért, a regionális Mária Rádió elindításáért és működtetéséért, a közvetített imaórák szervezéséért, az Élő Sziget című plébániai újság szerkesztéséért, a plébánia honlapjának létrehozásáért, annak egy évtizeden át tartó működtetéséért, előadások, liturgikus és kulturális programok, kirándulások szervezéséért, a plébániai énekkar programjainak összeállításáért, fellépéseinek szervezéséért, az ünnepi misék rögzítéséért és archiválásáért.

Payer Miklósnak a budapest-rákoskeresztúri templomban 40 éven át végzett ingyenes kántori szolgálatáért.

Dr. Pisztrai Zsuzsannának a Budapest-Újlipótvárosi Szent Margit Plébánia megbízásából a plébánia területén lévő iskolákban végzett hitoktatói, nevelői, ifjúságpasztorációs munkájáért.

Sági Józsefnek, az Esztergom-Belvárosi Szent Péter és Pál Plébánia képviselő-testülete volt alelnökének és a plébánia gondnokának a templom és plébánia közel fél évszázadon át végzett karbantartásáért, a beteglátogató-csoport szervezéséért és az abban végzett szolgálatért, a plébániai nyugdíjasklub vezetéséért.

Tabajdi Gábornak a Budapest-Újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit Plébánián végzett ingyenes sekrestyési, valamint beteglátogatói és liturgikus szervező munkájáért, a mellékoltárok saját költségén és munkájával történt helyreállításáért.

Vladár Bélának a budapest-külsőferencvárosi Szent Kereszt-templomban végzett liturgikus, karitatív, adminisztratív és kétkezi munkájáért, a plébániai nyári táborok segítéséért, az orgonafelújítás előkészítéséért.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »