Szuperkedd: nagyság vagy egység kell Amerikának?

Szuperkedd: nagyság vagy egység kell Amerikának?

A várakozásoknak megfelelően alakult a március 1-i Szuperkedd az Amerikai Egyesült Államokban: az e napon előválasztást vagy jelölőgyűlést tartó államok többségében demokrata oldalon Hillary Clinton, a republikánusoknál pedig Donald Trump győzött. Ezzel mindketten magasan verik ellenfeleiket az elnyert küldöttek számát illetően, tehát egyre közelebb kerülnek az elnökjelöltséghez.

Az idei Szuperkedden Alabama, Arkansas, Georgia, Massachusetts, Minnesota, Oklahoma, Tennessee, Texas, Vermont, Virginia, Alaszka (csak republikánus) és Colorado (csak demokrata) államok, valamint Amerikai Szamoa (csak demokrata) vettek részt.

A tét és a jelöltek

A Szuperkedd hagyományosan az a nap, amikor az előválasztási folyamatban a legtöbb állam választ egyszerre elektorokat a pártok országos jelölőgyűlésére, ahol ezek a küldöttek döntenek az elnökjelöltek személyéről (a Republikánus Párt idén július 18 és 21 között, a Demokrata Párt pedig július 25 és 28 között tartja jelölőkongresszusát). A március elején, négy „bemelegítő” voksolás után tartott nagy napon általában véglegessé válnak az erőviszonyok, mert ezeken a kezdeti választásokon lehet olyan behozhatatlan előnyre szert tenni, ami természetesen pszichésen is kihat a legyőzött riválisok további kampányára. Így azt is mondhatjuk, hogy itt dől el a két nagy politikai alakulat, a Demokrata és a Republikánus Párt elnökjelöltjének személye, akik majd az elnöki címért folytatott végső küzdelmet megvívják egymás ellen a november 8-i elnökválasztáson. Az eredmények áttekintése előtt lássuk hát, kik is szállnak ringbe a Fehér Házba való bejutásért:

A muszlimgyűlölő milliárdos

Donald Trump

Az idei elnökválasztási kampány talán legemblematikusabb figurája az internetes mémek tömegeit ihlető Donald Trump, a saját elmondása szerint több, mint kilencmilliárd dolláros személyes vagyonnal rendelkező, politikussá avanzsált üzletember. A „The Trump Organization” nevet viselő üzleti birodalma elapadhatatlan anyagi forrást biztosít valóságshow-szerű kampánya számára, melynek fő jelszava, hogy „Ismét naggyá tesszük Amerikát!” (Make America great again!). Ezt a dicsőséges tettet Trump főleg a mexikói határon emelt, Mexikó által finanszírozott fallal és a muszlimok Egyesült Államokból való teljes kitiltásával kívánja véghez vinni, a latin-amerikából érkező bevándorlókat ugyanis drogdílereknek és erőszaktevőknek tartja, a muszlimok okostelefonjain pedig egytől-egyik az Iszlám Állam zászlaját véli fölfedezni. A republikánus jelöltek közötti viták színfoltjait is ő adja azzal, hogy a minél nagyobb feltűnés érdekében pártbéli riválisait sem kíméli: két legfőbb ellenfele, Ted Cruz és Marco Rubio is latin-amerikai gyökerekkel rendelkeznek, így Trump többször is elsütötte ellenük ugyanazt, amit korábban Barack Obamával szemben – egyszerűen megkérdőjelezte amerikai állampolgárságukat, így az elnökjelöltségre való jogukat is. A milliárdos szélsőjobboldali populizmusa, mely szakít a Republikánus Párt hagyományos, mérsékelt konzervativizmusával, remekül működik, a többiek ugyanis egyelőre csak kullognak utána.

Ted Cruz

A kommunista férfi, aki nő

Korántsem ilyen szerencsés Bernie Sanders, Vermont állam szenátora, aki a Demokrata Párt Donald Trumpja is lehetne, ha a szélsőbaloldalra is ugyanakkora igény mutatkozna, mint a szélsőjobbra. Pedig mindent megtett az ügy érdekében: ellenfele, Hillary Clinton női szavazóinak megtérítése érdekében még azzal is eldicsekedett a nyilvánosság előtt, hogy Gloria Steinem, az USA ikonikus feminista aktivistája évekkel ezelőtt „tiszteletbeli nővé” nyilvánította őt, de hiába. A magát „demokratikus szocialistának” nevező Sanders Clintonnal ellentétben – aki az egészségügy és a szociális rendszer fokozatos átalakításával és a fegyverviselés szigorításával Obama politikáját folytatná – nem tartja elég hatékonynak a jelenlegi elnök, így Clinton irányvonalát sem. Szerinte valódi politikai forradalomra, radikális változásra van szükség, melyet az egészségügy és az állami egyetemek teljesen ingyenessé tételével érne el. Ezt, valamint a munkásbérek emelését főleg a multik és a Wall Street brutális megadóztatásából finanszírozná. Sanders víziója tehát egy Amerikától teljesen idegen, skandináv típusú jóléti állam, melyre főként egyetemista fiatalokból álló szavazóbázisán kívül csekély fogékonyság mutatkozik.

Bernie Sanders

Felszarvazott First Ladyből Amerika első női elnöke?

Hillary Clinton a női szavazók mellett különösen a déli államokban a jelentős lélekszámú afroamerikai közösségek támogatását is élvezi. Ez a szavazótábor a kilencvenes évek óta rajong a Clinton-családért: ekkor feketéket támogató politikája nagyban hozzásegítette Bill Clintont az elnökjelölti, majd az elnöki címhez. Most felesége is hasonlóan kedvező helyzetben van, akinek előretörését az ellenfelei által a mai napig fölemlegetett Monica Lewinsky – ügy és az a botrány sem tudja megakadályozni, hogy külügyminisztersége alatt minősített adatokat tartalmazó üzeneteket fogadott magán e-mail – fiókján.

Hillary Clinton

Ha nem Trump, akkor ki?

A republikánus elnökjelölt-aspiránsok közül a párt hagyományos vonalához tartozó Marco Rubio floridai szenátor eddig csupán egyetlen államban, Minnesotában tudott nyerni, ez pedig komoly fejtörést okoz a mérsékelt konzervatív értékeket féltők számára, mivel nem szívesen állnának be az ultrakonzervatív Ted Cruz mögé, aki szintén bevándorlás-ellenes, a keresztény értékeket előtérbe helyező, abortuszt ellenző nézeteivel egyes vélekedések szerint csupán Trump nyugodtabb változata. Ez a megfontoltság azonban aligha söpörheti le a heves vérmérsékletű milliárdost az asztalról, hiába hangoztatja magáról Cruz, hogy ő Trump egyetlen méltó kihívója.

Az eredmény: Clinton vs. Trump

A Demokrata Pártban tisztázódni látszik az állás: Bernie Sanders, a volt First Lady kihívója kezd lemaradni Clinton mögött, még annak ellenére is, hogy négy államban – Vermontban, Oklahomában, Coloradóban és Minnesotában – ő nyert. E győzelmek azt mutatják, hogy a vermonti szenátor továbbra is a demokrata szavazók jelentős részét képező fiatalok elképzeléseit fogalmazza meg, ugyanakkor a párt hagyományos irányultságához képest szélsőbaloldali populizmusa nem elég átütő ahhoz, hogy versenyre keljen az Amerika első női elnökének címére pályázó Clintonnal. Őt az afroamerikai és a női szavazók körében élvezett hatalmas népszerűsége mellett sokak szerint Sanders szociális demagógiája is nagyban hozzásegítette a megerősödéshez, mivel vitáik során bravúrosan érvelt ellenfelének radikális elképzeléseivel szemben.

Marco Rubio

Ugyanez a populizmus elleni küzdelem – bár a demokratákénál sokkal hangosabb, gyakran tragikomédiába hajló, személyeskedő vitákban csúcsosodott ki – úgy tűnik, a Republikánus Pártnál nem jött be: Donald Trump, a másik szélsőséget képviselő elnökjelölt-aspiráns hatalmas fölényre tett szert párttársaival szemben – ez egyre nagyobb aggodalomra ad okot a párt vezetése és a mérsékelt szavazók számára. Ők eddig leginkább Marco Rubiot támogatták volna Trumppal szemben, de a floridai szenátor egyetlen győzelme hatalmas csalódást jelent nekik. A milliárdos másik érdemi kihívójaként számon tartott induló, Ted Cruz, aki Texasban és Oklahomában győzött, a Szuperkedd második helyezettjeként egyből fel is szólította a várakozásokat alulmúló Rubiot, valamint a „futottak még” kategóriába tartozó John Kasich ohiói szenátort és Ben Carsont, hogy a párt megmentése érdekében szálljanak ki a versenyből.

Trump sikere kedvez a demokratáknak

A republikánusok nem csak attól félnek, hogy a Trump-féle populizmus elpusztítja a párt hagyományait. A közvélemény-kutatások szerint Hillary Clinton legyőzné Trumpot az elnökválasztáson, de a közelmúltban kirobbant e-mail – botrány miatt a konzervatív oldal az USA leghazugabb politikusának tartja a volt First Ladyt, aki ráadásul Obama politikájának folytatójává, „méltó örökösévé” kíván válni. Ahhoz azonban, hogy a „régi nagy pártnak” legyen esélye elkerülni ezt a szégyenteljes vereséget, a Trump elnökjelöltségét ellenzőknek egyetlen aspiráns, a jelen állás szerint leginkább Ted Cruz mögé kellene felsorakozniuk. Ez egyelőre nem valószínű, hogy bekövetkezik, mert eddig csak Ben Carson szándékozik követni Jeb Bush példáját, aki nemrég visszalépett a küzdelemtől.

A cél

Trump tehát az „Oszd meg és uralkodj!” – elv teremtette helyzetet élvezve hirdeti tovább szlogenjét: „Ismét naggyá tesszük Amerikát!” (Make America great again!), Clinton pedig, aki immár biztos lehet az elnökjelöltségben, a milliárdos elleni küzdelemre kezdett koncentrálni és már elő is állt saját jelszavával: „Ismét egyesítjük Amerikát!” (Make America whole again!), melyet azzal magyarázott, hogy hazájának szerinte leginkább egységre és szeretetre lenne szüksége. A „szeretet” jelszava jól illeszkedik a fegyvertartás szigorításának Clinton által támogatott koncepciójába és mindezt végül valószínűleg meg is kapják a választók, mert a demokrácia legfőbb exportőrétől igen váratlan lenne, ha hagyná, hogy Trump elnökként felforgassa olajozottan működő rendszerét. Kérdéses persze, hogy Clinton pacifista angyalként, a fegyverviselés korlátozása után mit kezdene az amerikai fegyveripari lobbi fölöslegessé vált termékeivel…

Pánczél Ágnes

 

 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »