Szűk tere maradt a geotermikus távhőnek

Egy nemrégiben megjelent határozattervezet értelmében a kormány távhőcselekvési tervében felhívná a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet bevonásával készítsen előterjesztést azon településekről, amelyekben van távhőszolgáltatás, de a geotermikus vagy más megújuló energiaforrás a kedvező adottságok ellenére nem hasznosul.

A föld hőjének hasznosítása nemcsak környezetvédelmi, de költséghatékonysági szempontból is lényeges. – Bár jelenleg mind a fogyasztói, mind a termelői árakat a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal határozza meg – az energiahordozótól függetlenül –, az kijelenthető, hogy akár 15 százalékkal is csökkenteni lehet a távhőtermelés költségeit a földgáztüzeléshez képest a geotermális megoldásokkal, sőt a beruházás megtérülését követően ennél nagyobb is lehet a megtakarítás – közölte lapunkkal Kovács Péter, a szektorban működő EU-Fire Kft. stratégiai igazgatója.

Hozzátette, hogy Magyarországon mintegy 200 megawattóra kapacitású távhőrendszer üzemel, összesen 21 településen. A földhő aránya a teljes távfűtésben rendszerenként igen változó, a skála néhány százaléktól száz százalékig terjed.

– Ma már ott tartunk, hogy ahol távfűtés létezik és kedvezőek a geotermikus adottságok, ott zömmel meg is oldották ezeknek a működését, tehát a lehetőségek nagy része már kiaknázott – tájékoztatta lapunkat Szita Gábor, a Magyar Geotermikus Egyesület elnöke. Ismertetése szerint az 1980-­as években, főként az Alföldön épültek ki a földhőre építő távfűtési hálózatok.

Egy erőteljes beruházási hullám részeként hét városban váltották ki a főleg földgáz-­, néhol olajfűtésű rendszereket. A későbbiekben kisebb intenzitással, inkább ad hoc jelleggel folytatódtak a beruházások az elnök szerint, aki hozzátette, hogy az európai uniós támogatásokat később a szektor elég jól tudta hasznosítani, nagyjából így alakult ki a jelenlegi helyzet.

Szita Gábor szerint persze még akadnak kivételek: Zalaegerszeg és Békéscsaba elég jó geotermikus adottságokkal rendelkezik, ám egyáltalán nincs távfűtési rendszerük. – Ezekben az esetekben viszont komoly hátráltató tényező, hogy a távfűtés infrastruktúrájának létrehozása igen költséges. S míg a szocializmus idején – különösebb költségelemzések, forrásvizsgálat nélkül – kiépített távfűtési hálózatok ma is adottak, addig piaci körülmények között borzasztó nehéz a hiányzó beruházásokat végrehajtani – fogalmazta meg aggályait a szakértő.

Hozzátette azt is, hogy olyan városokban, mint Tatabánya, Székesfehérvár és Veszprém, van ugyan távfűtés – előbbi kettőben ráadásul igen nagy rendszerek –, de nincs a környéken termálvíz, és elérhető mélységben a föld sem elég meleg.

A teljes cikk itt olvasható.


Forrás:alternativenergia.hu
Tovább a cikkre »