Nem a film és nem is a színház hozta meg számára az igazi ismertséget, hanem az internet. A letöltések, a kattintásszámok bajnoka.
És az eszement káromkodásoké. De ami ezzel együtt is nagy erénye: minden szitok és minden szutyok úgy hagyja el a száját, hogy az nem tépi senki dobhártyáját. Volt szakmunkás, vasutas, postás – az életben. Most közmunkás, elmegyógyintézeti király, transzvesztita, vízvezeték-szerelő és ki tudja, még mi minden – a neten. Elképesztően jó színész. Akár epizód-, akár főszerepben. A La Mancha lovagja kétmondatos hajcsárszerepével kezdett, ma Lionel, a sajátos módszereket alkalmazó terapeuta A király beszédében. És nem mellesleg: forgatott hét filmet Jancsó Miklóssal, de büszke azokra a munkáira is, amelyek Szabó Istvánhoz, Grunwalsky Ferenchez és Szomjas Györgyhöz kötik.
Milyen volt az élet Abonyban, egy kis mezővárosban, ahol tizennégy éves koráig élt? Mi tanult a középiskolában? Érdekelte egyáltalán ez a szakma? Hol mindenhol dolgozott a színészet előtt? Milyen volt Törőcsik Mari és Garas Dezső mellett játszani a színpadon? Hogyan csinálja, hogy flottul, könnyedén, a farzsebéből húzza elő a kész figurákat? Mik voltak az első szakmai sikerei? Hol került Jancsó Miklós látókörébe? Hogy találtak egymásra Scherer Péterrel?
A már megvásárolható Vasárnapban többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk Szabó G. László interjújából.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
