SZTÁLIN-RELATIVIZMUS

SZTÁLIN-RELATIVIZMUS

„Egy sztálinizmus-relativista nő lett az új tudományügyi miniszter Oroszországban

Az hagyján, hogy egy elmebuggyant lett a kabinetfőnöke, de Vlagyimir Putyin a Nagy Augusztusi Palotaforradalom részeként azt az Olga Vasziljevát tette meg a tudományokért felelős miniszternek, aki egyfelől történész, másrészt Sztálin bűneiknek nagy mentegetője.

Vasziljeva kinevezése a kremlinológusok szerint a köponti orosz tudományos akadémia megerősödését jelenti az egyetemekkel szemben, de ennél tényleg érdekesebb, hogy a minisztrasszony mit gondol Sztálinról.

Szerinte a tízmilliók haláláért felelős szovjet vezető “egyesítette a nemzetet” és a “sztálini terror léptékét eltúlozzák”. (444)

Nos, örömmel jelenthetem, hogy egy ugyanilyen „sztálinizmus-relativista” van idehaza is, és éppen most adta vissza a kitüntetését miattam! Úgy hívják, hogy Krausz Tamás. Az ő „visszaadásának” örültem a legjobban, de azért vannak még a névsorban, akik „visszaadása” megmelengeti a szívem. De Krausz az igazi. A Bede majd dumáljon el vele egyszer a sztálin-relativizmusról!

p.s.: “Krausz Tamás, aki korántsem az ukrán éhínségnek, az ukránok nagy tragédiájának kutatója, írásával (Egy hamisítás története, 2003. december 19.) meggyalázta több millió elpusztult ukrán emlékét.” ELÉG VOLT! Hartyányi Jaroszlava, az Ukrán Országos Önkormányzat elnökének levele”

De jó ez is:

„Február 18-án zajlott le az elmúlt évek talán legnagyobb érdeklődéssel várt történészvitája Ungváry Krisztián és Krausz Tamás között, amelyről a Múlt-kor történelmi portál is beszámolt. A beszélgetésen több ponton is felmerült Alekszandr Gogun történész neve, aki portálunkon kívánt reagálni Krausz Tamás bizonyos – személyét és munkásságát érintő – állításaira. Az alábbiakban oroszul írt levelének magyar fordítását közöljük.

Krausz Tamás professzor a múlt héten nagy számban összegyűlt hallgatóság előtt rágalmazott meg engem az Ungváry Krisztiánnal folytatott vita során: „Az ember megnézi a könyvben az alapvető forrásait, amelyekre ő épít, akkor azt látja – anélkül hogy politikailag minősíteném ezeket a szerzőket – (…) két szerzőt említ: egy Musial nevű német-lengyel szerzőt és egy pétervári ukrán szerzőt, egy fiatalembert, egy Alexander Gogun nevű fiatalembert, akik a maguk országaiban is szélsőséges szerzőként vannak elkönyvelve, akik mentegetik az egész második világháború történetében azt az oldalt, amelyet nézetem szerint Krisztián is menteget. (…)

Krisztián koncepciója is összeomlana abban a pillanatban, ha ő elismerné, hogy az ősgonosz az a nácizmus. Ő ezt nem teszi meg. Ha megtenné, akkor (…) egyszerűen ő is bemehetne az archívumokba, feltárhatná hogy mennyiben volt a szovjet történetírás mitológiája hamis, és nem az lenne a lényeg, hogy bizonyos ténycsoportokat feltárjunk, amivel azonossá lehet tenni a két országot, a partizánokat közel lehet hozni az SS-hez, a partizánokról be lehet bizonyítani, hogy még az Ukrán Felkelő Hadseregnél is rosszabbak voltak, és el lehetne kezdeni mentegetni, mint ahogy például Gogun kezdi – hoztam anyagot, ha kell bemutatom, leleplezték az East European Jewish Affairs című lapban, hogy a Gogun egész koncepciója, hogy az Ukrán Felkelő Hadsereg nem vett részt a holokausztban, egy történelemhamisítás. Azzal érvel ez a bizonyos szerző, hogy még az Ukrán Felkelő Hadseregben is voltak zsidók. Öten.” Ebben annyi a téves információ, hogy egy rövid válasz aligha lehetséges.

Először is hadd mutatkozzam be: orosz történész vagyok, a vezetéknevem ukrán. Engem ukrán szerzőnek nevezni legalább olyan, és itt bocsássanak meg a szerénytelen összehasonlítás miatt, mintha Nicolas Sarkozy magyar politikus lenne Párizsból. Az utóbbi 11 évben Németországban élek, egy ideig a Potsdami Egyetemen oktattam. Úgy döntöttem, most a kutatásra összpontosítok, amelyet a Berlini Szabadegyetemen folytatok, s amely egyetem teljes mértékben hű nevéhez.

Az az állítás, miszerint a saját tulajdon hazámban a szélsőséges szerzők közé sorolnak – számomra újdonság. Nem kizárt, hogy Krausz Tamás, hogy úgy mondjam, összekevert Sebastian Stopperrel – szintén a partizánok kutatója, – s egy emberként gondolt ránk. Az egyik brjanszki kerületi bíróság 2014 elején Stoppert szélsőségesnek nyilvánította. Ugyanebben a pillanatban az orosz titkosszolgálatok csendben kivonták a forgalomból a könyvem második kiadásának példányait, minden indoklás, bírósági kereset vagy akár csak egy figyelmeztetés nélkül. Sebastian Stopperrel mindketten észrevételeket tettünk balszerencsénkkel kapcsolatban itt-ott a rádióban.

Azok a szavak, miszerint a könyveimben a nácikat próbálom felmenteni, vagy a bűneiket mérsékelni, valószínűleg sok kollégámban értetlenséget váltana ki Európában, Amerikában és Ázsiában is. 2007-ben az amszterdami Holokauszt és Genocídium Kutatóközpontban jártam szakmai tanulmányúton, 2012–2013-ban elnyertem a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum (USHMM), valamint 2013-ban a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztdoktori ösztöndíját.

Krausz Tamás kijelentése, miszerint azt írom, hogy a szovjet partizánok „még rosszabbak voltak, mint az UPA [Ukrán Felkelő Hadsereg – a szerk.]” – egyenesen hazugság. Hadd idézzem a könyvem következtetéseinek egyikét: „A békés lakossággal szemben elkövetett terror lendületét és brutalitást a sztálinista partizánok átengedték saját nacionalista kollégáiknak. A banderisták kezétől számos esetben több békés lakos pusztult el, mint az ukrán partizánok kezétől: a felkelők lemészárolták a lengyeleket.”

Miután 2012 végén a nevezett angol újságban megjelent ez a provokáció, amelyben a nevemet 42 oldalon 85 alkalommal is említették, ehhez a laphoz fordultam, ahol nem akartak válaszlehetőséget adni. Kénytelen voltam az Ab Imperio blogon keresztül tiltakozni. A rágalomra adott válaszomat, amelyet az East European Jewish Affairs nem jelentetett meg, 6400 ember tekintette meg. A válaszom eredményeiről bármelyik internetező meggyőződhet, aki olvas angol és német nyelven. Először is, a válaszom hamarosan helyet kapott az újságban. Másodszor, a hamisítványt megjelentető szerkesztőt idő előtt elbocsátották.

Érthetetlen, honnan vette Tamás az UPA-ban harcoló öt zsidó számadatot. A rendelkezésre álló, hozzáférhető dokumentumok teljessége alapján megállapítható, hogy az UPA-ban több tíz zsidó volt, akiknek egy része önként csatlakozott az ukrán nacionalistákhoz. Lehetséges, hogy a professzor összekeveri az UPA-ról szóló publikációmat egy izraeli holokauszttúlélő történetén alapuló tanulmányommal. A legérdekesebb az a sajátos bizonyíték, amely arról szól, hogy közönséges ukrán parasztként, az OUN (Ukrán Nacionalisták Szervezete – a szerk.) tagjaként megmentett öt zsidót – nem ukrán harcosokat, hanem egyszerű menekülteket. A szöveget mind az izraeli sajtóban, mind pedig a velem évek óta együttműködő németországi zsidó lapban közzétették.

Sok magyar kollégának tartozom köszönettel a munkám elismeréséért. Egyébként, egy évvel ezelőtt két magyar történész – akikkel személyes kapcsolatban állok, de sajnos, akkor még nem ismertük egymást – pusztán orosz nyelvű publikációim alapján váratlanul javasolták, hogy vegyek részt az európai történelmi emlékezetről rendezett bécsi kongresszuson. Az előadásomat épp a holokausztnak szenteltem – minderről meggyőződhetnek a Youtube csatornáján.

Habár Krausz Tamás létezése csak a múlt héten jutott tudomásomra, a támadása jó alkalmat ad a munkám magyarországi megjelentetésére. A monográfiámat öt nyelven adták eddig ki, köztük angolul és németül. Jelenleg épp magyar kiadót keresek. Biztosra veszem, hogy ha a lenyűgöző Budapesten megjelenik majd, a magyar olvasók nem fognak semmilyen nekem címzett rágalomnak bedőlni, és ami a legfontosabb, nem kevés újdonságot tudnak majd meg a szovjet partizánokról és az ukrán nacionalistákról.

Alekszandr Gogun, projektkutatási munkatárs, Hadassah-Brandeis Intézet Judaisztikai Kutatóközpont, Waltham, Massachussetts” (MúltKor)


Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »