Szlovákia lemarad a gazdasági felzárkózásban, egyre távolabbra kerül a nyugati életszínvonal

Szlovákia lemarad a gazdasági felzárkózásban, egyre távolabbra kerül a nyugati életszínvonal

Szlovákia egy távolabb került a nyugati életszínvonaltól, lemarad a felzárkózásban, kilátásai romlanak, és erőforrásait nem képes hatékonyan felhasználni. Így lehetne összefoglalni a Pénzügyminisztérium mellett működő állami agytröszt, a Pénzügypolikai Intézet (IFP) friss jelentését, amely összevetette Szlovákia teljesítményét a német gazdasággal is.

Nincs új a nap alatt, az IFP csak megerősítette azt, amit saját jelentésében a Szlovák nemzeti Bank már leszögezett, és amiről az Eurostat adatai alapján már a Körképen is írtunk: véget értek a gazdasági jóidők, amelyeket a szlovák kormányzatok elfecséreltek, és most a sors benyújtja a számlát.

Az IFP szerint a szlovák gazdaságnak új impulzusokra van szüksége, hogy talpra álljon. A jelentés ugyanis megállapítja, hogy az életszínvonal növekedéséhez gyorsítani kell a reformintézkedések elfogadását.

“Szlovákia az elmúlt évtizedben 8-10 százalékponttal közeledett az uniós átlagos életszínvonalhoz. Összehasonlításkép, 2000 és 2010 között a felzárkózás üteme 23 százalékpont volt. Bár a felzárkózás nem állt le teljesen, tény, hogy Szlovákia gazdasága jelentősen lelassult. A bővülési potenciálja az uniós átlaggal szemben a válság előtti 4 százalékról 1 százalékra csökkent. Strukturális reformok nélkül tovább fog esni, és Szlovákia a a közepes jövedelem csapdájába fog esni”

írják.

A közepes jövedelem csapdája , vagy más néven, fejlettségi csapda (middle income trap) az a gazdasági zsákutca, amikor egy adott ország elér egy jó közepes fejlettségi szintet, de onnan képtelen továbblépni. Például azért, mert a kormányzatok továbbra is a betelepülő külföldi cégek összeszerelő üzemeitől várják a bővülést – ami viszont lelassul vagy megakad.

Az IFP nem véletlenül vetette fel a közepes jövedelem csapdáját, ugyanis jellemzően azok az országok képesek ebből a helyzetből kitörni, amelyek nagyfokú hatékonyság mellett képesek mozgósítani saját emberi és anyagi erőforrásaikat. Ennek megfelelően az IFP azt mondja, hogy

a három legfontosabb terület, ahol Szlovákiának fejlődnie kell, az a hatékonyság, a munkaerőpiac és az oktatás-képzés.

Ezt elérve javítani lehet “az allokációs hatékonyságon”. Ennek felvetődése is sokat elárul az ország helyzetéről, hiánya ugyanis arra utal, hogy a meglévő emberi és fizikai erőforrásokat nem ott használják ki, ahol arra szükség van, mert torzultak a gazdasági játékszabályok, nem a legmagasabb hozzáadottérték elérését szolgálják.

Mélyen gyökerező problémák

Hírdetés

Például Szlovákia nagy mértékben alulteljesít a jogérvényesítés területén, a vállalati szektorban is, súlyos akadályai vannak a piacra való belépésnek, a munkaerő mobilitása erősen korlátozott (ezt javíthatná a bérlakésporgram, kérdés, hogy nem túl nagy-e ehhez már a munkaerőhiány – a szerk.), és általánosan gyenge az állami intézményekbe vetett bizalom.

Mondjuk magyarul: túl nagy a korrupció, túl egysíkú a gazdaságpolitikai gondolkodás a politikában, ahol kizárólag a külföldi tőkére alapoznak, túl nagy szerepet kap a kapcsolati tőke (protekció) a hatékonysággal szemben.

Szlovákiában egyre kevesebben dolgoznak, miközben egy szélesedik az egyre több szociális juttatásra és egészségügyi-szociális ellátásra szorulók köre.

Kiemeljük, hogy a z IFP jelentését itt-ott azért erősebben áthatják a liberális hatások, például problémaként jelöli meg a kisgyermekes édesanyák kimaradását a munkapiacról. Lehetne vitatkozni, hogy a gyermekvállalási hajlandóság nélkül van-e értelme hosszútávú gazdasági felzárkózásról beszélni…

Az ember a kulcskérdés

Az IFP megjegyezte, hogy bár a munkanélküliség alacsony, a foglalkoztatás is az (előbb utaltunk a nem aktív néprétegek nagyságára), amit a gazdaság magas munkaóraszámmal próbál kompenzálni, ez viszont árt a hatékonyságnak, mert korlátozza a részmunkaidős dolgozók kihasználását.

Az IFP azt is leszögezi, hogy az emberi erőforrások központi kérdésénél az oktatás színvonala súlyos problémát jelent.

Az oktatási rendszer ninc összhangban az életen át tartó képzés elvárásaival és nem tudja biztosítani az ismeretek hasznos adaptációját. A főiskolák egyre kevésbé vonzók, sokan ezért külföldi egyetemekre iratkoznak be.

Érdekesre sikeredett a nemzetközi összehasonlítás. Eszerint egyetlen olyan terület van, ahol Szlovákia hozta az átlagot, sőt meg is előzte: a személyközi kapcsolatok. Ez is alátámasztja azt a fenti megjegyzésünket, hogy túlzott szerepet kap a kapcsolati tőke.

A legnagyobb lemaradásunk a lakhatás, az egészségügyi ellátás, az oktatás-nevelés, és a “polgári elköteleződés” területén van.

Németország viszonylatában Szlovákia lemaradása még az uniós átlagtól is markánsabb. A német életszínvonal 57 százalékán állunk. Ennek két legfőbb oka a fentebb említett allokációs hatékonyság hiánya, és az egy főre eső GDP alacsony szintje. Kisebb a lemaradásunk az emberi erőforrások, a dolgozók száma és a technológiai felszereltség területén. Mindhárom említett tétel azonban elsősorban a külföldi (főleg német) befektetésektől függ.

Körkép.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »