Szilléry Éva: Apák és fiak a vasfüggöny két oldalán – 5. rész – Üldözött édesapja miatt edzője jelentett róla

Szilléry Éva: Apák és fiak a vasfüggöny két oldalán – 5. rész – Üldözött édesapja miatt edzője jelentett róla

“Bíboros” családját a rendszerváltásig követte az AVH, a családot szétszakították, a szeretet mégis megoldotta a nehéz idők túlélését.

Az állambiztonsági szervek által meghurcolt Bíró-család története több szempontból megrendítő. Négy lánytestvér és mamájuk sorsát határozta meg, hogy a családfő, Bíró György élete során, erős érzelmi kötődésű hazafiként, több esetben szakmai és egyházi szervezetek által küzdött Magyarország függetlenségéért. Egész fiatalságukat, családi életüket beárnyékoló kálváriájuk megrázó eseményeiről Kabay Barna és Petényi Katalin készített dokumentumfilmet „Bíboros” címmel. A Polgárportálnak az 1956-ban letartóztatott, a forradalom alatt kiszabadított, majd emigráló családfőnek, Bíró Györgynek egyik leánya, Bíró Kati nyilatkozott.

Bíró György az 50-es évek elejétől a református egyház KIE (Keresztény Ifjak Egyesülete) főtitkáraként azt a célt szolgálta, hogy az egyesület egy Európára kiterjedő ifjúsági szervezetté alakuljon. Ezzel egyidőben az orosz megszállás ellen tevékenykedett, ezért 1956. áprilisában az AVO letartóztatta, ám az 1956-os forradalom alatt kiszabadult a Gyűjtőfogházból. Az oroszok november 4-i bevonulása után nehéz szívvel hagyta el Magyarországot.

Megnyíltak az akták

Lapunknak nyilatkozó lánya, Bíró Kati 2014. októberében baráti közreműködés kapcsán hozzájutott az állambiztonsági szervek 5600 oldalas anyagához. Külsős kutatói engedély megszerzése után fél éven át olvasta a titkosszolgálati jelentések tömegét édesapjáról, saját magáról és az egész családról az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának Könyvtárában.  A családfőnek az AVO a “Bíboros” fedőnevet adta.

Kati bevallása alapján, a rengeteg iratot olvasva, nem volt katarzis élménye. Azért öröm töltötte el, hogy családja a keresztény értékrendnek megfelelően, anyagi érdek nélkül kiállt a szeretet, hit, hazafiság mellett. Az AVO minden mesterkedése ellenére sem tudta a családtagokat megzsarolni a közel öt évtizedes időtartam alatt… Mint lapunknak fogalmazott, az iratok aljas és érdekfeszítő tartalmát, mint az AVO egyik túlélő áldozata olvasta végig.

A családba beépült ügynök a rendszerváltás után is felbukkant

Bíró Kati úgy érezte, mindez mára történelem, a család túl van a megpróbáltatásokon, az ország pedig huszonöt éve a rendszerváltáson, elhatározta, az ügyet lezárja magában.

„A volt ifjúsági kosárlabda válogatott edzőm mindvégig a családunk körül mozgott, még a rendszerváltás után is. Jó ideig senki nem sejtette valódi kilétét. Mikor már tudtuk, miként dolgozott a család léte ellen, egy alkalommal a tudtára adtuk ezt az „ügynöknek”, ahogy azt is, idős korára való tekintettel, nem foglalkozunk a régmúlt, aljas viselkedésével. Letűnt időszak, mára történelem. Sajnálatos vagy talán kritikátlan módon az ügynök úgy érezte, hogy ő továbbra is a családunk barátja. Egyik gyermekem nyilvános fellépése alkalmával, a szünet kezdetekor a volt edzőm felpattant, és elsőként állva tapsolt az első sorban. Ez volt az a pillanat, amikor szabályosan rosszul lettem, és eldöntöttem, hogy szüleimnek emléket állítva az átkos időszakot az AVO-anyagban leírtak alapján filmre kell vinni. Legyen mementó a ma élőknek. Be kell mutatni, mit tett egy ifjúsági válogatott edző a maga anyagi haszna érdekében, hogy tett tönkre egy családot!”

Ezért kérte fel Petényi Katalin Kabay Barna és Gyöngyössy Bence alkotókat a történet filmre vitelére, akik egy különleges lelkületű és szinte krimiszerű dokumentumfilmet készítettek a terjedelmes anyagból, melyet a Duna Televízió februárban a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján sugárzott.

Bíró Kati fiatal, tehetséges ifjúsági kosárlabdázó volt, és csak 2014-ben szembesült a ténnyel, hogy besúgójuk nem más, mint saját IFI válogatott edzője. A Temesi Árpád néven jelentő III/III-as ügynököt Kard Aladárnak hívták, aki később az SZDSZ, majd a DK színeiben aktívan politizált – írta meg a Pesti Srácok a film bemutatójakor.

A dokumentumfilmben sok érdekes tény tárul fel az AVO működésére vonatkozóan. Egyebek mellett a magyar értelmiség azon része is fókuszba kerül, mely kiváló szakmai ismeretekkel bírt és mindent elkövetett, hogy Magyarország a szovjet csatlós állam státuszból kikerüljön. A nyugati demokráciák folyamatosan tartottak egy szovjet inváziótól és hírszerzőik révén minden információt gyűjtöttek a magyar szakemberekkel szoros kapcsolatot tartva.

Egy ilyen ügy kapcsán vette Bíró Györgyöt az AVO másodrendű vádlottként őrizetbe 1956. április 13-án. Első ítélete ellen 1956. augusztusában fellebbezett, így amikor a forradalom alatt kiszabadult, nem volt jogerős ítélete. Nehéz szívvel hagyta el Magyarországot a forradalom leverése után, majd két nagyobbik lánya követte őt.

„Meglepetésünkre nem kaptunk útlevelet”

Az AVO Bíró Györgyöt távollétben elítélte, de ez az ítélet érdekes módon nem található az iratok között. 1971-ben az az eljárás befejezését és az ügy lezárását rendelték el, bizonyíték hiányában Bíró Györgyöt a kémkedés vádja alól felmentették, valamint elrendelték az iratok irattári elhelyezését. Azonban van egy lényeges záradék a dokumentum alján:

„Bíró Györgyné és két gyermeke nyugatra továbbiakban sem kaphatnak útlevelet, erről a BM illetékes útlevél osztályának értesítését javaslom.”

„Ez megpecsételte sorsunkat, útlevél, állás, minden szempontból megbízhatatlan állampolgárként tartottak minket számon”

– emlékezik vissza Bíró Kati.

Ebben az időszakban a sportoló, egyetemista Kati nem tartozott már az ifjúsági korosztályba. Klubcsapata (MTK) edzőjének közbenjárásával Barcs Sándor, az MTI akkori vezérigazgatója vállalt érte felelősséget. Így kapott először útlevelet és Olaszországban, 15 év eltelte után találkozhatott újra apa és lánya.

Kati ekkor ismerte meg papájától az előző évek történetének részleteit, menekülését, a forradalomba vetett hitét, első éveit idegenben. Amikor apja kiszabadult a börtönből mélyen hitte, hogy szabad világ következik Magyarországon, a forradalom csoda volt a magyar emberek életében.  Bíró György szakmai képzettsége alapján joggal gondolt arra, hogy kiemelt, megbecsült pozícióba kerül, legalább közlekedésügyi miniszterré nevezik ki.

“Dehogy akart papám elmenni Magyarországról! November 4-én, az oroszok visszajövetele után a barátai győzték meg, hogy el kell mennie!  De, mi lesz a családdal? – kérdezte egyből. Mindenki úgy hitte, majd útlevelet kapunk, és megyünk a papa után, de szembesültünk a ténnyel, nagy pofára esés volt, hogy szó sincs útlevélről.”

A Ménesi útról a Mester utcai társbérletbe

A Polgárportálnak nyilatkozó Kati hatvankét év távlatából is tisztán emlékszik sok élményére.

“Tisztán előttem van, amikor papa bejött reggel a gyerekszobánkba, mindenkinek leült az ágyára, elbúcsúzott, és egy-egy személyre szóló intelmet tett a búcsújához. Azt is tisztán hallom, hogy a mamám a 60-70-es évek kilátástalanságában gyakran  mondta, dehogy engedném el a két nagyot a mostani agyammal! A forradalom hevében olyan optimisták voltunk! A két “nagy” volt a két nővérem, és mi, Ági húgommal, voltunk a két kicsi, akik itthon maradtunk a mamámmal.”

A Ménesi úti nagypolgári lakásukra az akkori idők egy aktív hadbírója vetett szemet, és a Bíró családot kiköltöztették a IX. kerületi Mester utcába, egyszobás társbérletbe, ahol másik társbérlővel közös használatú mellékhelyiségek tartoztak a lakáshoz. Az AVO irataiból kiderül, hogy a társbérlő is ávós besúgó volt és közreműködött, hogy Bíróék  egy szobájában és telefonjukban az “ávosok” felszereljék a lehallgató készüléket. A “lakáscsere” irathalmazában a volt edző jelentése is olvasható, miszerint a család eladta a Ménesi úti luxuslakását. Bíró Györgyről is jelentett az ifi válogatott edző, aki addig-addig ügyeskedett, míg Londonban meglátogatta a családot, majd hazatérve az AVO-nak beszámolt és a bemutatásra kerülő három fénykép közül azonosította Kati papáját.

Bajnoki meccs, balra Bíró Katalin

Ha Kati a csapattal  utazik, odalátogató édesapját megpróbálják letartóztatni 

A titkosszolgálatnak ekkor már az volt a célja, hogy az itthon tartott családtagokon keresztül Bíró Györgyöt megzsarolják és beszervezzék, ezt részletesen taglalják az anyagban, és efelé irányították az edző tevékenységét is.

Kati általában nem utazhatott klubcsapatával és az ifi válogatottal sem külföldre, két alkalommal azonban kivételt tettek, kijutott Lengyelországba, majd Bulgáriába. Nem volt véletlen e két lehetőség. Mindkét alkalommal a titkosszolgálat magyar és orosz nyelvű elfogatóparancsa “kísérte utazását”.

„Arra számítottak, a papa meglátogat engem az utazás alkalmával. Erre pontos kidolgozott tervet készített az AVO,  az edző aktív részvételével.”

Az AVO  irataiban pontos stratégiai terv szerepel Bíró György elfogására és beszervezésére, ellenállása esetén, letartóztatására.

„Levéltitok”

“Hihetetlen, ma sem tudom felfogni, hogy annak az embernek, aki a hazug jelentéseket írta rólunk, éltető, elemi érdeke volt, hogy ne történjen pozitív történés az életünkben. Szembesülnöm kellett az elolvasott iratokból, hogy a nyomorunkból néhányan hogyan tesznek szert anyagi előnyökre, karrierre, lakásra. Érthetetlen számomra, hogy elégedett lehet valaki, sőt az egész AVO erre épült, hogy felnőtteket, gyerekek megfélemlítsen, megalázzon”

– fogalmaz Bíró Kati.

Habár, a magyarországi családtagok leveleztek az Angliában élőkkel, virágnyelven, abban a naiv hitben, hogy titok is marad kapcsolatuk. Azonban az iratokból kiderül, hogy mikor a postán feladták a légiposta borítékot, az őket mindig követő ávos jelentette: az „Intézkedés megtörtént.”  Így aztán az 5600 oldalnyi anyagban számos, az AVO által arra szükségesnek tartott levél eredeti másolata is olvasható.

“Emlékszem, mennyire szégyelltem egész fiatalkoromban, hogy csonka családban élek, hogy a Karácsony nem volt igazi nálunk, szárnyaszegett ünnep volt, a testvéreim és a papám nélkül. A papám 1965-ben megnősült másodszorra, és még két lánytestvérem született Angliában. Én ezt nem a mamámtól tudtam meg, már a két féltestvérem is létezett, tehát eltelt egy-két év a papám második hazásságában eltöltött éveiből, mikor az apai nagybátyám elszólta magát papa helyzetéről. Egyébként ez jellemző a középosztály prüdériájára, hogy ami kínos, arról hallgatunk, beseperjük a szőnyeg alá, és ezáltal nem létezik. Mi tagadás, én is  szégyenérzettel éltem meg, hogy soha ki sem ejtettem a számon, hogy apám másodszorra megnősült és  féltestvéreim vannak!”

Az anya, aki sohasem panaszkodott

Ebben a szégyenérzetben, a diktatúra folyamatos zaklatásában, megaláztatásban egy erős anya jelleme is kirajzolódik, aki 1972-ben végre megkapta az útlevelet.

“Hihetetlen az én mamim ereje, soha nem panaszkodott, mindig mosolygott, mindenkinek segített és a nyomor kellős közepén minket úgy nevelt fel, mint a királyokat. A húgomnak és nekem fogalmunk sem volt, hogy mi milyen pocsék helyzetben vagyunk. Erre van egy remek magyar szólás: Az úr a pokolban is úr! És 1973. júliusában jött a csoda! Mindhárman megkaptuk az útlevelet és 1956 óta először és a család 1956 utáni életében egyetlenegyszer együtt voltunk. A legkülönbözőbb okokból kifolyólag ez soha többé nem ismétlődött meg.”

„A papám sajnos nem élte meg a rendszerváltást, az oroszok kivonulását Magyarországról. A szüleim között a szeretet, ragaszkodás, gyerekeik iránti szeretet, aggódás, törődés sosem lankadt.  Papám második házassága nem zavart bele a mi családunk összetartozásába. Szüleim rendkívüli emberek voltak és nagyon kötődtek egymáshoz! “

A hálózat ma is él

A „Bíboros” című film bemutatója 2016. márciusában volt, később a Duna Televízió vetítette. Rengeteg elismerő véleménynyilvánítás érkezett a film alkotóihoz és szereplőihez. Ezek között a vélemények között volt egy-két extrém megnyilvánulás is. Egy volt III/III-as, ún. “tégla” sportoló, akinek a férje az elhárításban dolgozott, bizonygatta, hogy “Bíboros” kettős ügynök volt, véleménye szerint ez a filmből ki is derül. Pedig a film ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja. Egy másik sportoló, aki civilben magas rangú állást töltött be és III/II.  ávós százados is volt, kifejtette: voltak ennél rosszabb sorsok is, és nem érti, hogy miért az a cím,  hogy Fedőneve “Bíboros” ?

Beszélgetésünk közben megütköztem a fenti visszajelzéseken. Vajon mire vezethető vissza, hogy egyesek ilyen következtetésre jutnak?  Ez lehet a ma is élő hálózat, a kommunista eleven örökség, vagyis a zsigeri  beidegződések?  Nem véletlen az általános vélekedés, hogy két generáció szükséges, míg kivetkőzzük magunkból a kommunizmus hagyatékát.

Visszatekintés

“Akármilyen borzadályos megaláztatásokban is volt részünk, családunk átvészelte. Kár, hogy a papám rendszerváltás előtt halt meg. A mamám is úgy halt meg 2001-ben, hogy fogalma sem volt az archív anyagokban leírtakról.”

Bíró Kati mai fejjel, a történteket többé-kevésbé feldolgozva, boldog családanyaként vonja le a következtetést:

” Én még mindig Bíró Kati vagyok, aki a fiatalságát keserűen élte meg, csak közben megöregedtem, családom van. Hangsúlyozom, a gyerekkorom szemszögéből beszélek:  ha valaki kiváló, tehetséges családapa, négy gyerekkel, nem biztos, hogy a politikában is szerepet kell vállalni a legsötétebb kommunista diktatúra idejében. Ez nem ítélet részemről, mert ne ítélkezz, hogy ne ítéltess!”

A film mázsás terheket vett le a vállamról

Kati kérdésemre úgy fogalmazott: “A film bemutatása után mázsákkal lettem könnyebb, csak most vált világossá számomra, hogy milyen lelki terhet viseltem évtizedeken át akaratomon kívül… Tartoztunk a szüleinknek ezzel a filmmel.”

Kérem, ha hasonló történetet ismer és szívesen megosztaná olvasóinkkal, a disszidens@gmail.hu-ra szíveskedjen levelet írni nekünk!

Szerző: Szilléry Éva / PolgárPortál

The post Szilléry Éva: Apák és fiak a vasfüggöny két oldalán – 5. rész – Üldözött édesapja miatt edzője jelentett róla appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »