Szerdahelyi Csongor: Ember vezeti az embert Istenhez

Szerdahelyi Csongor: Ember vezeti az embert Istenhez

A kötetben Szerdahelyi Csongor újságíró, a Ferences Sajtóközpont igazgatója beszélget Bolberitz Pál Széchenyi-díjas teológussal, egyetemi tanárral, római katolikus pappal életéről, hivatásáról.

A szerző gimnazista korától kezdve ismeri Bolberitz Pált, aki a ’70-es évek első felében a Szent Imre-plébánián – az akkori József Attila, ma Szent Imre Gimnázium tőszomszédságában – hétfő esténként káplánként bibliaórákat tartott, melyek annyira szellemesek és vonzóak voltak, hogy tódultak a fiatalok ezekre az alkalmakra. Bolberitz Pál 2016. június 19-én mutatta be a városmajori templomban aranymiséjét, és Szerdahelyi Csongor ekkor határozta el, hogy életműinterjút készít vele.

Bolberitz Pál ötgyermekes, vallásos, de nem bigott családba született, édesapja vegyészmérnök és közgazdász volt, a mostani EGIS Gyógyszergyár igazgatója. Anyai nagyapja Marsovszky Pál orvos volt, Boldog Batthyány-Strattmann László kollégája. Keresztnevét róla kapta.

Önmagáról Bolberitz Pál azt állítja, hogy rebellis alkat, általában azok tudtak rá komoly hatást gyakorolni, akik nem akarták nevelni. Középiskolába a Toldy Ferencről elnevezett gimnáziumba járt. Bár nagyon szép képeket festett, már gimnazistaként eldöntötte, hogy pap lesz. Nagy hatást gyakorolt rá Liska Zoltán atya, aki kiváló pedagógus volt. Egyetlen szóval sem mondta tanítványának, hogy legyen pap, de a példája döntő fontosságú volt a választásában.

Ugyancsak meghatározó volt a gimnazista diák személyiségnek fejlődésére Antall József, a rendszerváltozás miniszterelnöke, aki 1957–59-ben az osztályfőnöke volt Bolberitznek, nála is érettségizett. Úgy emlékszik vissza rá, mint nagyvonalú, kiváló tanárra, aki magas szinten, ugyanakkor szellemesen, találó példákkal tanította a történelmet. Fanyar, de remek humora volt. Bolberitz Pál a kedvencei közé tartozott. A Katolikus erkölcstan című könyvbe, az érettségi után néhány nappal, 1959. július 9-én ezt írta neki: „Emlékül Bolberitz Pálnak, kiváló tanítványomnak, aki kitűnő történész, közgazdász, sőt tehetséges festőművész lett volna. Azonban hivatástudata a papi pályára szólította.” Az ma már történelem, hogy a haldokló miniszterelnök Bolberitz Pált hívta halálos ágyához, és három dolgot közölt vele: „Azért hívattalak, hogy szolgáltasd ki nekem a haldoklók szentségét; Semmifajta olyan gyógyszert nem vettem be, amely tudatmódosítást hozhat létre; Keresztény Magyarországot akartam, mert hidd el, csak ennek van jövője.” Bolberitz Pál emlékei szerint a végóráit élő Antall József „Rendkívül fegyelmezetten viselkedett. Feloldoztam, a betegek szentségét kiszolgáltattam neki, megáldoztattam és elbúcsúztam tőle.” Bolberitz Pál kísérte utolsó útjára a miniszterelnököt.

Hírdetés

Bolberitzet az érettségi után politikai okok miatt nem vették fel kispapnak. Dolgozott a Központi Antikváriumban, a TEFU-nál, autószerelőként. Végül azonban csak bekerült a szemináriumba. Az ott eltöltött éveit felidézve a teológus professzor kiemeli, hogy 1961-ben az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) úgy döntött, hogy rendet teremt egyházi körökben, ügyeket kreáltak, lecsuktak papokat. 1961 februárjában pedig egyetlen éjszakán kétszáznál több papnál tartottak házkutatást. Lecsukták az összes föld alatt működő szerzetesrend állítólagos szervezkedőit. Több aktív világit is börtönbe zártak, sokakat kirúgtak az egyetemről vagy a munkahelyükről. Ők 1963-ban kaptak amnesztiát.

A kérdésre, van-e esély arra, hogy Magyarország meghatározó módon a kereszténység felé forduljon, Bolberitz Pál azt válaszolta: „Nem vagyok jövendőmondó, mert a próféták kora lejárt Keresztelő Szent János lefejezésével. Katolikus pap vagyok. Hiszek, van természetfeletti remény a szívemben… remény és esély mindig van. Persze, hogy az emberi szabad akarat hogyan működik együtt a lehetőségekkel, az eséllyel, amit az élet vagy a történelem produkál, az már a mi egyéni felelősségünk is.”

Bolberitz Pál a rendszerváltozást követően több fontos tisztséget is betöltött, így dékánja volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának. Prézese, vagyis papi vezetője volt az újjáalakult Adolf Kolping Szövetségnek, amely keresztény választ adott ugyanarra a társadalmi problémára, amire Karl Marx kitalálta az osztályharcot; ihletője volt XIII. Leó pápa Rorum novarum kezdetű enciklikájának, vagyis a munkások jogaiért kiálló egyházi szociális tanításnak. Kolping pedagógiájának lényege: „Az első az, hogy tanuljál. Legyél kiváló szakember, akkor meg tudsz élni, el tudod tartani a családodat. Légy kiváló édesapa, elkötelezett katolikus, és végül légy tekintéllyel rendelkező, elkötelezett közéleti férfiú.”

Bolberitz Pál mindenkinek hálát ad azért, akik segítették őt abban, hogy pap lehessen, mindenekelőtt a Jóistennek. „… hálát adok a híveimért és a barátaimért is, akiket talán kicsit közelebb tudtam vezetni az Istenhez, vagy meg tudtam tartani őket az Isten felé vezető úton, hogy Krisztus méltó tanítványai legyenek.” A tudós pap teológus vallja: „Ember vezeti az embert Istenhez”, és a jövőre vonatkozólag azt kéri a Jóistentől, hogy „ameddig kívánja, hogy én a szerény képességeimmel az Úr szőlőjében dolgozzam, addig őrizzen meg. Ha már nincsen szükség rám, akkor érjem el a végső célomat az örökkévalóságban.”

Szerdahelyi Csongor: Ember vezeti az embert Istenhez
Szent István Társulat, 2020

Bodnár Dániel/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »