Szepesházi Péter: Meghekkelik az igazságszolgáltatást, a bíróságokon már a félelem irányít

Szepesházi Péter: Meghekkelik az igazságszolgáltatást, a bíróságokon már a félelem irányít

Szepesházi Péter a Budai Központi Kerületi Bíróság bírája volt, de nem tűrte szótlanul sem az igazságszolgáltatás belterjessé válását, sem pedig azt, amikor hatalom az Orbán-kormány alatt elkezdte rátenni kezét a hétköznapi működésre. Míg az általa kritizált Handó Tünde bírósági vezetőből alkotmánybírót csinált a Fidesz, Szepesházi Péter még 2018-ban felállt és többek között devizahiteles ügyvédként folytatta pályafutását – nemrég pedig az ő keze is benne volt abban, hogy a lipótmezei egészségügyi dolgozók kilakoltatásától meghátrált az állam. Interjú.

2018-ban felmentését kérte Áder Jánostól, de ekkor már a hazai sajtóban komoly hírnevet szerzett magának azzal, hogy bíróként kritikát mert megfogalmazni a bírósági rendszerrel kapcsolatban, és így Handó Tündével is szembe került. Ez már túl sok volt?

Valójában nem is akkor támadtak a legjobban, amikor lemondtam, hanem egy évvel azelőttig. Hogy egy példát mondjak, OBH-s nyomásra letiltottak a Magyarul Balóval című műsorban való részvételről is, ahol én lettem volna az egyetlen aktív bíró. De érdemes megjegyezni azt is, hogy 2017-ben volt egy titkos fegyelmi határozat ellenem, ugyanis kiderült, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) összehívott egy integritás munkacsoportot, aminek elvileg az lenne a feladata, hogy a jövőre nézve szabályozásokat dolgozzon ki. Ez a csoport hozott rólam egy elítélő, lényegében etikai, fegyelmi jellegű határozatot, de ezt is csak úgy tudtam meg, hogy valaki odaadta nekem.

Tehát úgy hoztak Önnel szemben egy fegyelmi határozatot, hogy nem is szóltak róla?

Igen, de persze ez abszolút jogalap nélküli volt, hiszen nincs semmilyen törvény arra vonatkozóan, hogy egy OBH-munkacsoport ilyen határozatot hozhat, pláne nem titkosan. Valószínűleg itt arról volt szó, hogy az illetékes bírósági vezetőt akarták ilyen formán befolyásolni, tulajdonképpen arra sarkallva, hogy ez alapján indítson hivatalos fegyelmi eljárást velem szemben. Mindez pedig arra lehet visszavezethető, hogy kritikus hangon szólaltam meg a sajtóban bíróként, vagy éppen online videókban beszéltem a devizahitelesek problémáiról.

Az volt a probléma, amit mondott, vagy az, hogy engedély nélkül nyilatkozott?

Egyértelműen az, amit mondtam, de persze azért próbálták úgy beállítani, hogy a nyilatkozataimmal a bírói függetlenséget és méltóságot sértettem. Létezik ugyan egy felsőbb engedélyeztetés a nyilatkozatokra vonatkozóan, de azt úgy kell helyesen értelmezni, hogy a bíróság nevében nem beszélhet senki engedély nélkül. Én nem is ezt tettem, hanem csak a saját nevemben nyilatkoztam. De láthatóan azt szeretnék elérni, hogy a bírák fejében a sajtószabályzat együttesen, minden nyilatkozattételre vonatkozzon.

Szepesházi Péter
Harmati András/Alfahír

Hogy érzi, jól döntött, amikor lemondott?

Úgy érzem igen. Persze más kérdés, hogy mindenki szenved a rossz igazságszolgáltatástól, legyen szó civil polgárokról vagy az ügyvédekről. Szerintem ma még nagyobb a félelem, még bürokratikusabb és kiszámíthatatlanabb az egész rendszer, még inkább központosítottá vált.

És ez miben nyilvánul meg?

Például abban, hogy nagyon nehéz eljutni az első tárgyalásig vagy az első ítéletig, mert mindenféle bürokratikus szabály alapján, minimális hibákra hivatkozva akár 10-15-ször is visszadobhatják a keresetleveleket. Volt például olyan eset, hogy egy ügyvéd országkód nélkül írta rá a dokumentumra a saját telefonszámát, és ezért visszautasították a keresetlevelet. De leginkább úgy szokott kinézni ez a probléma, hogy szegény Mari néninek azt mondják, amit a 3.4-es helyre írt, azt inkább a 2.3-ba írja, mert így nem lehet elfogadni, és akkor ezzel telik az idő.

Vagyis nagyon rugalmatlan a rendszer.

Rugalmatlan, ráadásul felkínálja a lehetőséget a közepesen bátor, vagy inkább gyávának is nevezhető bíróknak arra, hogy ha adott esetben úgy érzik, túl „érzékeny” ügyet kaptak, de erkölcsileg mégis kellemetlen lenne számukra ítéletben elutasítani a keresetet,

akkor egészen addig dobálják vissza, míg máshoz kerül az ügy. Ilyen trükközések is léteznek.

Emellett az is komoly problémákat szül, hogy 2020. április 1-től bevezették az úgynevezett korlátozott precedens rendszert, ami azt jelenti, hogy a Kúria ítéletei szinte válogatás nélkül precedensnek minősülnek, 2012. január 1-ig visszamenőleg pedig minden közzétett kúriai ítélet (BH). Egymásnak ellentmondó precedensképes ítéletek közül egy kúriai jogegységi tanács dönti el, melyik ítélet lehet precedensképes, de ha ez a tanács túl bátran dönt, vagy esetleg egy kúriai tanács konkrét ügyben tér el egy precedensképes ítélettől, akkor ezeket jogegységi panasztanácsnál lehet kifogásolni. És itt jön a lényeg, hiszen mind a jogegységi tanács, mind a jogegységi panasztanács tagjait Varga Zs. András, a Kúria elnöke és általa kinevezett vezetőtársai jelölik ki minimális korlátok mellett. Az pedig könnyen elképzelhető, hogy a bátor ítéletet hozó kúriai tanács tagjai közül egyet sem válogatnak be a panasztanácsba.

És, hogy miért fontos ez? Mert az ilyen precedensképes ítéletektől eltérhet ugyan egy alsófokú bíró, de míg 2020. április 1. előtt ezt különösebb indokolás nélkül tehette meg, addig ma már kifejezetten meg kell indokolnia. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ebben az Orbán-rendszerben ezt azért nem sokan fogják bevállalni.

Tehát a bírókban lehet olyan, a szervezeti felépítésből eredő félelem, ami kihathat az ítéletekre is? Ezt akkor úgy is érthetjük, hogy a jogállam leépítéséről szóló vádak nem csupán politikai termékek, hanem tényleg a valóságot tükrözik?

Ez egy abszolút valós helyzet, de az a trükkje, hogy míg a nyilasok vagy a kommunisták egyszerűen betiltottak valamilyen demokratikus vívmányt, jogot vagy intézményt, addig

most ezeket mind meghagyják, csak valamelyik pontján meghekkelik.

Gyakorlatilag arról van szó, hogy minden pozíciót a saját embereikkel töltenek fel, az ellenőrző testületekben pedig így megszűnik a demokratikus kontroll, hiszen kis túlzással tényleg azt tesz be a vezetés a helyekre, akiket akar, és ők nyilvánvalóan a kevésbé gerincesek közül fognak kikerülni. Hasonló példa az Állami Számvevőszék működése is, ami látszólag egy semleges állami szervezet, aminek joga van elvonni ellenzéki pártok költségvetési támogatásait, de eközben csodák csodájára elfelejtették kidolgozni a törvényt, ami alapján a döntései bírósági úton támadhatók lennének.

Hírdetés

Ez a sok kis trükk az igazságszolgáltatásban is benne van, társulva a félelem légkörével. Egyelőre nem azt mondom, hogy letelefonálgatnának, vagy legalábbis ha ez előfordul, az ritka eset. Ehelyett a sok kis közvetett trükk, a demokratikus intézmények meghekkelése vezet oda, hogy előbb-utóbb elérik céljaikat. A reformernek tekinthető Országos Bírói Tanács (OBT) azon tagjainak például, akik szembe mernek menni a bírósági vezetéssel, nem sok fű terem, például nem küldik őket külföldi szakmai utakra, vagy nem léptetik elő őket, de legalább levegőnek nézik.

Handó Tünde alkotmánybíróvá válása és Senyei György Barna megjelenése óta javult, vagy rosszabbodott a helyzet?

Olyan értelemben romlott, hogy Senyei György nem egzaltált módon adja elő magát, szemben Handó Tündével, aki adott esetben nem tudott uralkodni magán. Ezért sajnos jobban át is tudja vinni az ügyeit, miközben a romlás sem annyira látványos, de gyakorlatilag ugyanazzal a stábbal dolgozik, és az anomáliák ellen sem szólal fel.

Meg persze itt is megjelenik a félelem, hiszen vannak olyan bátor bírók, akiket fenyegetnek, vagy akár alkalmatlanná is nyilvánítanak. Tehát ha valaki nem tetszik, vagy kell a helye, esetleg bátran ítélkezik, akkor bizony ma már fegyelmivel, alkalmatlanságival nézhet szembe.

Akkor ha jól értem, a bíróságokon is hasonló a helyzet, mint az élet szinte minden területén: ha valaki bármilyen formában hűségesküt tesz a NER-nek, megnyílnak a kapuk előtte, de ha egy kicsit is önállósulni mer és ezzel szembe helyezkedik rendszerrel, akkor elvágják mindentől, és ez sokakban a karrierjük féltését okozza.

Igen, és még az is lehet, hogy közben folyamatosan fricskákat kap.

Mi hozhat fordulatot? Egy kormányváltás? A feje tetejére kellene borítani mindent?

2014-15 körül még lassabbak, kevésbé mélyek voltak a kontrollfolyamatok, de ma már attól tartok, hogy igen, erre lenne szükség. Persze akkor is szem előtt kellene tartani, hogy korábban sem voltak rendben a dolgok, csak akkor inkább az jelentette a problémát, hogy belterjessé vált a szakmai elit, amiben a felsőbb bírók, a megyei bírósági elnökök uraltak mindent. Szóval az sem volt jó, de legalább nem volt bekötve a politikába, és a fejesek egymást féken tartották.

Lenne még bíró, vagy jobb ügyvédként?

Nem jogállami rendszerben nem jó ügyvédkedni sem, mert az ember kis túlzással már nem tud mit ígérni az ügyfeleinek, annyira kiszámíthatatlanná váltak a dolgok. Sok a jó bíró, de azért egy bíróság akkor működik megfelelően, ha 80 százalék feletti a jó bírók aránya. Ilyen szempontból most nem annyira mennék vissza, de talán egyszer, egy nagyon demokratikus bíróság esetében, még lehetséges. Most inkább abban látok fantáziát, hogy az Egyéni Bírói Függetlenség és Felelősség Fórummal (EBFF) kidolgozott reformprogram megvalósításában esetleg részt vegyek, ha a történelem engedi majd.

Az EBFF és az Adóskamara tagjaként nagy hangsúlyt fektet a devizahitelesekre. Mi a helyzet most a devizásokkal, és mi lesz a veszélyhelyzet végén? Tömeges kilakoltatások indulnak?

Sajnos csak minimális fordulat történt az elmúlt egy-két évben, és ez ahhoz még messze nem elég, hogy tömegével mentsen meg embereket. Mindenesetre nagyon várjuk a C-932/19-es előzetes döntéshozatalt, amit a Győri Ítélőtábla kezdeményezett, és aminek az a lényege, hogy ha az uniós bíróság kimondja, hogy a devizahiteles törvények nem feleltek meg az uniós jognak, akkor abban az esetben minden devizahiteles szerződés érvénytelen lesz.

A legjobb forgatókönyv ez esetben az lehet, hogy a fogyasztókkal szemben tisztességtelen szerződési feltételeket megfogalmazó bankoknak kamatmentessé kell tenniük a hiteleket „kapott forint mínusz adott forintos” elszámolással, de jó kérdés, hogy hol fog tartani akkor a NER, amikor ez az ítélet megszületik, és persze, hogy a kormány elismeri-e a luxemburgi döntést.

A C-118/17-es számú ítélet 2018 végén szerintünk helyes értelmezés mellett már devizakárosulti győzelmet jelentett volna, de nem volt elég egyértelmű a szövegezés, mert

az Európai Unió bírósága abból indult ki, hogy ha ő alapelvi szinten megfogalmaz valamit, akkor minden tagállam minden szabad bírája, felsőbb kényszerek nélkül fogja azt értelmezni. Hát, ez nem minden országban lett így…

Persze eredmények azért vannak, az autóshiteleknél régen 70 százalékban nyertek a bankok és 30-ban az adósok, ma már inkább ahhoz közelítünk, hogy ez az arány megforduljon. Emellett nem három évente van egy meglepetésgyőzelem a nagyobb hiteleknél, hanem évente akár 4-5 is történik. De igazi áttörést jelentő fordulat a nagy összegű hiteleknél, például lakáshiteleknél vagy szabad felhasználásúaknál, ahol az adott ember jóléte és lakhatása a tét, nincs, csak jelek vannak rá, hogy egyszer ez is megtörténhet.

Szerintem ez kicsit olyan, mint amikor 1985 környékén egyre dühösebben mondták, hogy nem lesz többpártrendszer, és a legdühösebben akkor mondták, amikor két nap múlva létrejött.

Remélem, hogy most is így lesz, és a történelem, úgy gondolom, igazságot fog szolgáltatni.

Ezt mennyire befolyásolhatja az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) 2015-ben aláírt megállapodás, amiben Orbán Viktor vállalta, hogy a devizás ügyben nem hoznak a bankok terheit tovább növelő törvényeket, és a kilakoltatásokat sem fogják megakadályozni?

Ez inkább ahhoz hasonlítható, mint amikor találkozik két ország államfője, majd biztosítják egymást a kölcsönös jóindulatukról. A megállapodás valójában azért volt borzasztó, mert a magát nagy bankellenesnek mutató Orbán Viktor gyakorolt ilyen gesztust. Szóval, ha az a kérdés, hogy mennyi jogi kötőerővel bír ez a megállapodás, akkor a válaszom az, hogy nem sokkal, ez inkább csak jelképes dolog. Persze tudjuk, hogy majdnem mindenben hasonlóan tett a kormány: szociális dolgokat hangoztatva jutott hatalomra, majd utána jólét helyett a népnek ideológiai pótlékként igazságmagvakon nyugvó hülyeségeket adott.

Szepesházi Péter
MTI/Mohai Balázs

És ha sikerül precedenst teremteni arra, hogy a devizahitelek semmisek, akkor mi lesz azokkal, akik már mindenüket elvesztették? Számíthatnak valamilyen kárpótlásra? És ha igen, kitől, az államtól?

Erre jogászi válaszom nincs, de azt gondolom, politikai válasz lehet majd az, hogy előbb-utóbb az állam kártalanítja ezeket az embereket. Hogy lesz-e ennek olyan fázisa, hogy még nem bukott meg ez a rendszer, de valamennyi kártalanítást már megad, mert úgy érzi, túl sokat veszít ha nem teszi, az lehetséges.

Persze ez igazságtalanul, részlegesen és nem teljes körűen történne, mert ennél többet csak egy rendszerváltás után várhatnánk.

Egyébként nem hiszem, hogy a bankoktól el lehetne szedni mindent ami járna az embereknek, így valószínűleg az állam lesz az, ami felvállalja majd, hogy ő hozta a szabályokat, ő csukta be a szemét a visszaéléseknél, és ezért nagy valószínűséggel az államra fog hárulni ennek valamennyi költsége.

Nagyjából mennyi ügy lehet még folyamatban, hány embert érint még a deivzaválság?

Állítólag 400-500 ezer végrehajtás van folyamatban, de ebben benne vannak a fizetéslevonások is. Ha átlagban egy háromtagú családdal számolunk, az biztos, hogy közel kétmillió embert valamilyen szinten érint ez az ügy Magyarországon.

És a devizahiteles kilakoltatásokon kívül vannak még más jellegűek is, például nemrég a lipótmezei OPNI egykori egészségügyis munkavállalóit akarta a magyar állam több évtizednyi lakhatás után 30 nap alatt az utcára tenni. Ám egyelőre úgy tűnik, a civil és politikai nyomás sikeres volt, és a kormányzat meghátrál. Ön többeket képvisel az alperesek közül, mit gondol, megnyugodhatnak a lakók?

Most nagyon boldogok, de persze 100 százalékosan nem lehet megnyugodni. Ha rosszhiszeműek akarunk lenni, akkor arra is van esély, hogy a választások után fél évvel, megszegve a Szijjártó Péter-féle ígéretet, valamilyen ürüggyel mégis pert indítanak. De ebben az esetben is eltelne még 1,5-2 év, tehát a lakóknak három, vagy akár még több évig biztosan nyugtuk lehet.

De adja Isten, hogy ősszel szépen lezáruljanak ezek a perek, majd az új szerződéseket úgy írják meg, hogy nem lesznek benne trükkös pontok, azaz határozatlan időről szólnak, a korábbi bérlői státuszhoz fűződő jogok megtartásával, és nem tízszeresére emelt lakbérrel. Ebben az ügyben sokat segített Orosvári Zsolt aktív tevékenysége, a média, így az Alfahír figyelme, Őrsi Gergely II. kerületi polgármester támogatása, a szimpatizánsok tárgyalási látogatását koordináló civilek és a kerületi momentumos aktivisták, köztük Kiss Dániel és Majoros András jelenléte, valamint Tordai Bence párbeszédes országgyűlési képviselő közbenjárása is.

Az Orosvári Zsolttal való együttműködése a civil nyomásgyakorlás máig észlelhető erejét mutatta meg?

Igen, mert ha Zsolt nincs itt, ezek az emberek nem biztos, hogy csak nekem elhitték volna, hogy muszáj kijönniük a nyilvánosság elé. Az a tény, hogy nyilvánosság nélkül egy-egy jó fej bíró a javukra ítél, önmagában még kevés, mert a többi nem biztos, hogy így fog tenni. De ha nyilvánosságra visszük az ügyeket, akkor rögtön máshogy állnak hozzájuk a túloldalon is. És bár az OPNI-s kilakoltatások esetében lassan esett le a tantusz, de végső soron úgy tűnik, jobbnak látták a kormányzat részéről is, ha békésebb vizekre eveznek.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »