A világjárvány és az ebből fakadó bezártság idején gyakrabban szóba kerül a naplóírás, mint lehetséges segítség a mentálisan megviselő események, történések feldolgozásában. A szentek közül is többekről tudjuk, hogy naplót vezettek, melyekből elsősorban lelki életük alakulását ismerhetjük meg.
Szent Perpétua és Felicitász
Már a 3. századból ismerünk olyan kéziratot, amelyet Vibia Perpetua börtönnaplójának tartanak. A fiatalasszony, akinek nem sokkal korábban született kisfia, Szent Felicitásszal együtt halt vértanúhalált, a Geta római császár tiszteletére rendezett ünnepség alkalmával.
Perpétua naplószerű feljegyzéseket készített a börtönbe vetett keresztények élményeiről. Írása a jegyzőkönyvvel együtt az utókorra maradt – innen tudunk rabtársáról, a rabszolga Felicitászról is, aki nyolc hónapos terhes volt. A börtönben lévő keresztény férfiak és nők, szabadok és rabszolgák testvérként tekintettek egymásra a fogságban, és közösen viselték gondját Perpétua velük raboskodó gyermekének és a várandós rabszolganőnek.
A két fiatal nő halálának történetét, valamint a keresztény közösség egyik vezetőjének, Saturusnak az önéletrajzát egy ismeretlen szerkesztette egybe Perpétua naplójával. Ebből a munkából tudjuk, hogy Perpétua és társai mártírhaláluk előtt békecsókkal búcsúztak egymástól. Már közeledett kivégzésük napja, ám a római törvények szerint gyermeket váró asszonyon nem volt szabad végrehajtani a halálos ítéletet. A kivégzés előtt két nappal azonban Felicitász, mindössze nyolc hónap után, világra hozta gyermekét. Mivel mindvégig hűségesek maradtak hitükhöz, a két asszonyt a többi kereszténnyel együtt a vadállatok elé vetették, de az állatok nem ölték meg őket, végül tőrrel oltották ki életüket. Felicitász gyermekét az egyik nővér vette magához és nevelte fel.
Boldog Antonio Rosmini
A 19. századi olasz pap és filozófus, Antonio Rosmini-Serbati alapította 1838-ban a Szeretet Intézetét, az Institutum Charitatis nevű klerikus szerzetes kongregációt, amelyet ma inkább rosminiánus rendként ismerünk. Jómódú család gyermeke volt, aki vagyonából segítette többek között Don Bosco munkáját az utcagyerekekkel. Amikor pappá szentelték, Rosmini azt írta naplójába: „Ettől az órától fogva új embernek kell lennem, a mennyben kell élnem szívemmel és értelmemmel is, szüntelenül Krisztussal kell társalognom, elutasítani a földi dolgokat, és menekülni tőlük. Az oltártól szentként, apostolként, Istennel betöltekezve kell visszatérnem; növekednem kell minden erényben, és élen kell járnom a szeretetben végzett kemény munkában, megaláztatásban és szenvedésben.”
Galgani Szent Gemma
Az itáliai Toszkánában élő Gemma Galgani (1878–1903) rövid élete vége felé megkapta a stigmákat, Krisztus sebeit. Misztikus élményei voltak, többek között Jézussal, Máriával és az őrangyalával beszélgetett. A lelkivezetőjének tekintett passzionista Possineti Szent Gábor tanácsolta neki látomásban, hogy írjon naplót, melyben feljegyzi ezeket az élményeit. Rossz egészségi állapota miatt nem engedték, hogy csatlakozzon a passzionisták rendjéhez; az általa kezdeményezett luccai passzionista zárda is csak halála után valósult meg. Naplója ma megtekinthető a passzionista papok kolostorában, a római Szent János és Pál-bazilika közelében. A napló néhány lapján égett nyomok láthatók, melyek a passzionisták tudomása szerint akkor keletkeztek, amikor az ördög egyszer ellopta a naplót Gemmától, és megpróbálta elégetni.
Szent Fausztina
Faustyna Kowalska fiatal szerzetesnővérként élt az 1930-as években a lengyelországi Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációja kolostorában, amikor különleges kinyilatkoztatásokban részesült, melyekben maga Jézus kérte, jegyezze fel tapasztalásait. Ezeket a füzeteket ki is adták, s „az isteni irgalmasság szerető üzenetét” tartalmazzák a mariánus atyák szavai szerint „Ma is Szent Fausztina szavaira támaszkodunk, amelyek szüntelenül emlékeztetnek rá, hogy bízzunk Jézus végtelen irgalmában, és legyünk könyörületesek mások felé.”
Szent Fausztina magánkinyilatkoztatásban ismerte meg Jézus azon kívánságát, hogy a húsvét utáni első vasárnap legyen az isteni irgalmasság napja, erről II. János Pál pápa 2000. április 30-án rendelkezett.
Szent XXIII. János pápa
A szent pápa, aki annak idején összehívta a II. vatikáni zsinatot, egész életében, nagyjából tizennégy éves kora óta naplót vezetett. Angelo Roncalli füzetekbe és cédulákra jegyezte le gondolatait saját lelki útjáról, fejlődéséről; ezeket később Egy lélek naplója címmel jelentették meg. Ezeket „a spontán jegyzeteket, amelyek egy pislákoló olajlámpa fényénél születtek meg”, XXIII. János pápa személyi titkára, végrendeletének végrehajtója, Loris Capovilla bíboros szerkesztette kötetté.
„»Mindig Isten akaratát kerestem« – Ez a gondolat fordul elő legtöbbször naplójában. Püspöki jelmondatának is ez a fundamentuma: Oboedientia et pax! – Engedelmesség és béke. Munkálkodásával mindig isten akaratának engedelmeskedett. Ez a magyarázata annak a magabiztosságnak, amellyel a zsinat felé vezető úton haladt minden pesszimizmussal szemben” – olvasható a napló 1972-es magyar nyelvű kiadása fülszövegében.
Szent II. János Pál pápa
Elődjéhez hasonlóan II. János Pál is naplót vezetett. Angolul nemrég látott napvilágot az 1962-től 2003-ig tartó időszakot lefedő naplók gyűjteménye In God’s Hands: The Spiritual Diaries of Pope John Paul II címmel – az első, lengyel kiadás 2014-ben jelent meg. Különösen érdekesek azok a bejegyzések, melyek pápasága idején, lelkigyakorlatokon születtek; a kézzel írott reflexiói, amelyek annyira rá jellemző gondolatokat tartalmaznak – utal rá George Stack cardiffi érsek a kötet bevezetőjében –, „ignáci felépítést láthatunk az előadásokra, homíliákra, ünnepekre, misékre és zsolozsmákra adott reflexióiban”; ez a struktúra lehetővé teszi a személyes reflexiót, a gondolatok és szövegek összekapcsolását a saját benső életével, szolgálatával.
Jóllehet II. János Pál azt kérte, égessék el feljegyzéseit, ezt személyi titkára, Stanisław Dziwisz bíboros nem hajtotta végre; a könyv 2014-es bemutatóján hangsúlyozta, hogy „azokat a feljegyzéseket és leveleket, amelyeket el kellett égetni, azokat elégették”. Dziwisz bíboros elmondta, véleménye szerint II. János Pál pápa írásos hagyatéka nem érdemelné meg, hogy a tűz martaléka legyen; a feljegyzések fontos kulcsot jelentenek II. János Pál gondolkodásának megértésében, Istennel és az emberekkel való kapcsolatáról beszélnek.
Forrás: Aleteia.org; Vatican News; A szentek élete
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
(vn)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
