A zord időjárás ellenére szeptember 17-én zsúfolásig megtelt zarándokokkal a bátai Szent Vér-bazilika, ahol Mayer Mihály nyugalmazott püspök mutatott be ünnepi szentmisét a Pécsi Egyházmegye papjaival.
Nem csupán a környékről, Tolna és Baranya megyéből, hanem a szomszédos egyházmegyékből, sőt még Nógrádból is érkeztek zarándokok a jeles ünnepre. A bazilikában több mint ötszáz zarándok vett részt az ünnepi szentmisén. A helybéliek közül sokan népviseletbe öltözve vonultak be a szertartásra a kereszt mögött.
Zarándokként mindannyian érezzük, hogy Jézus teste és vére most is jelenvaló – kezdte szentbeszédét Mayer Mihály. Nem csupán a múltban volt így, a Mohácsi csata előtt, vagy amikor a szentostyában itt, Bátán is megjelent a vér.
Amikor Jézus vérére emlékezünk, az a történelmi múlt és a jelen egységének kifejeződése.
A Szentföldön, Kafarnaumban mindig megmelítik a csodákat, amelyek ott történtek, de ritkán ejtenek szót arról, hogy Jézus ott ígérte meg az Eucharisztiát – folytatta elmélkedését a nyugalmazott püspök. Amikor Jézus kijelentette, hogy az ő teste, az élő kenyér étel, az ő vére pedig ital, akkor sokan megbotránkoztak és elfordultak Jézustól. Ekkor kérdezte meg Jézus az apostolokat: „Ti is el akartok menni?” Erre válaszolta Péter: „Hová mennénk, Uram, neked örök életet adó igéid vannak.” Amikor Jézus az utolsó vacsorán hálaadással megtöri a kenyeret, az ő testét és átnyújtja a bort, az ő vérét az apostoloknak, tanítványait mintegy emlékezteti: „látjátok, erről beszéltem.”
Egy eucharisztikus csodáról szóló történetet is hozott a híveknek a püspök, amely megmutatja, hogy a természetfölötti valóság jelenvaló. Történt az olaszországi Sienában, 1730-ban, hogy augusztus 14-én, Szűz Mária mennybemenetele ünnepének előestéjén tolvajok törtek be a Szent Ferenc-bazilikába. A templomot átkutatva eltulajdonították a több mint 200 szentostyát tartalmazó értékes ezüst kelyhet. Néhány nappal később, egy templomi perselyben bukkantak ismét rájuk. A csodás megmenekülést követően nem szolgáltatták ki a híveknek a szentostyákat, hanem szentségimádásban helyezték az oltárra. Mindenki csodálattal észlelte, hogy a szentostyák hosszú évek, évtizedek alatt sem indultak romlásnak, hanem megőrizték meglepő frissességüket és kellemes illatukat. Több vizsgálatot és kísérletet is végeztek rajtuk. 1789-ben Tiberio Borghese érsek a lepecsételt cibóriumba az átváltoztatott szentostyák mellé tíz évre elhelyezett nem átváltoztatott ostyákat is. Amikor tíz év elteltével egy bizottság kinyitotta a cibóriumot, megállapították, hogy a nem átváltoztatott ostyákból csak sötétsárga színű por maradt. Azóta számos szent és pápa zarándokolt el Sienába, hogy lerója tiszteletét, ahol az eucharisztikus csoda előtt napjainkban is minden hónapban szentségimádást tartanak.
A hagyományos bátai zarándoklat alkalmából mi is azért gyűlünk itt össze minden évben, hogy lerójuk tiszteletünket a szent ereklye előtt.
Az ünnepi szentmise végén, Jézus Szent Vérének litániáját követően szentségi áldással bocsátotta útjukra a zarándokokat Mayer Mihály nyugalmazott püspök.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Fotó: Hegyi László
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
