Szekszárdon fogadták a missziós keresztet

Szekszárdon fogadták a missziós keresztet

Szeptember 5. és 7. között a szekszárdi Urunk Mennybemenetele templomban helyezték ki a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) missziós szimbólumát. Imaórákat, szentségimádásokat tartottak a kereszt jelenlétében. 7-én, szombaton szervezték meg a plébánia missziós napját, melynek keretében a város nem hívő lakossága is találkozhatott a kereszttel.

A kereszt fogadásának napján Kárász Gábor kisegítő lelkész vezetett szentségimádást, majd mutatott be szentmisét. A szertartás kezdetén mondott beszédében ismertette a kereszt történetét, majd megosztotta a hozzá kapcsolódó élményeit. „Nekem kedves emlék a missziós kereszt, mert Esztergomban, ahol tanultam, ott nagyon sokszor láthattam és találkozhattam vele. Ott, a bazilikában nem tűnt ilyen hatalmasnak. Mindig szeretettel álltam meg előtte, és olvasgattuk, hogy mennyi magyar szent ereklyéje található rajta. Ahogy Urunk is átölelte a keresztet, mi is öleljük át gondolatban, szeressük a keresztet, legyen édes, igaz számunkra ez a teher.”

Kalkuttai Szent Teréz emléknapja alkalmából a lelkipásztor hangsúlyozta, hogy a szentek jelen vannak az életünkben, mindig köztünk vannak, és elvezetnek Krisztushoz. „Teréz anya élete is tele volt szenvedéssel, keresztekkel, ennek ellenére át tudta ölelni szeretettel a keresztet” – tette hozzá.

Bár van saját ünnepnapja, a Szent Kereszt tisztelete nem köthető dátumokhoz, hiszen alapvető jele életünknek, megváltásunk alapja. Elgondolkodtunk-e már valaha azon, hogy a kereszt valójában egy szégyenfa volt? A rómaiak legbrutálisabb kivégzőeszköze. Rabszolgákat, közönséges gonosztevőket végeztek ki rajta, s mégis hitünk központi szimbólumává vált. Észrevettük-e, hogy magyar nyelvünkön a beavatás első szentségét jelölő keresztség szavunk is ebből a szóból származik? A kereszt irányt mutat a templomok tetején, az intézmények falain, számos családi otthonban, nők és férfiak nyakában. A kereszt azért missziós, mert tanít és evangelizál. Mutatja az életünket, tanítja a Krisztust. Istenről tanít. Ha ránézünk a keresztre, nem kell mondanunk semmit, mert keresztény emberek lévén tudjuk, mit jelent és milyen fontos. Vajon amikor a keresztet a nyakunkban hordjuk, akkor ez milyen kapcsolatban van Krisztus keresztjével? Úgy viseljük-e, hogy közben büszkén vállaljuk kereszténységünket? – tette föl a kérdést Kárász Gábor.

Hírdetés

Ha Krisztus megváltó halálával nem szabadított volna meg minket a bűn örökségétől, a kárhozattól és az örök haláltól, akkor lenne-e valami értelme a kereszt viselésének? A kereszt, halljuk Szent Páltól, van akinek botrány, van akinek nevetség tárgya, de nekünk Isten ereje és bölcsessége – emlékeztetett a szónok. – Sokan nevetnek ma is a keresztény emberen. Sokan megbotránkoznak életünkön, hogy hogy lehet ilyen idejét múlt dolgokban hinni és ilyen mércéhez igazodni. Valóban ma is Isten bölcsessége a kereszt? Igen, ma is Isten bölcsessége. Azt üzeni, hogy mindent a feltámadás mércéjével kell mérnünk. Mi ez az örökkévalósághoz képest? Milyen mércét rejt ez? Nagynak hitt dolgok eltörpülnek, ha megnézzük, hogy mennyit hoznak más dolgok az életből az üdvösség konyhájára. A kicsik naggyá tudnak nőni, mert nagy a hozamuk az örök élet számláján. A jelentéktelennek látszó dolgok naggyá válnak a kereszt mellett.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Harasztovics Arnold

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »